A mostani helyzet arra emlékeztet, ahogyan Orbán kivezette a Fideszt a Néppártból

Orbán és kormánya – kiváltképpen Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter – retorikája, de nem csak az, hanem az egymást utáni lépései is egyre durvábbak. Habár a kormányfő már a látszatra sem nagyon adva mást sem csinál, mint kampányol – nézzék csak meg a közösségi oldalait, kizárólag kampányposztok vannak fent, amelyeket időnként „színesít” egy-egy kirohanás Zelenszkij és Ukrajna, esetenként pedig Brüsszel ellen. (Azaz az adófizetők fizetik a pártbéli szerepvállalását, ami persze önmagában is felveti a választása csalás gyanúját.) Szijjártó is elemében van, mind alpáribb stílusban és szavakkal szórja Orbán vállalhatatlan üzeneteit. És reakcióként bizony már a szövetségeseinknél is egyre sűrűbben szakad el a cérna. 

A vak is látja, hogy eszkalálódik a helyzet, egyre csak feszül a húr Budapest és a szövetségesei között. De vajon hogyan fér össze az ország érdekével, hogy Orbánék lényegében már leírták a szövetségeseinket, és vica versa? Balázs Pétert kérdeztük.

A volt külügyminiszter és uniós biztos Orbán március 15-i – elvben – ünnepi beszédével kezdte a választ. Mint előljáróban megjegyezte: a beszéd a globális térben mozgott, alig szentelt figyelmet a hazai kormányzási feladatokra. A lelke rajta, hogy ez mennyiben találkozik saját választói várakozásaival, de azért feltételezhető, hogy a tábora várna információkat a mindennapi problémáikra vonatkozó kormányzati célokról is. A külkapcsolatokat érintő mondandójában volt azonban új elem is, mégpedig az, hogy Berlin is megjelent az ellenségek felsorolásában, eddig Brüsszel és Kijev volt a két mumus, most Orbán hozzátette Berlint, azaz Németországot, a legfontosabb, legnagyobb partnerünket, azt az országot, amelynek mindenben domináns szerepe van. „Ezzel tovább torzult Orbán külpolitikai frontja” – állapította meg Balázs Péter, megjegyezve: tudjuk persze, hogy ezek mind művi konfliktusok. Sem az Európai Unió, sem a NATO nem ellensége Magyarországnak. Csak egy picike jóindulatot kellene mutatni a szövetségeseink felé, és ők segítenének és támogatnának minket – a feltételek jól ismertek. 

És mi várható a nemzetközi kapcsolatainkban, az ország érdekérvényesítő képességével akkor, ha Orbán maradna a miniszterelnök?  – kérdeztük. Ha Orbán marad, akkor ebből a zsákutcából egyre nehezebb lesz kihátrálni – szögezte le. A kormányfő már olyan kijelentésekre ragadtatja magát, hogy önmagában az is igen nehéz lehet számára, hogy az Európai Tanácsban szembenézzen a többiekkel, Szijjártó pedig ugyanígy a Külügyi Tanácsban. Az biztos, hogy a választás miatt minden elhangzott mondatát kettőzött figyelemmel kísérik – mondta, hozzátéve, hogy innen nagyon nehéz a visszaút, még Orbán számára is az lenne, holott morális problémát nem szokott neki okozni a következetlenség, de ebből a zsákutcából már szinte lehetetlen rückwercben kijönni.

Ilyen körülmények között mi lesz Magyarország uniós tagságával? – vetettük fel. Bal-ázs Péter úgy látja, hogy ez kényes pont, hiszen Orbán nyíltan és következetesen orosz érdekeket képvisel, főleg Ukrajna ügyében, ami nehezen tűrhető. Ő már felégette a hidakat, nincs iránta bizalom az EU-ban. „Orbán úgy van bent, hogy nincs bent, és úgy van kint, hogy nincs kint” – fogalmazott.

Lehetséges, hogy végül csak kivezeti Orbán – már ha marad – Magyarországot az Európai Unióból? – kérdeztük. Van egy érdekes párhuzam – mondta a volt külügyminiszter azzal, hogy nem szeretné, ha igaza lenne. Ez pedig a következő: ahogy a Néppártból úgy oldalazott a kijárat felé, hogy végül szinte kirúgatta magát, addig feszítette a húrt, hogy „kénytelen volt” kilépni. Végül is Weber utolsó budapesti látogatása után azt mondta, hogy kénytelen lépni. Az EU-ban sem ő mondja ki a végső szót, de addig folyamatosan feszíti a helyzetet. Olyan mértékben szegül szembe mindenkivel a fontos kérdésekben – lásd Ukrajna ügyében sorozatosan –, hogy felmerül a kérdés, vajon mit akar, miért van ott, ha semmivel nem ért egyet. Orbán nagyon határozottan afelé halad, hogy ellehetetlenítse Magyarország pozícióját az Európai Unióban, „de majd meglátjuk, hogy a választás kit fog megerősíteni s az döntő lesz, hogy melyik tábor a nagyobb”.

Hogyan tudna, és mennyi idő alatt fordítani ezen egy Magyar-kormány? – kérdeztük.
Balázs Péter fontosnak mondta, hogy Magyar Péter március 15-i beszédében, rögtön az elején elhangzott, hogy Magyarország az Európai Unió és a NATO része. Ez fontos és sarkos állásfoglalás volt a részéről, amivel jó irányt jelzett. Tény, hogy eközben egy-két dologban azért még mindig a Fidesz-vonalat, ha nem is tartja, de figyelembe veszi, feltételezhetően azért, mert máskülönben a Fidesz-választók nehezebben csatlakoznának hozzá, ha a migráció és Ukrajna ügyében eltérne a mondandója. De alakul, fejlődik, hiszen már azt is kijelentette, hogy elmenne Kijevbe. Mindenesetre kapott egy bizonyos türelmet a Néppárti szövetségeseitől, a választásig nem élezik ki a problémákat – magyarázta a volt külügyminiszter, uniós biztos. Kifejtette azt is, hogy a problémák egyelőre csak akkor jelentkeznek, amikor az EP-ben szavazni kell, s láttuk is, hogy a Tisza már szavazott a Néppárt ellenében. Ám a választásokig ezt még elnézik neki, értik, hogy miért teszi, ám utána valóra kell majd váltani mindazt, amit mondott arról, hogy Magyarország az EU és a NATO része. Ami amúgy semmilyen terhet nem jelent Magyarországnak, hiszen az európai vezetők nagyon sokszor világosan leszögezték már - legutóbb éppen az iráni helyzet kapcsán -, hogy a NATO önvédelmi, területvédelmi projekt, és nem küld expedíciós hadsereget. Ha pedig ez igaz az iráni helyzetre, akkor igaz Ukrajnára is – húzta alá.  

Interjú Balázs Péterrel a KlikkTV Mélyvíz című műsorának 2026. január 3-i adásában: