A NER lovagokon kívül, senkinek sem jó a jegybank kamatcsökkentése

– A kormánytól folyamatosan győzelmi jelentéseket hallunk, ami a koronavírus-járvány egészségügyi oldalát illeti. A gazdasági oldalról sem hallunk olyat, hogy gond lenne. Magyarul azok a jóslatok, amiket a GKI, vagy az a tizenöt közgazdász tett, s amelyek szociális válsággal fenyegettek, mintha nem jönnének be.

– Én nem teljesen így látom a dolgot. Először is, még nem láthatjuk, hogy mi lesz a valódi következménye annak, ami történt. Ez nem csak magyar sajátosság, az egész világon így van. Senki nem tudja, hogy lesz-e még második, meg harmadik támadás, vagy nem. Senki nem tudja azt sem, hogy úgy, ahogyan például Németországban, ahol nagy területeken hirtelen megbetegedtek, az milyen következményekkel jár. Magyarul: telis-tele vagyunk nem tudással, értve ezt mindenkire, a kormányra is. Ez most természetes. De mi, a GKI, csináltunk egy felmérést, amelyben azt mértük, hogy azok, akiket foglalkoztatnak, hogyan vannak állásban. Ebből kiderült, hogy hatvanhat százalékuk hagyományos módon dolgozik, húsz százalékuk, tehát nyolcszázezer fő távmunkában. Ami egy érdekes jelenség, mégpedig a jövőt tekintve. Azt gondolom, ez nagyon-nagyon jelentős elem lesz, a távmunka sokkal nagyobb szerepet fog játszani, mint az elmúlt időkben. Az is kiderült a felmérésünkből, hogy a nyolcszázezer ember jelentős része szeretné is ebben a formában folytatni a munkáját. Ez újfajta gazdasági fejlődési vonal lesz. A fennmaradó, mintegy száznegyvenezer ember pedig ugyan állásidőn van, de nem kap pénzt. 

– Statisztikailag ez a száznegyvenezer ember munkanélkülinek számít, vagy éppen, hogy nem, hiszen munkája ugyan van, de jövedelme nincs?

– Nem, ők nem számítanak munkanélkülinek. A munkanélküliség számításának számos lehetősége van nem csak nálunk, Ausztriában is. Tehát az normális dolog, hogy ők nem számítanak bele, de tudnunk kell, hogy vannak olyan emberek, akik nem rendelkeznek semmilyen bevételi forrással, vagy csak rendkívül kicsivel. De ha visszamegyünk az eredeti kérdésre, akkor azt kell mondanunk, hogy fogalmunk sincs, hogy mennyivel fog csökkenni a magyar GDP, de arról sem, hogy mikor fog egyáltalán elkezdeni növekedni. Azt már sejtjük, hogy egy jó nagyot esett. Európában úgy vélik, hogy Magyarországon idén olyan öt-hat százalékot fog esni. Vannak olyan előrejelzések, amik akár tíz százalékot is jósolnak. Szerintünk hat százalékos lesz.

– Értelmezzük akkor a hat százalékot: ez a korábban jósolt négy százalékos emelkedésből levonandó hat százalék, vagy a nullától mínusz tartományba való visszalépést jelent?

– Egyik sem. Az idei éves átlagos GDP a mi előre jelzésünk szerint, hat százalékkal lesz alacsonyabb, mint a tavalyi. Tehát ezt az évre vetítve kell értelmezni, amit nehéz megbecsülni, vannak benne bizonytalanságok. De azért ezt lényegében már mindenki elfogadja, még a kormány is csökkenést jósol. Bár az MNB azt állítja, hogy plusz lesz, de rajta kívül viszont nincs olyan földi halandó, aki ezt mondaná. A kormány is azt közli, hogy itt visszaesés lesz. Például Varga Mihály három-négy százalékkal számol. Ezzel szemben a JP Morgan, az Európai Bizottság és mások azt mondják, hogy ennél jóval több lesz, mert szerintük a kormány nem eléggé hatásosan reagált a gazdasági nehézségekre, ezért magasabbak az ő számaik. 

– Maradjunk a hat százalékos visszaesésnél. Ebből a lakosság mit fog érezni? 

– A lakosság már réges-rég érzi. Pontosan tudják, hogy réges-rég rossz helyzetben vannak. Nyilván ez függ attól, hogy milyen helyen élnek, milyen terméket vizsgálunk, de fontos megjegyezni, hogy vannak olyanok is, akik nyertek ezen az egészen. Ám a társadalom nagy része egyértelműen vesztese a jelenlegi helyzetnek. Különösen az alacsonyabb jövedelműek, a vidéken élők, ahol nehéz munkát találni. De nézzük a turizmust! Volt olyan hónap, amikor a bevételeinek kilencvenhét százalékától elesett ez a szektor. Most a belföldi turizmusnak köszönhetően, érezhető növekedés, de a belföldi és a külföldi turisták költése között hatszoros a különbség. 

