A nemzetközi sportéletben is példátlan Milák Kristóf egyéni kálváriája

A magyar sport történetében volt-e már ahhoz hasonló hullámvölgyre példa, mint amin most Milák Kristóf átmegy?

Sokkal gyakoribb a fordítottja. Amikor féltehetségű emberek egész életükben küzdenek a részeredményekért. Ennek egyik oka általában gazdasági. A kis pénz is jobb, mint a semmi. A másik eset-típus egy erkölcsi, abban a tekintetben, hogy valaki valóban tehetséges, csak a szakma nem fedezi fel, és ebbe a küzdelembe belefárad az illető. A Milák-féle esetek nagyon-nagyon ritkák. A nemzetközi sportban főleg a teniszvilágban fordul elő. Például Jennifer Capriati vagy Szeles Mónika, mostanában Ashleigh Barty abbahagyták a teniszt huszonéves korukban, a világranglista előkelő helyén. Mentálisan elegük volt, vagy családra vágytak, vagy egyéb okok miatt. Nem tudok felsorolni a magyar sportban a Milák Kristófhoz hasonló ennyire megdöbbentő esetet, amikor valaki valódi tehetségként, komoly eredményekkel a háta mögött, még reményteljes jövőképpel abbahagyta volna, vagy legalábbis szüneteltette volna ilyen hosszú időn keresztül a sportot. Egyáltalán nem fordult elő az elmúlt időszakban.

A nemzetközi sportéletben ez gyakori, és inkább az a meglepő, hogy nálunk ez eddig nem fordult elő, vagy alapvetően azért a nemzetközi sportéletre sem jellemző?

Nagyon-nagyon ritka. Azoknál a sportágaknál fordul elő, ahol a testképnek, a küllemnek, az esztétikumnak komoly jelentősége van. Például ritmikus sportgimnasztikában, korcsolyázóknál és így tovább, fellelhetők ilyen esetek, de nem olyan módon, hogy valaki világ- vagy olimpiai bajnok, és utána elege lesz belőle, hanem valamilyen egyéb okok miatt, például doppinggal vádolták igaztalanul. Nagyon ritka a nemzetközi sportban is, a példáim a teniszre vonatkoznak, de mondhattam volna más női sportágat is. Férfiaknál nem tudok sem nemzetközi, sem hazai esetet felidézni.

Milák Kristóf története hatással lehet-e a többi élsportolónkra, különös tekintettel az olimpiai felkészülésükre?

Azt nem tartom valószínűnek, hogy olyan hatása lenne, hogy valaki utánozná őt, vagy most ébredne rá, hogy azok az erőfeszítések, amelyek a siker útján még előtte állnak, azok nem érik meg, és abbahagyja. Nagyon érdekesek az eddigi nyilatkozatok is a témában. Hosszú Katinka szerint egy sportoló akkor hagyja abba, amikor akarja, és nincs semmiféle adóssága a közvélemény vagy a sportág vezetői felé. Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke pont a fordítottját mondja, hogy a közpénzből létrehozott eredményeket szeretné a köz learatni, ezért, ha valaki visszalép az olimpia előtt fél évvel, az tulajdonképpen egy kárt okoz a társadalomnak. Két végletes vélemény. E tekintetben személyesen inkább Wladár meglátásához állok közelebb. Ha egy sportoló eljuthat eddig a szintig, akkor valami nagyon-nagyon erős, általában egészségügyi, nagyon ritkán pszichikai oknak kell lennie, hogy ez a karrier megtörjön. Milák esetében egyértelműen személyiségéből, pszichikai ok miatt vezethető le ez a mostani bejelentés és állapot.

Olyan hatással lehet az élsportra ez az ügy, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt fektetnek az anyagi ösztönzőkön túl a lelki motivációkra is?

Az elmúlt évtizedben véleményem szerint az odafigyelés megvolt. Nem arról volt szó, hogy itt korbáccsal hajtották volna ezeket a sportolókat a remélt eredmények irányába, hanem szolgáltatók tömege, pszichológusok, edzők, erőnléti szakemberek, és azt is merem mondani, hogy erőn felül segítették a sportolókat. E tekintetben úgy gondolom, hogy nincs adósság. Előfordul ilyesmi, hogy egy személyiség egy bizonyos életkorban, vagy egy eredménysor közepén, vagy elején vagy a végén úgy gondolja, hogy ez neki elég volt. Megváltozhat a cél, és ezt a megváltozott célt nem tudja kezelni. Azt gondolom, hogy Milák esetében nem arról van szó, hogy nem akar élsportoló lenni, hanem most egy olyan életciklusban van, amikor úgy véli, nem tud, vagy esetleg nem akar teljesíteni. Megerőszakolni egy sportolót nem lehet.

Ön hogyan látja, mi lehet ennek az ügynek a feloldása?

Inkább arra válaszolok, hogy milyen végkifejletet várok. Attól tartok, hogy ezt a problémát nem fogják tudni feloldani. Ez a fiú várhatóan nem fog indulni az olimpián, vagy ha indul, nem ér el olyan eredményt, amelyet várnak tőle. Sós Csaba úszó szövetségi kapitánynak és a hozzá hasonló szakembereknek hiszek, mely szerint egy olimpiai felkészülésben 3-4-5 hónap ilyen típusú kihagyás végzetes. Meglehet, Milák Kristófra most olyan nagy pszichikai nyomás nehezedik, hogy mégis elkezdi az edzéseket. Ha pedig mindezek után sikeres lesz, akkor az a klasszisának tudható be, hiszen akkor le tudja küzdeni a szakemberek által nagynak vélt kihagyást és hátrányt. De valószínűbb az, hogy most nem indul, de esetleg majd olimpia után visszatér. Ezt tudom elképzelni.