A nyájszellem uralja a politikát

A manipulációról szóló előadása nem áll másból, mint az elmúlt jónéhány év kormánypárti plakátjainak gyűjteményéből. Az első képek egyike az a bizonyos internetes tüntetés volt. Ezt valamiféle fordulópontnak érezte?

Meglátásom szerint az volt az a kritikus pillanat, ami törést hozott a Fidesz addigi népszerűségében. Akkor a hatalmas tömeg láttán hirtelen megtört a párt addig szárnyaló támogatottsága, s ezt a TÁRKI kutatása is igazolta. Egy győztes választás után a kormányzat támogatottsága általában egy ideig nő, mivel a periódus elején mindenki igyekszik csatlakozni, hogy a győztesek között érezhesse magát. 2015 október 21-én, az esti órákban jött el az a pillanat, amikor megtört a varázs. Ez volt az az első ijedelem, amire reagálnia kellett a hatalomnak. Ezután nem sokkal később következett be a Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztősége elleni párizsi terrortámadás, amely széles nemzetközi tiltakozást váltott ki. A párizsi tüntetésre Orbán is kiment, megmutatta magát, majd mikor visszajött, egész másként kezdett a migráció problémáiról beszélni, mint ahogy az összes többi európai vezető. Attól kezdve a háttérmunkát végző agytrösztök, arculattervezők, meg mindenki, aki ebben benne volt, ezt „alfatesztnek” tekintették, kipróbálták, hogy alkalmas-e a migránsellenes narratíva a népszerűség visszaszerzésére. Kiderült, ha a migráns veszélyre rájátszanak, a félelem növeli a kormányhoz tartozás biztonságát. Attól kezdve megtartották ezt a tematikát, csak színezték, hozzáadtak más témákat és bűnbakokat.

A félelemkeltéssel meg lehet mozgatni az emberek fantáziáját, hajlamossá válnak nyájként egy akolba tömörülni. Ezt igazolja a tanulmány minden plakátja?

Csak a történetet írtam tovább. Hosszú ideig nem kerestem, és nem is találtam alkalmas elméleti hátterét a feltételezésemnek mindaddig, amíg meg nem találtam egy orosz szerzőpárostól az úgynevezett „információs autokrácia” fogalmát. Ettől kezdve, hogy úgy mondjam, nem is kellett már mást csinálnom, csak gyűjtögettem és összerakosgattam mindazokat a kormányzati üzeneteket, a plakátokat, amelyek beleillettek a „nyájképzésről” alkotott elméletbe. 

Az elmúlt jó tíz évben minden kormányzati plakát arra törekedett, hogy érzelmileg elbizonytalanítsa az utca emberét…

Igen, de mindig hozzáfűzték: nyugodjatok meg, mi majd megvédünk benneteket! Ez már a legelső nemzeti konzultációban is benne volt, támadnak a migránsok, de mi itt vagyunk és ha bennünk bízol, minket támogatsz, akkor mi elhárítjuk ezt a veszélyt. Ettől kezdve szinte ömlöttek ránk egymás után az újabb és újabb nemzeti konzultációk. Megjelentek az utcákon előbb a beharangozó, majd a megerősítő, végül a „levezető” plakát- és tévékampányok. Nem volt olyan sportmérkőzés a köztévében, amelynek a szünetében, az 1 perces hírekben ne használták volna ezt a technikát legalább egyszer a migránsokkal, újabban pedig a háborúval, a Tiszával foglalkozva. Nem csináltam mást, csak ezeket a kampány plakátokat egymás mögé tettem. Nem kíséreltem meg elméletbe ágyazni, sem részletesebben magyarázni ezeket, hiszen önmagukért beszélnek. A téma mindig változott, máshonnan fenyegetett a veszély és a bűnbakok személyét is aktualizálták. Nem tettem mást csak összeillesztettem mindazt, ami összetartozott.

Egyik tanulmányában ezt a módszert morális pánikkeltésnek nevezte.

A tömegekben kialakított félelemmel nagyon szépen lehet manipulálni. A morális pánik egy szociálpszichológusok által leírt viselkedésmód, ami indulhat alulról vagy felülről. A morális pánikgomb azonban egy központilag kitalált és működtetett, újra és újra megnyomott technológia. Ehhez mérhetetlenül sok pénz és rengeteg energia kell, de a kormány ettől egyiket sem sajnálja. Ez egy hungarikum, egy államilag létrehozott, és fenntartott állapot, amelyet ciklusokon átnyúló kampányeszközökkel állandósítanak. 

