Orbán érzi, hogy nagy a baj, s erre ismét agresszivitással és ellenségkereséssel válaszol

Vádaskodás, csúsztatás, hazugság, dehonesztáló vagdalkozás, sorosozás, Trump dicsőítése – széles skálán mozgott Orbán Viktornak a magyar uniós elnökség hat hónapos „mérlegét” megvonó hétfői beszéde. Olyan fejtegetésekbe bocsátkozott, mint például Brüsszel, a „brüsszeli elvtársak” kapcsán azt, hogy „A velejéig beleláttunk. Mikroszkóppal vizsgálhattuk. A cet gyomráig hatoltunk, és amit ott találtunk, az nem volt szép. Azt láttam, hogy az egyetlen geopolitikai központ, ahol egyáltalán nem foglalkoznak ezekkel a jövőt meghatározó kérdésekkel, az Brüsszel.” Vagy azt is megkérdezte, hogy „De valóban azt hisszük, hogy európai uniós zászló alatt masíroznak majd a katonáink Moszkvában a Vörös téren?”. Szerencsére „a magyar elnökség felemelte a béke zászlaját, kinyitotta a tűzszünet és a béketárgyalások ajtaját, megkezdte a harcoló felekkel való párbeszédet, és nyomás alá helyezte az európai vezetőket, hogy ők is indítsák újra a diplomáciát és a kommunikációt.” Az elnökség szerinte óriási eredményeket hozott: „Saját geopolitikai érdekeinknek megfelelően megoldottuk Románia és Bulgária csatlakozását a határmentes európai térséghez, megindítottuk Albánia társulási tárgyalását, és minden balkáni országot közelebb hoztunk az Európai Unióhoz...Meloni asszonnyal az élen lázadást indítottunk a brüsszeli migrációs politika ellen”.  Szerencsének nevezte, hogy Magyarország különutas politikát folytat, harcol az EU-val, amely elszigetelte magát Donald Trumptól, Kínától, Oroszországtól és Afrikától is. Ezzel szemben „valójában mi, Magyarország a brüsszeli rendszer ellenzéke vagyunk. Következésképpen a brüsszeli rendszerhez hozzánőtt politikai elit ellenzéke is vagyunk. Beszéljünk egyenesen: Brüsszelt egy oligarchia tartja megszállás alatt, amelyet a balliberális és a transzatlanti elit szervez meg... Ez egy hatalmi rendszer. Ez egy olyan hatalmi rendszer, ami nem európai, hanem globális, nem demokrácia, hanem oligarchia, és nem a nemzetállamok szuverenitásán alapul, hanem föderális. Még a vak is látja, hogy ott áll velünk szemben a progresszív-liberális egységfront, Soros György pénzével kistafírozva.” De ott vagyunk mi, az új erő, s „A magyar elnökség európai parlamenti vitájában pedig először tartott erődemonstrációt ez az új erő. A változás szükségességét és lehetőségét a magyar elnökség bebizonyította.” Orbán szerint a mostani csillagzat sokkal kedvezőbb, miután négy éve „A nyugati világ egy patrióta, békepárti, migrációt elutasító, családpárti elnököt kapott Washingtonban...Most új elnök Amerikában, nagy patrióta frakció Brüsszelben...Indulhat tehát a nagy támadás. A Brüsszel elfoglalását célzó hadművelet második fázisát ezennel megindítom.”

Orbán beszédében azt sugallta, hogy a magyar elnökség új korszakot hozott az unióban. Vajon tényleg így van? Erről tanúskodik vajon a magyar elnökség? Szent-Iványi Istvánt kérdeztük.

„Egyáltalán nem, nem véletlen, hogy például az EU Observer a valaha volt legrosszabb uniós elnökségnek kiáltotta ki a magyart és úgy üdvözölte az azt váltó lengyelt, hogy végre visszatérünk a normalitáshoz, amivel persze közvetetten abnormálisnak nevezte a 2024 második felében lezajlott magyar uniós elnökséget” – reagált a külpolitikai szakértő. De nem csak ez, minden mérvadó vélemény, ítélet lesújtó volt – tette hozzá.

Persze Orbán ezúttal is itthonra szóló propagandát nyom a magyar uniós elnökség felmagasztalásával – vélekedett. Ennek az lehet az oka, hogy érzi, külföldön nagyon rossz a megítélése, s legalább itthon, a hívei körében terjesszék azt, hogy kiváló elnökséget adott a magyar kormány. Szent-Iványi több példával illusztrálta, hogy nem a levegőbe beszél. Az Orbán által állandóan citált versenyképességi nyilatkozatot az első betűtől az utolsóig a Tanács főtitkársága írta, ahhoz nem sok köze volt az elnökségnek, sőt, már előre deklarálták, csak akkor fogadják el, ha azt a Tanács írja meg – „ez nemhogy siker, hanem éppen ellenkezőleg, egy végtelenül megalázó dolog volt a magyar elnökség számára”. És ott van a schengeni határok kinyitása – a külpolitikai szakértő felhívta a figyelmet, hogy ez is csak a szárazföldi határokra vonatkozik, ugyanis tavaly március óta a légi és a vízi határok már nyitottak voltak, a szárazföldi nyitás volt a folyamat utolsó lépése, plusz előre lehetett tudni, hogy vagy a magyar, vagy a minket váltó lengyel elnökség idejére fog esni. Ahhoz pedig szintén nem volt semmi köze a magyar elnökségnek, hogy az osztrák, a bolgár és a román fél megállapodása pont ebben a hat hónapban született meg. Orbán szintén előszeretettel állítja be magyar sikerként az úgynevezett áttörést a Balkánon: nos, Szent-Iványi szerint szó nem volt semmilyen áttörésről, írtak egy levelet Szerbiának, illetve Albániával megkezdték a hosszú ideje a levegőben lógó tárgyalásokat. „Mindent egybevetve, egy gyenge közepessel, vagy még inkább egy elégségessel osztályozható a magyar uniós elnökség szakmai teljesítménye, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez egy átmenti elnökség volt, aminek az idején soha nem fogadnak el annyi törvényt, mint normál elnökségek alatt” – szögezte le, megjegyezve, hogy összevetve más átmeneti elnökséggel is gyengébb volt a magyar. 

