A nyóckertől a New York-i felhőkarcolókig 1. rész

Egy nem borszakértő ember hogyan tudja megállapítani egy borról, hogy az jó, vagy kiváló?

A legjobb módja, ha megkóstolja, és ha ízlik neki, akkor jó, ha nem ízlik, akkor nem jó. Ha érdekli, hogy miért jó vagy miért nem, az egy beszélgetés tárgya lehet. A borszakmában – ugyanúgy, mint a kozmetikumoknál vagy a divatszakmában – nagyon szubjektív világról beszélünk és az érdeklődő reakciója határozza meg, hogy valami jó vagy nem jó. A borosgazda ismeri a piacot, a konkurenciát, sokat kóstol – mint én is, meg a kollégák – és ezek alapján alakul ki egy bizonyos ízlésvilág és minőség. A minőség mellett nagyon fontos még, hogy milyen ár/érték arányban kerül a bor a piacra.

Mióta foglalkozol és miért hivatásszerűen a borokkal?

2000-ben hoztuk létre a Monarchia Kereskedelmi Céget és azóta jegyeznek a borszakmában. Régóta szerettem a bort, apám is nagy borkedvelő volt és a bor az mindig is közel állt a szívemhez, mint a gasztronómia nagyon fontos része. Ugyan más szakmában dolgoztam külföldön és Magyarországon is, és miután sokat utaztam a világban, azt tapasztaltam, hogy a minőségi magyar borok nem igazán ismertek külföldön. Elhatároztam, hogy felkutatom Magyarországon azokat a minőségi borokat, amelyek nem csak Magyarországon lehetnek sikeresek, hanem külföldön is. Ez a motiváció vett rá arra, hogy beszálljak a Monarchia Kereskedelmi Cégbe, ahol nem saját termeléssel foglalkoztunk, hanem különböző borászatoktól kiválogattuk a legjobb tételeket, arra rátettük a mi címkénket, a Monarchia Selectio-t és így próbáltuk Magyarországon is és külföldön is értékesíteni. Így kezdődött ez a történet.

Sikeres volt a vállalkozás?

Sajnos, nem annyira, mert akkoriban a magyar borok minősége még nem állt azon a szinten, amivel meg lehetett volna hódítani a világot. Azóta eltelt húsz év és a minőségi magyar borászatok ma már olyan borokat készítenek, amelyeket névjegyként lehet felkínálni a komoly, borszerető emberek társaságában itthon és külföldön is. A mi borászatunknak, a Kovács Nimród Winerynek – amelyet 2009-ben alapítottunk Egerben – a fő piaca Magyarország, hatvan-hatvanöt százalékban itt adjuk el a borokat, de nagyon komoly piacunk Anglia, USA, Belgium, Hollandia, Skandinávia, most pedig Németország és Kína is kezd megindulni. Az USA különösen fontos számomra, mert most, január 11-én volt ötven éve, hogy Amerikába érkeztem és tavaly júniusban volt ötven éve, hogy elmentem Magyarországról, hogy hat hónapos olaszországi tartózkodás után végre megérkezzem oda, ahova fiatal korom óta vágytam. Az pedig mindig bennem volt, hogy szeretném megmutatni az amerikai barátaimnak, mire képes Magyarország. Hallottam róla, meg kóstoltam is egy-két tételt a háború előtti magyar borokból, főleg tokajit. Anno ezek nagyon szép borok voltak, de sajnos az átkosban a minőség elveszett, mert a mennyiség volt a cél. Aztán, ahogyan a '90-es évek után már visszatérve, egyre több bort kóstoltam, rájöttem, hogy a Magyarországon belül talán Eger a legérdekesebb régió, amelyik a Csipkerózsika álmát aludta még, amikor Szekszárd és Villány a sváb rokonokon keresztül sokkal hamarabb megindult. Ha megnézzük az adottságokat, Egerben sokkal nagyobb a potenciál, a tartalék, mint az említett régiókban. Ott is kiváló borok készülnek, de Egerben az éghajlatnak, a földnek, a mikroklímának köszönhetően, sokkal nagyobbak a lehetőségek. S amikor a Monarchia Kereskedő Cégen keresztül megismerkedtem Pók Tamás borásszal, akinek volt egy pincéje Egerben, a Pók-Polonyi pince, akkor a Monarchia Kereskedő Cég befektetett ebbe a pincébe. Aztán úgy alakult, hogy egyre jobban megszerettem Egert, és amikor 2009-ben az előző életemből kiszálltam és hatvan éves lettem, eldöntöttem, hogy borosgazda leszek. Így jött létre a Kovács Nimród Borászat.

Ne fuss ennyire előre az időben, mert akadtak közben zökkenők és komoly veszteségek. Az induláskor számítottál arra, hogy elég sok pénzt fogsz veszíteni, mire eléred azt a világszínvonalú minőséget, összetételt, portfóliót, amire vágytál?

Őszinte legyek? Fogalmam sem volt arról, hogy mekkora árat fizetek majd ezért, de a tanulópénzt mindig meg kellett fizetni. Szerencsés voltam, mert volt miből megfizetni. De rá kellett jönnöm arra, hogy ezt a szakmát is meg kell tanulnom. Amikor a Monarchiába befektetőként beszálltam, igazán nem mélyedtem bele a részletekbe, márpedig ez a szakma a részletekről szól. Sok kicsi részlet, sok kicsi lépés a megfelelő irányba adja meg az egész értékét. Eger hűvös klímájú terület, így csak bizonyos szőlőfajták művelésére alkalmas, de miután nem tudtam, hogy melyek ezek, egy komoly konzultáns csapatot hoztam ide Amerikából, lévén ott is résztulajdonos voltam a Starry Night Wineryben. Sajnálatos módon, a régi időkben nagyon favorizálták a Cabernet sauvignon szőlőfajtát, ami nem oda való, hanem egy meleg klímájú területre, mint Villány, vagy Szekszárd. Végül is Eger a magyar Burgundia, ezért olyan szőlőfajtákat kellett telepíteni, amelyek oda illenek, lásd Chardonnay és a Pinot Noir. Magyarország hasonlít a franciaországi Észak Rhone völgyre, ezért Syrah szőlőfajtát is telepítettünk. Chardonnay, Pinot Noir, Shiraz a három fő szőlőfajta, amivel dolgozunk, de mellette Furmintot, Kékfrankost is telepítettünk és egy-két cuvée komponensként Merlot és Cabernet Francot. Miután ez megtörtént, el kellett döntenünk, hogy milyen stílusban neveljük ezeket a szőlőket, mert ez nagyon fontos, de az is, hogy mi milyen borokat szeretnénk a piacra vinni. Én szeretem a gyümölcsösséget, a bársonyosságot, nem szeretem a zöldséges ízt, bár mind a kettőnek megvan az előnye és a hátránya, de én inkább az előbbit szeretem. Így haladtunk előre, majd el kellett döntenünk, hogy milyen fajta hordókat használjunk. Franciát, amerikait, magyart, és azon belül is a rengeteg fajtából melyiket, végül a piacra kerülő címék stílusát, üzenetét kellett megalkotnunk.

Ez már közelített a szakmádhoz.

Így igaz, mert ez már része a marketingnek, amely komoly kihívás volt, mert mint korábban említettem, a borok világa nagyon szubjektív, és az emberek bizonyos része nem tudja megkülönböztetni a gyenge minőségűt a jótól, a jobbtól. Ezért a potenciális fogyasztónak többféleképpen kell emocionálisan üzenetet küldeni. Ugyanez van a kozmetika- és a divatvilágban is. Tizenkét év után azt mondhatom, hogy az egész portfólió nagyjából ott van, ahol lennie kell, minőségben, stílusban, árban és most már „csak” az érdeklődést kell folyamatosan fenntartanunk és megértetnünk, hogy miről szól ez a borászat.

Hova illesztenek be téged a magyar borászvilágban?

Nagyon remélem, hogy Egerben a top háromban ott vagyunk, és lévén, hogy Eger egyre jobban megy előre, úgy érzem, hogy különösen a csúcsboraink országos szinten is nagyon szépen szerepelnek. Nemcsak rangos borversenyeket nyernek, hanem a fogyás szempontjából is látjuk, hogy az igényes, szofisztikált közönség, amelyet meg szeretnénk célozni, egyre jobban kedveli a borainkat.

Elégedett vagy azzal, amit elértél?

Igen, elégedett vagyok, de tudom, hogy a tizenkét év még nem hosszú idő a márkaépítésben.

Kell még néhány év, hogy elérjük azt a szintet, amit célul tűztünk ki magunk előtt. Sok mindent csináltam az előző életemben és tapasztalatból mondom: ha az áru jó, és az ár- értékaránya jó, akkor csak idő kérdése, hogy a megfelelő klientúra felfedezi, remélhetőleg megszereti és rendszeresen fogyasztja. Azért azt hozzáteszem, hogy aki egyszer eléri azt a szintet, hogy egy világcég regionális elnöke lesz, annak utána nem könnyű megtalálni a helyét. A borászattal visszaléptem egy kis üzleti vállalkozásba, amely egészen más kihívásokat hozott magával. Korábban dollár milliárdokban gondolkodtam, most meg forintokról beszélünk. De hiszek abban, hogy ebből a borászatból három éven belül világszinten is elismert borászat lesz. Kis méretben ugyan, de minőségben, elismertségben nagyok leszünk.

A 2009-es év nagyon nagy váltás volt az életedben. Ez ahhoz hasonlítható, mint amikor 1971. június 20-án vonatra szálltál, elhagytad Magyarországot és a szlovén-olasz határnál a tengeren átúszva, menekültként érkeztél meg Olaszországba. Budapestről, a nyóckerből indultál, eljutottál a New York-i felhőkarcolókig, megszerezted életed első millió dollárját, de az út, ami idevezetett, nem volt rózsákkal felszórva.

Azt, hogy kijutottam Amerikába, kalandként éltem meg, de amikor megérkeztem New Yorkba, akkor tudatosodott bennem, hogy a nyelvtudás hiánya és több más ok miatt, az életemet a legaljáról kell kezdenem, amit rövid időn belül elfogadtam. New York után Oklahomába kerültem, ahol a Megyesi család fogadott be, és ott kaptam meg az első állásomat, mint fekete mosogató egy hotelben, ami végül is az alja a szállodai, éttermi rendszernek, de tudtam, hogy innen csak felfelé vezet az út. A fő vágyam az volt, hogy legyen egy saját szobám, mert az soha nem volt, gyerekkoromban is mindig valakivel együtt kellett aludnom. Lett saját szobám Denverben, majd pincérként kezdtem dolgozni, lévén, hogy Magyarországon is rövid ideig az voltam, mielőtt dobbantottam és mindent elkövettem, hogy megtanuljak angolul. Nagy kihívás volt, de a barátok, a lányismerősök és a rendszeres tévénézés sokat segített és egy éven belül már elég jól beszéltem. Pincérként jól kerestem, a munka mellett elvégeztem az alsó szintű egyetemet, a College-t Coloradóban, majd az University Coloradóban üzleti szakon diplomáztam. Innen elkerültem az NBA program keretében Arizonába, a Thunderbird School of Global Management intézményébe, ahol megszereztem az MBA diplomát, majd még a Stanford Egyetemen tanultam egy nyáron át. Ezek után kezdődött az úgynevezett üzleti karrierem New Yorkban, egy reklámügynökségnél.

Amikor kiérkeztél New Yorkba, eldöntötted, hogy amerikaivá akarsz válni. Mit jelentett számodra az, hogy amerikaivá válj?

Megismerni az embereket, azt hogyan élnek, gondolkodnak, mik fontosak nekik. Egy értékrendszert, a pozitív gondolkodás hatalmát. Amerikaivá lenni bizonyos értelemben azt jelenti, hogy az ember pozitívan áll az élethez, és eszerint dolgozik a célok érdekében. Magyarországon sajnos a negatív életérzés volt a jellemző akkor és most is az. Jól éreztem magam az ottani közegben és ötven év távlatából azt mondhatom, hogy magyar is vagyok, meg amerikai is.

Sokszor hallottuk, hogy Amerika a lehetőségek hazája és ezt te igazolni is tudod, de azért az elmúlt időszakban ott is történtek változások.

Sajnos nagyon sokat változott Amerika az utóbbi ötven évben, különösen a Trump elnökségével kezdődő időszakban. Az amerikaiak eléggé pragmatikusak abból a szempontból, hogy csapatmunkában gondolkodnak, és kompromisszumok árán jutnak előre, de a konszenzus-keresés sajnos eléggé elhalóban van. A két szélsőség, a szélsőbal és a szélsőjobb csatáját látjuk, és sajnálatos módon, a normális középosztály valamiért nem vállal aktív szerepet ebben az ütközetben. A mostani amerikai politikára rányomja a bélyeget, hogy Donald Trump ugyan elvesztette a választást, de ezt a tényt nem fogadta el. Ez még nem lett volna baj, de képes volt a hozzá közelálló, úgynevezett médiaorganizáción, például a Fox News hírcsatornán keresztül, sajnálatos módon az amerikai nép bizonyos részét teljes mértékben meghülyíteni. Ők azok, akik továbbra is úgy látják, hogy a Trumptól elvették a hatalmat és ez az embertömeg továbbra sem hajlandó más véleményeket elfogadni. Nehéz időket élünk. Az utóbbi időben Trump kvázi átvette a Republikánus Párt vezetését, és én, aki republikánus voltam huszonvalahány éven keresztül, bizony kiléptem a republikánus pártból. Most független vagyok és a középvonalon maradtam.

Ameddig Amerikában éltél, mennyire foglalkoztatott a politika? Elkötelezett republikánus voltál?

Igen, szimpatizáltam velük és azt szoktam mondani, hogy én Ronald Reagan republikánusa vagyok. Egyetértettem azokkal a nézetekkel, amelyek alapján politizáltak. Azt mondták: dolgozzál meg a pénzedért, az állam ne szedjen be fölösleges adókat az emberektől és azt a réteget támogassa, amelyik megdolgozik a jövedelméért. Egy alapvetően szabadpiac-orientált emberi és sikereket tápláló republikánus világnak voltam a támogatója. Majd jött Trump és a Republikánus Párt fajgyűlölő, kirekesztő párt lett, amelyik kvázi meg akarja tartani a hatalmat a fehér, a vallásos, a fegyverszerető kisvárosi vagy vidéki embereknek. Ez bizony nagyon nem jó és veszélyes.

Ugyanakkor a szocializmusról is megvolt a véleményed.

Igen, mert a szocializmus túlkompenzálja az alulteljesítőket, és alulkompenzálja a túlteljesítőket, ezért egyiküknek sincs motivációja arra, hogy jól dolgozzanak. Ezzel szemben a kapitalizmus megbünteti az alulteljesítőket, és megjutalmazza a felülteljesítőket. A történelem ezt nagyszerűen igazolta. De mostanság a szociális állam ideológiája annyira összekeveredett a politikával, hogy a tiszta kapitalizmus már nem létezik sehol.

(Folytatjuk)