Minden kampánynak van eleje és van vége. A kampányok előbb-utóbb kifulladnak, mi lesz ezzel?

Ennek nincs vége, és nem is lesz, amíg a Fidesz marad hatalmon. Addig ezzel együtt kell élnünk. A kérdést először néhány éve szegezték nekem, s már akkor is azt válaszoltam, hogy ugyan a médiaszociológiában létezik mind a kifáradás, mind a bumeráng effektus, amikor bizonyos elemek túlzott alkalmazása már nem hat, sőt, vissza is üthet, mert egy idő után a célközönség nemcsak kételkedni fog benne, hanem egyszerűen nem hallja meg többé az üzenetet. Ezt a Fideszben is tudják, ezért mindig változtatnak valamennyit a narratíván. Attól függően, kit céloznak meg, milyen konkrét célt akarnak elérni. Változnak a bűnbakok és a témák, de a félelemkeltés és a válságérzet fenntartásából nem engednek. A háborúk, a nemzetközi viták eluralják a közbeszédet. Hogy kifáradt-e már ez a kampány, vagy nem? Most még nem látom ennek jelét a társadalomnak abban a szegmensében, amit a „saját nyájának” tekint a Fidesz. 

A plakátokat elemezte. Mire jutott?

Amikor a migráció volt a téma, akkor nem undort, hanem csupán szorongást akartak kelteni. Amikor a Soros került középpontba, akkor egy öregember közeli arcával találkoztunk, aki lenézően mosolygott, és ezzel a kimondatlan antiszemitizmussal a „rejtett hatalom” jelenlétére utaltak. A migránsokat arctalan tömegként ábrázolták, ezzel dehumanizálták őket. Ezek a technikák jelen vannak ma is, kiegészültek a mesterséges intelligencia eszközeivel: a napokban a Tisza elnökét mutatták kutyapórázon. Ebben a kommunikációs szférában a morális pánikgomb most is az állam kezében van, de mégsem volt elég erős, hogy lefojtsa azt a „nyájképződési” folyamatot, ami Magyar Péter megjelenésével erre érzéketlenné vált. Mivel ezt a jelenséget nem a Fidesz találta ki, ezért a morális pánikgomb sem működik.  

Tizenkét éven át miért működött mégis?

Mert a kormány által uralt média, a néphülyítés, a nemzeti konzultáció, a plakátkampányok, a megfélemlítés működött. Az emberek fejébe mindig sikerült valamit becsempészni, ami félelmet, pánikot keltett, és a NER mindig elég emberrel el tudta hitetni, hogy baj van ugyan, de a kormány a helyén van, és ha támogatják, megnyeri a választásokat. Ez a mechanizmus egészen 2024-ig működött, de akkor valami történt. Megjelent az új politikai szereplő, aki köré hirtelen tömeg szerveződött, egy másik nyájat alkotott, amely képes volt kivonni magát az előző évtizedek médiamonopóliumainak hatása alól. 

Mi okozhatta ezt a változást? 

Nagyon kíváncsi volnék erre magam is, de erről fogalmam sincs. Megérdemelne egy kutatást, amire az állam aligha adna pénzt, más forráshoz hozzájutni pedig nincs esély. Kíváncsi volnék, hogy azok, akik ott voltak Magyar Péternél október 23-án, azokat érdekelnék-e a másik tüntetésen elhangzott beszédek, és fordítva? Korábban azt tapasztaltuk, hogy azok, akik Fidesz szimpatizánsok és azok, akik valamelyik ellenzéki párt támogatói, ugyanarra a kérdésre – „mitől és kitől tartanak?” – egészen másként válaszoltak. A Fidesz szimpatizánsok véleménye egyre markánsabban koncentrálódik, ahogy az egy nyájtól elvárható. Ők bíznak a meleg akoljukban, amely biztonságot ad, ahol van ennivaló. Következésképpen ők ott jól érzik magukat. Akik egyik más nyáj tagjai? Azok nem érdekesek a fideszes „pásztornak”, azokat nyugodtan elviheti a farkas. Magyarán ez annyit jelent: a társadalom kettészakadt, a különféle nyájakba tartozók nem kíváncsiak a másikra. A Fidesz korábban elengedte azt a választókorú tömeget, amelyet meggyőzhetetlennek látott. Rájuk nem volt szüksége, mert a választási rendszer úgy van kitalálva, hogy az informálatlan, akolmelegre reagáló nyájban mindig lesznek annyian, hogy megnyerjék a választásokat.