De a magyar elnökség nem erről, nem a szakmaiságról szólt: annak a politikai része volt Orbán számára fontos. Ő maga már korábban is erről beszélt. Ám amit végigvitt, az még tovább taszította az országot az elszigeteltségbe és a számkivetettségbe, s beárnyékolta az egész elnökséget. A „békemissziónak”, nem volt mandátuma, Orbán nem az uniós álláspontot képviselte, az egész egy öncélú PR-akció volt, főleg belpolitikai célokat szolgált. A Patrióták körében persze népszerű volt, nekik is szólt. Ezt követte a Georgiával kapcsolatos kétes fellépése – tudjuk, az EU máig nem ismerte el a választások eredményét, ám Orbán nemhogy elismerte, hanem még oda is utazott személyesen gratulálni a „győztesnek”. Mindennek a következménye a többi között 17 háromoldalú tárgyalás lemondása volt – ennek is köszönhető, hogy a magyar elnökség nem volt sikeres. az Európai Parlament nem is volt hajlandó találkozni a magyar elnökséggel. Már előtte is a budapesti tanácsi értekezleteken csak 5-6 miniszter lézengett, a külügyit át is helyezték Brüsszelbe, sőt, a Bizottság a novemberi csúcsig nem is képviseltette magát – sorolta az elnökség idejének blamázsait Szent-Iványi. 

„Összességében ez az egész egy teljesen hazug, minden alapot nélkülöző öndicsérő propaganda” – vonta le a következtetést, hozzátéve: „az pedig, hogy új korszakot nyitott volna az unió életében, nos, ennek semmi jele nincs, olyannyira nem, hogy most térnek vissza a normalitáshoz”. Ráadásul Orbán hétfői beszéde rendkívül agresszív, arrogáns volt – hozott be még egy szempontot Szent-Iványi, példaként említve „A Brüsszel elfoglalását célzó hadművelet második fázisát ezennel megindítom” kijelentést. A külpolitikai szakértő ezt annak tudja be, hogy Orbán is érzi, nagy a baj, s erre – mint általában – agresszivitással és ellenségkereséssel válaszol. 

S hogy hova vezethet ez? Mi várható? A szakértő szerint Orbán valószínűleg kiélezi a viszonyt Brüsszellel (erről tanúskodott pénteki rádiós szózata is), nagyon durva lépésekre szánta-szánja el magát. Ennek volt a jele a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása, s az Integritás Hatósággal szembeni fellépés is. „Ez már a putyinizálódás komoly foka” – szögezte le. Teszi ezt Orbán azért is, mert vélhetően úgy érzi: Donald Trump miatt sokkal többet megtehet.

S ha már Trump. Az érdekes kérdés, hogy hoz-e jót Orbánnak Trump – jegyezte meg Szent-Iványi István, azt fejtegetve, hogy a miniszterelnök nem véletlenül nem volt jelen Trump beiktatását. Az orbáni politizálásban szimbolikus jelentősége és üzenetértéke van a megjelenésnek, s ennek fényében különösen furcsa a távol maradása. Ráadásul mondanak mindenfélét összevissza, de észszerű indokot nem hallani a kormányzat részéről arra, miért nem utazott el Orbán Washingtonba. Az olyan magyarázatok, mint például az, hogy az indiai látogatás volt az oka, badarság, hiszen azóta már megjárta Szerbiát és elutazott Szlovákiába is – mondott egy példát a magyarázkodásokra. „Mindenesetre majd a közeljövő eldönti, hogy mennyire szoros a kapcsolat Trump és Orbán között, de én azt tippelem, hogy november óta a fő kedvenc Európában Giorgia Meloni olasz kormányfő lett Trump számára, holott emlékezhetünk: sokáig a fő szólam arról szólt, hogy Orbán a központi ember, a közvetítő az EU és Trump között” – mutatott rá a szakértő. Már nyár óta megfigyelhető azonban Meloni közeledése – ő volt a CPAC diszvendége, Elon Musk őt méltatta, ő kapta a legmagasabb republikánus kitüntetést is – s ez egyre nyilvánvalóbbá válik. Donald Trump egy narcisztikus ember, akinek azonban tényleg az Egyesült Államok lesz az első, s míg a kampányában jól ki tudta használni Orbán hízelgését és dörgölőzését, elnökként már nincs rá szüksége, hiszen már mindenki az ő kegyeit keresi. Emiatt érzett csalódása is szerepet játszhatott abban, hogy nem ment el Trump beiktatására. Nagyon kiemelt helye így Orbánnak nem lesz, de ezzel együtt normalizált, nem is rossz kapcsolata lesz majd Washingtonnal – vélekedett.

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2023. augusztus 26-i adása itt nézhető meg: