A Nemzetnek nemzetek, hát nemzzetek!

Ez az írás sem született (!) volna meg, ha a Fidesz Ratkó Annája nem mond ilyet a Breibart jobboldali hírportálnak adott interjújában: „A köztársasági elnökünknek négy gyermeke van, a miniszterelnökünknek öt, a vatikáni nagykövetünknek hat, nekem pedig három. Nem mondanám, hogy a gyermektelenek nem tudnak kormányozni, de ha valakinek van gyereke, az egyfajta garancia arra, hogy néhány dolgot megért.”

Nyílt levélféle, vagy épp csak online gondolatélesztés Novák Katalinnak (N. K.), saját kezébe! (Ha szülőszobában lenne, kéretik nem zavarni, első a haza!)

Elöljáróban, csak hogy tisztázzam: nem vagyok abortuszpárti, mi több: életpárti vagyok, sőt: nem tudván, hogy alkotmányos jogaimmal élve a fogamzástól számolom leélt éveimet, a születésem napja már régóta mellékes. Minap, egyik írásomban rögzítettem (kiemelés magamból): „…életem a fogamzásom pillanatában kezdődött, sajnos a szüleim nem vésték be a naptárjukba, hogy mely együttlétük napja lett az én születésnapom, így csak tippelni tudom, hogy 1947. február 12-e körül ölelkeztek, én megfogantam, hogy aztán november 12-én, Jónás napján láthatóvá váljak.” Az alkotmányos születésnapom tehát 1947. február 12-e. Ezt ünnepeljük a családommal, akkor is, ha e nap éjjele (gondolom éjjele, hiszen nappal építették a szocializmust) csak szüleim számára volt örömteli, más szóval: élvezetes.

Mielőtt kibontanám a mondandómat, egy kis idézet Nádas Péter: Világló részletek című 1200 oldalas kötetéből (Jelenkor Kiadó, 2017):

„Amikor Rákosi elvtárs befejezte előadását, kérte a tanácskozás résztvevőit, mondanák el szíves véleményüket. /…/ anyánk cérnája elszakadt /…/ azt kiáltotta haragtól vörösen, hogy az egyszerű népi mondás jegyében, az én egyszerű népi agyammal azt gondolom, kedves Rákosi elvtárs, hogy előbb az ól, aztán a disznó. /…/ az egyszerű népnyelv, amelyre anyánk hivatkozott, a kopasz és túlsúlyos Rákosit nevezte hízott disznónak vagy kihízott zsidónak.”

Természetesen utána részletesen kimagyarázta magát, ő csupán arra célzott, hogy előbb legyen minden biztosítva ahhoz, hogy a nők úgy érezzék, igen, érdemes gyerekeket szülni, de semmiképpen sem hagyhatják ki a számításból a nők önrendelkezési jogát. Történt mindez uszkve 65-66 éve.

Megismétlem, hogy N. K. is értse: önrendelkezési jog!

Mivel tudatosult bennem, rögzítem: csak az magyar, egész pontosan: jó magyar, aki nem egy vagy két gyereket nemzett illetve szült, hanem minimum negyedtucatnyit (három a magyar igazság), a különösképpen jó magyar ennek a dupláját (fél tucat), és így tovább, a még különb, az annál is különb magyaron át a Fedák Sáriig (ő nem szült, csak a fokozás Kékes-tetője), azon kívül legkülönb ember, aki bátor, s egy különb van, aki bátrabb, ami esetünkben azt jeleni, hogy veszi a bátorságot, és nem áll meg az egy tucat gyerekig.

Mivel N. K.-nak eszébe sem jutott, akár szóba se kéne hoznom, de nekem igenis eszembe jutott, hogy több száz (jó magyar) házaspár próbálkozik azzal, hogy legalább egy gyerekük legyen, és sajnos többedszerre sem jön össze nekik, és bizony ezzel (ha gyerek nélkül maradnak) kockáztatják jó magyar jelzővel illetett hírnevüket.

