A Nemzet Puritánja a fehérre mázolt freskókat szereti
Megint nem maradtunk történés nélkül, pártunk és kormányunk, élén a Nemzet Puritánjával, ezúttal is gondoskodott arról, hogy botránnyal induljon a hetünk. Fehérre mázoltatták a Karmelita kolostor mintegy 230 éves freskóit, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy a kormányülések helyszínéül szolgáló terem a puritánságot sugallja.
Vagyis, nem az van, amire józan paraszti ésszel elsőre gondolnánk: hogy puritánék már megint tönkretettek valamit. Valamit, ami a miénk volt. Igaz, nem néztük reggeltől estig, mondjuk így, látástól vakulásig a Karmelita kolostor falaira festett freskókat, mert volt más dolgunk is, mint a Várbéli freskókat bámulni. Megélhetéssel voltunk elfoglalva példának okáért, mi földi halandók, de azért jó volt tudni, hogy van valami odafent a Várban, ami szép, és ami a miénk. Persze, mint mindent, ezt is megmagyarázták, innen tudjuk, hogy puritánék nem tönkrebarmolták a freskókat, hanem épp ellenkezőleg: megvédték. Ehhez egy olyan speciális módszert alkalmaztak, amely első ránézésre semmiben sem különbözik attól, mint amikor, más korokban más puritánok könyvtárból, díszteremből, vagy éppen zsinagógából bútorraktárt, istállót csináltak.
Vagyis, a Nemzet Puritánjának hivatala szerint, a fehérre mázolt freskókat nem összebarmolták, hanem megvédték az utókor számára. Mi, magyar polgárok nem szeretjük, ha a kormány megvédi a javainkat. Még emlékszünk arra, amikor megvédték a magánnyugdíj-pénztárakban tartott 3000 milliárd forintnyi megtakarításunkat, aztán, láttuk, hogy abból is mi lett. Az lett, hogy a pénzünk elveszítette lakossági megtakarítás-jellegét, és nem kizárt, hogy azóta jacht, legelő, szántó, vagy éppen húsipari cégek képében él tovább a nemzet mindent megszépítő emlékezetében.
Most már azt is tudjuk, hogy a Nemzet Puritánja freskóban is az egyszínűséget szereti - a fehér ötven árnyalatát.