– Tehát a visszaesést érzik azok, akik elvesztették a munkájukat, akiknek csökkent a jövedelmük. De érzik azok is, akik a piacon vásárolnak, mert minden sokkal drágább lett. Miért növekedtek az árak?

– Nem lett minden drágább, sőt. Az infláció furcsa mód, még csökkent is. Megpróbálom elmagyarázni ezt a nagyon bonyolult helyzetet. Például a benzinfogyasztás abban a három hónapban, míg járványügyi korlátozások voltak, bezuhant. Hiszen az embereknek nem volt hova menni, de nem is mehettek. A másik oldalon pedig – különösen a járvány belobbanásának első heteiben –, nagyon jelentős felvásárlás zajlott a boltokban. Ugye megijedtek, hogy a bezártság miatt, majd nem lesznek kaphatóak a termékek, nem tudnak otthon főzni, és felvásárolták a tésztát, egyebeket. Ezeknek az ára megemelkedett ebben az időszakban, ezt érzékelte a lakosság. De a másik oldalon, a benzinnél – de mondhatnám a repjegyre költéseinket is – pedig nagyon leesett. Ennek az egyenlegét Karsai Gábor kollégám igen részletes elemzése tartalmazza. Másfelől pedig a járvány alatt, azok az emberek is korlátozva voltak, akik a termékek árát jegyzik. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy ebben az időszakban erősen megváltozott a fogyasztói kosár, mást vettek az emberek békeidőben, mint az után. Ezt statisztikai eszközökkel nem lehet korrigálni. Ennek következtében, a hivatalos infláció Magyarországon csökkent az elmúlt három hónapban. Ténylegesen pedig az emberek jól érzik. A lakosság szegényebb része valóban veszített, de nem tudom megmondani, hogy pontosan mennyit, a másik oldal, a gazdagabb lakosság pedig jól járt.

– Mi a logikája a Magyar Nemzeti Bank kamatvágással kapcsolatos viselkedésének? Nem azt kérem Öntől, hogy Matolcsy jóslatait fejtse meg, mert azok megfejthetetlenek, viszont ezek faktumok. Már volt egy kamatvágás és lesz még egy. Örülnünk kell?

– Egy kis kitérőt kell tennem, ugyanis most egy különleges helyzet állt elő azzal, hogy a Nagy Márton urat, aki az MNB alelnöke és nagyon fontos személyisége volt, se szó, se beszéd kirúgta – valószínűleg – az elnök, és ez súlyosan befolyásolja a Nemzeti Bank nemzetközi tekintélyét. Nagy Márton kiváló szakember volt. Nem lehet tudni, hogy igazából mi történt a háttérben, de az biztos, hogy a nemzetközi pénzügyi közösség őt nagyon komoly szakembernek könyvelte el. Többé-kevésbé jól vezette a csapatát. Persze vannak bent más kiváló szakemberek is, de az USA-t kivéve, sehol a világon nem engedte meg magának senki, hogy ilyen válságos helyzetben elcsapja a legeslegfontosabb emberét. Hogy a kérdésére is válaszoljak, a magyar kormány egyik mániája az, hogy nem akar az EU által adott lehetőségek ellenére sem lépéseket tenni a költségvetés eladósodása terhére. Tehát apró költségvetési vágásokat csinál a többi országhoz képest, de alacsonyan tartja a költségvetési deficitet. A GKI öt százalék körüli deficitet jósol, míg ez a szám Németországban tíz százalék körüli. Ha három százalék körül akarjuk tartani, az azt jelenti, hogy a másik oldalon segíteni kell. Ennek egyik eszköze pedig a kamatcsökkentés. Hiszen ha a kamatot csökkentjük, akkor elvileg többen fognak beruházni. A baj az, hogy ez a dupla visszavágás nem logikus. Azt el tudom hinni, hogy vannak az országban olyan NER lovagok, akiknek ez jól jön. Ők már nagyon-nagyon sok pénzt kaptak és fognak kapni. De komolytalan azt gondolni, hogy ezzel a lépéssel a KKV-nak nyújtanak segítséget. Az egészen biztos, hogy új világ jön. Például a just-in-time rendszer, ami arról szól, hogy Európába Kínából, Indiából érkezik egy szállítmány, amit két-három nap alatt elvisz a feldolgozóipar, vagy egyéb, biztosan meg fog változni. Ha történik valami Kínában és nem érkezik meg a szállítmány, akkor nem fog rendesen működni az európai gazdaság. Ezen egészen biztos változás lesz, vagyis közelebb fogják hozni az európai multicégek az ilyen támaszpontjaikat. Vagy ha sok ember otthonról fog dolgozni, akkor nem fog kelleni ennyi iroda. Tömegével vannak olyan elemek, amik változni fognak, tehát egy 0,2 százalékos kamatvágás nem lényeges. Itt a stratégiai döntések fognak számítani.

Szerző: Devánszki Kata és Németh Péter