A NATO-nak és az EU-nak is van feladata az Orbán-rezsim kipenderítésében
Mind a magyar ellenzéknek, mind pedig a NATO-nak és az EU-nak, a két szervezet tagállamainak van feladatuk Orbán kipenderítésében, abban, hogy Magyarország megtalálja a kiutat az orbáni zsákutcából és ismét csatlakozzon a szabad világ demokratikus nemzeteihez. Ez az üzenete annak az írásnak, ami most jelent meg a magát jobbközépre soroló, Ronald Reagan korábbi amerikai elnök nyomdokaiban haladó, washingtoni Frontiers of Freedom Intézet blogjában. Az orbáni politikát korábban is többször bíráló szerző, az intézet alelnöke, Radványi Miklós – aki hosszú ideje először publikált ismét magyar témáról – „Magyarország gonosz Pandora szelencéje” címet viselő írásában kőkemény ítéletet mond az általa „politikai despotának” nevezett Orbán-rezsimről.
„Az egyesült ellenzéknek meg kell mutatnia az Orbán-rezsim valóságos és pusztító jellegét, és prezentálnia kell az országot a NATO-hoz és az Európai Unióhoz közelebb vivő koherens vízióját. Ezzel egyidőben az Egyesült Államoknak és az Európai Unió tagállamainak összefogva kell segíteniük Magyarországot, hogy megtalálja a kiutat az orbáni zsákutcából. Közösen biztosítaniuk kell az elmúlt évtizedben a magyaroktól pimaszul elsikkasztott, ellopott nemzeti vagyon visszaszerzését, s a bűncselekményt elkövetők teljes felelősségre vonását is. Csakis ilyen összefogott támogatással lesz Magyarország képes ismét csatlakozni a szabad világ demokratikus nemzeteihez”.
Ez a végkövetkeztetése Radványi Miklós legfrissebb cikkének, amely felvázolja az idáig elvezető utat, azt, ahogy a kétharmadával visszaélő Orbán „ketrecbe zárta a demokráciát és szabadon engedte a destruktív totalitarizmust”. Azzal pedig, hogy összekötötte az „illiberális” jelzőt a demokrácia általános politikai terminusával, Orbán a tekintélyelvűség veszélyes kétértelműségét vezette be az európai és a globális beszédbe.
Médiauralom, revizionizmus, oligopólium, handabandázás
A cikk kitér a média teljes orbáni legyűrésére, kiemelve a Fidesz által folytatott dezinformációs propagandát, benne a magyar és a térség történelméről folytatott hazug kampányokkal, amelyeket a különféle etnikai csoportok közötti zavarkeltésre is használ, s amelyek segítségével felkeltette a revizionizmus fals gondolatát a szomszédos országok magyarjai körében. A militarista handabandázás tovább mérgesítette a hosszú ideje meglévő közép- és kelet-európai etnikai feszültségeket.
Radványi szerint Orbán illiberális demokrácia-változatát a civil társadalom hiánya jellemzi, ami az egypárti rendszerek erejét adó politikai, gazdasági, pénzügyi, vallási, kulturális és oktatási területek totális bekebelezésével párosul. A rezsimre jellemző a nacionalizmus és a nem létező keresztény identitás. „Orbán totalitárius rezsimje egy extrém oligopólium, amelyben csekély számú cég teljes egészében egyetlen személy, Orbán miniszterelnök alá van rendelve... Nagyon korlátozott a verseny és a kreativitás, mert az egész gazdaság egyetlen ember, a politikai despota kormányfő kezében van... Magyarország egy félfeudális politikai és gazdasági építmény”.
A magyaroknak elegük van
Napjainkban azonban Orbán pártja leszálló ágban és defenzívában van – állapítja meg a szerző, aki szerint a Fidesz egysége repedezik, s nő az elégedetlenség a párton belül.
„Mára a magyarok többsége totálisan megelégelte a korlátlan korrupciót és azt, hogy valódi üzletembereknek és felelős politikusoknak álcázott inkompetens gengszterek eltékozolják a nemzeti vagyont” – húzza alá az elemzés, kiemelve, hogy „elérkezett egy új politikai kurzus ideje, ami az igazi demokrácia és a szabad piac felé navigálja a nemzetet”. Radványi szerint „itt az ideje annak, hogy a rezsimet ellenző többség visszavegye az országot és ténylegesen javítsa a lakosok életét azzal, hogy minden egyes férfinak, nőnek és gyereknek biztosítja a politikai szabadságot és az egzisztenciális jólétet”.
A korrupció elfedése mindenek felett
A katasztrófából ébredve, a romboló külpolitikával is foglalkozni kell, hiszen Magyarország NATO- és EU-tagsága ellenére, Orbán mindent megtesz, hogy aláássa a két szervezet egységét. Az EU esetében az elsődleges célja, hogy elfedje korrupt rendszerét Brüsszel vigyázó szemei elől. Ugyancsak a korrupció eltitkolása vezérli, amikor megakadályozza a büntetőszankciók életbe léptetését Oroszországgal és Kínával szemben, hiszen mindkét országgal korrupt ügyletei vannak.
Szoros személyes kapcsolata az orosz és a kínai vezetővel komoly biztonsági fenyegetettséget jelent a NATO számára – véli Radványi. Budapest mindkét ország elsődleges kémközpontja Európában, a Fudan Egyetem kampuszának terve is azt a célt szolgálja, hogy Kína állandó jelenlétet teremtsen magának Európa közepén.
Radványi szerint a hazai ellenzéknek és a NATO-nak, valamint az EU-nak, továbbá a tagállamoknak egyaránt van szerepük és feladatuk abban, hogy megbukjon az Orbán-rezsim és az ország visszatérjen a szabad világ demokratikus nemzeteinek táborába.
