A Nemzet Betege
A jelek árulkodók: évek óta csak mikrofonállványoknak nyilatkozik, valódi újságírót nem engednek a közelébe. Fél mindentől, okkal, ok nélkül, mindegy. Hogy valóban közel a vég, vagy csak az őt nem kedvelők egyre növekvő tábora szeretne a valóságosnál többet belelátni a furcsa mozdulatokba, a kínos, erőltetett nevetésekbe, előbb-utóbb kiderül.
Egy megbetegített ország feje, a Nemzet Betege.
Hívei nem merik látni leépülését. Ha elhinnék, amit látnak, az az ő vereségük lenne. Ezért számukra még mindig az, aki talán soha nem is volt: bátor, becsületes, puritán. Olyan, mint amilyenek mi vagyunk, csak még nálunk is olyanabb.
A kisvasút legyen kisvasút, a stadion legyen stadion.
Vannak kultúrák, nevezzük ezeket diktatúráknak, ahol a megegyezésre való hajlam, az engedékenység, a gyengeség jele. Aki pedig gyenge, azt eltiporják. Nem csupán az ellenfeleitől kell tartania, a sajátjaitól még inkább. Ha a falka vezére meggyengül, és nem tud már szerezni több zsákmányt a csapatnak, akkor félreállítják.
Jó esetben kiközösítik maguk közül, boldoguljon, ha tud. Persze, nem tud, egyedül, segítők nélkül a megsemmisülés vár rá. Durvább esetben rárohannak és széttépik. Nem csak hogy nincs rá szükség, de árt is a többieknek. Félelmetes, pusztító betegséget terjeszt – az erősek világában a gyengeség a leggyilkosabb kór. Ezt a falka nem engedheti meg magának, az élet törvénye, hogy falniuk kell. Ma többet, mint tegnap.
Még igyekszik erősnek mutatkozni, és ez néha sikerül is neki. Magabiztossága azonban csak látszat - egyre nehezebben, egyre mélyebbről, a korábbiaknál nagyobbakat küzdve kell visszajönnie.
A Nemzet Betege fél. Ezért harcol mindig és mindenki ellen. Akkor is, és ott is, amikor és ahol nincs ellenség. Ő a tökéletlen katona, aki háborúban még úgy-ahogy megfelel, ám békében alkalmatlan.
Ellenfeleit talán legyőzheti, de a saját démonai ellen vesztésre áll.