Ami pedig az abortuszt illeti: hogy egy nő hogyan, mikor, kitől esik teherbe, magánügy: az ő ügye. Hogy valaki megerőszakolta-e, vagy egy szerelmi együttlétben elhibázott (elhibáztak) valamit, két ember ügye. Hogy megtartja-e a bármely módon fogant gyermeket, egyedül az ő döntése, akkor is, ha számításba veszi a számára legtöbbet jelentő ember(ek) véleményét és tanácsait. Mindehhez N. K.-nak és „Magyarország Kormányá”-nak semmi köze, akkor sem, ha kormányszinten álmodják meg a nemzet jövőbeni népszaporulatát, és „keresztyén szeretettel” biztatják a szerelmi együttlétre alkalmas, templomban összeesketett, meg- vagy kikeresztelkedett (eltérő nemű) ifjakat a nemzésre, a (meg)áldott állapot türelemmel viselésére, a papás (esetenként papos) szülésre, s a családjuk létszámának (mely egyúttal a nemzet) gyarapodására, növelésére.

Az interjúban mondottakhoz pedig ennyit még: ha én Köztársasági elnökként mást se tennék, csak horgásznék, és minden kapás után aláírnék bármit, amit elém tesznek, akkor nem négy, hanem nyolc gyerek apja lennék, hogy megmutassam a nemzetnek: nekem nyolc! Négy gyerek fölnevelése ezer gonddal jár, etetés, ruházkodás, iskoláztatás, külföldi egyetemek, kiházasítás, állami megrendelésekből fölvirágoztatott cég alapítások, és ez nyolc gyereknél csak fokozódik, de én, ugye, maradnék egyszerű vidéki srác, s mivel a szüleim is mindig spóroltak, nekem se okozna gondot, ha összébb kell húznunk magunkat.

Ha vatikáni nagykövet lennék, évente nemzenék egy gyereket, a feleségem meg szülne, ugyanebben a ritmusban. Mi más dolgunk lenne? A Vatikánnal nincs miről beszélnünk, a Pápa a Soros embere, otthonról hallom, hogy idióta is, hát ha ő az, milyenek a körötte lebzselő főpapok? Szóba se állok velük, inkább leszek a nemzetgyarapítás, a szülj még több gyereket akció nagykövete. (Nem mellesleg: azért a gyerekeket jól eldugnám a pedofil papok ügyeit elmismásoló püspökök elől!)

Ha én miniszterelnökként (Magyarország Kormányfőjeként) olyan gazdag lehetnék, mint mondjuk Mészáros Lőrinc (foglalkozása miniszterelnöki zseb), akkor nem öt, hanem minimum tíz gyermekem lenne (darab idő múlva ugyanennyi vejem illetve menyem), mert akkor biztos lennék abban, hogy az én szeretett hazámban (Magyarország Kormányfőjének saját /-tá tett/ hazájában) mindannyian boldogulnak. Vennék nekik hoteleket, kastélyokat, Balatont, Velencei-tavat, kisvárosi polgármestereket futballcsapatostól, Fertőt, Duna-kanyart, hőerőműveket, rájuk íratnék egy-egy stadiont, kórházat, egyházi iskolát, templomot, dómot, Budát, Pestet, Alföldet, Kisalföldet, Dunántúlt, Duna-Tisza- és Etel-közét, kisvasutat, mi több: megvennék nekik egy-egy gázszerelőt, olyat, akiből (rajtam kívül) senki se nézné ki, hogy az ország leggazdagabb emberévé válhat, és arra bíztatnám őket, hogy ők is nemzenek és szüljenek, hisz láthatják, hogy ebben az országban érdemes szülni, gyerekeket fölnevelni, mert biztos a jövőjük. Innen nem kell kivándorolni azért, hogy megélhessenek, nem kell se Angliában, se Ausztriában, se Svájcban munkát keresniük, nem kéne ott élniük, távol az őket szerető hazától, így aztán nekem és a nejemnek sem kell skype-nagyikká válnunk.

Hát ennyit, kedves Katalin.

Amint látja, néhány dolgot akkor is megértek, ha nem vagyok gyermektelen, bár tudom, attól, amit a dolgok megértése után Ön elé tárok, nem lesz igazán derűs a kedve.

Azért ne búsuljon! Nincs oka rá! Sokgyerekes magyar hazafiaktól tanulta az önálló gondolatait. Én, ha nő lennék, nem szégyenkeznék mellettük! Ártanak a szépség(é)nek. (Egyéb mellékhatásaikról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!)

Szeretettel üdvözli egy kilencgyerekes jó magyar család egyik fiúgyermekének a fia: Nagy Bandó András