A nap grafikonja: már megint az uniós sor végén kullogunk
Emlékeznek még a kilencvenes évek már-már szállóigévé vált mantrázására, miszerint hamarosan az Európai Unió tagállamává válunk? Nos, ezt idézi a magyar kormányzati gárda már jó ideje töretlen optimizmusát sulykoló állandó ígérgetés, miszerint „jövőre beindul a gazdaság”. Orbán Viktor éppen pénteken állította ismét, hogy fellendülés előtt állunk. Nos, ezek a termelési regénybe is beillő sikerek még váratnak magukra, egyelőre azzal kell főznünk, amink van, s jelenleg – hiába állítja az ellenkezőjét a miniszterelnök – bizony önmagunkhoz és az EU tagállamainak a többségéhez képest is pocsékul állunk. A sors fintora, hogy Orbán éppen aznap vetítette elő a fellendülést, amikor ismét egy lesújtó adat jelent meg: júliusban a magyar ipar produkálta legrosszabb eredményt a 27 tagállam közül.
Pénteken jelent meg a Központi Statisztikai Hivatal júliusra vonatkozó ipari termelési adata, amely újfent visszaesésről adott számot az előző év azonos időszakához képest. Júniushoz viszonyítva legalább egy stagnálásra futotta.
Ugyanezen a napon látott napvilágot az EU statisztikai Hivatalának a jelentése arról, hogyan teljesített az egyes tagországok ipara az év hetedik hónapjában. Nos, a meglepetés igencsak kellemetlen, ugyanis a 27 tagállam közül Magyarországon rögzítették a legnagyobb mértékű visszaesést 2023. júliusához képest. Miközben például a listavezető Dánia 19,8 százalékkal teljesítette túl a 12 hónappal korábbi szintet, de Görögország (+10,8) és Finnország (+6,4) is szép eredményt produkált, addig a magyar ipar kibocsátása pont ennyivel, azaz 6,4 százalékkal maradt el a 2023 júliusában mért teljesítményétől. Hátulról a második Észtország (-5,8), a harmadik pedig Németország (-5,5) volt. Csak csekély vigaszt jelenthet, hogy a tagállamok többsége sem remekelt, a 27-ek ipari termelése 1,7 százalékkal mérséklődött, az euróövezethez tartozóké pedig 1,7 százalékkal.
Forrás: Eurostat
Ugyancsak csekély vigaszt jelenthet az is, hogy az előző hónaphoz viszonyítva, a magyar ipar stagnált (0 százalékon állt), s ezzel a középmezőnyben foglalhatunk helyet. Az EU egészében azért sikerült egy minimális, 0,1 százalékos növekedést elérni; az euróövezetben változatlan maradt a kibocsátás.
Ami a magyar adat részleteit illeti – az eredményben, pontosabban a kudarcszagú zsugorodásban –, bizony a kormányzat elhibázott iparpolitikája is szerepet játszik. A KSH által közölt második becslés részleteiből is látszik ez, hiszen a többi között az is kiderült, hogy
- a legnagyobb súlyú, a feldolgozóipari termelés 26 százalékát képviselő – az állam által amúgy agyondédelgetett – járműgyártás (leginkább összeszerelés) volumene 10, százalékkal visszaesett az előző év azonos hónapjához mérten;
- A 10 százalékos feldolgozóipari súlyú villamos berendezés gyártása ugyancsak 10 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. Ezen belül a két legjelentősebb súlyú alágazat közül az akkumulátor, szárazelem gyártásának volumene 14,9, a villamos motor, áramfejlesztő, -elosztó, -szabályozó készülék gyártásáé 13,7 százalékkal esett vissza. Azt már mi tesszük hozzá, hogy közben a kormány újabb és újabb akkumulátorgyárakat próbál becsalogatni az országba. Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy egyértelműen a kínai beáramlását preferálják, s dotálják milliárdokkal.
