Botladozik a gyermekvédelem, a rendszer a hibás

Ez a vitanap is főként politikai szembenállással telt. A problémák felismerésének szintjén volt némi egyetértés, de semmi másban. Mi értelme van ezeknek az újabb és újabb kísérleteknek?

Az éjszaka egy részét azzal töltöttem, hogy az elejétől a befejezéséig végignéztem ezt a parlamenti vitanapot a YouTube-on. Hát nem volt semmi! Mindenki a saját lövészárkából tüzelt, nulla kompromisszum-készséggel...

A mai politikai környezetben kompromisszumot felajánlani?

Ha eredményt akarunk, ahhoz szükség volna erre is. Az erősebb félnek, a parlamenti többséggel rendelkező Fidesz KDNP-nek kellene lépnie, de ez a kormányzati oldalon fel sem merül. Az etatista, cezaromán hatalom a saját államtitkárait sem hatalmazza fel semmilyen önállósággal. Erre több példát is tudnék mondani, de maradjunk a legutóbbi, 17 milliárdos döntés sorsánál. Naivak lennénk, ha azt gondolnánk, hogy a szociális szakma harcolta ezt ki. A frászt! Közeledik a választás, gyermekvédelmi balhékból van épp elég, valamivel el kellett terelni a figyelmet a negatívumokról. Hétmilliárd felosztása megtörtént, elismerem, a gyermekvédelemben dolgozók legjobb meggyőződése szerint, a gyerekek érdekében tették. Azt ígérték. hogy a másik 10 milliárdról két-három napon belül közleményt adnak ki.  A miniszterelnök helyettese kapta meg a feladatot, hogy előterjessze a javaslatot a pénz felosztásáról, de erről a mai napig mélyen hallgatnak. Nem lehet másra gondolni, mint arra, nem kapta még meg az utasítást, mire kell adni és mire nem. Ebben az országban semmi más nem érvényesül, csak a szolgai fegyelem, a lojalitás, a szervilizmus, a feltétel nélküli megfelelés. Ezt a Fidesz és a KDNP képviselői maradéktalanul teljesítik is. Jogosan kérdezhetnénk: érdekel egyáltalán valakit a társadalom, a civilek, vagy akár az állami gondozásban élő fiatalok véleménye, igénye? Pedig róluk szólna mindez. 

Ebből is jól látszik a probléma átpolitizáltsága. De kinek jó ez egyáltalán?

A kérdés senkiben fel sem merült, pedig mindenki pontosan látja, hogy ez így nem jó. Ilyen kérdésekbe nem szabadna belekeverni a politikai csatározásokat, de úgy látszik, ez elkerülhetetlen.

Ön szerint tehát a politikának nem is volna dolga a gyermekvédelemmel?

Hogyne volna dolga! Átkozottul sok dolga lenne ezen a területen, feltéve, ha ezt helyesen mérnék fel a szemben álló felek. Már említettem, mind a két fél behúzódott a lövészárkaiba és onnan tüzel egymásra. Egyelőre ez egy állóháború, egyik fél sem mászik ki onnan. Pedig az erősebbnek ki kellene lépnie, és valahol a térfél közepén kezet nyújtani a másiknak, hogy történjen már végre valami. Legyenek közös pontok, legyen konszenzus. Valaki a napokban megkérdezte tőlem, tudnánk-e beszélni a gyermekvédelemről politikai felhangoktól mentesen? Persze, hogy tudnánk, csak a politikai akarat ellenében nincs értelme. Valamikor a napokban Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár azt mondta, hogy „már tíz éve egyeztettünk, és kialakítottuk a gyermekvédelmi stratégiánkat”. Másfél évtizede Ismerjük a kormány gyakorlatát, megkérdem, mégis kivel egyeztettek? Saját magukkal, mert másokkal egészen biztosan nem. 

A vitanapon az ellenzéki képviselők elmondták, hogy ki hányszor, hány módosító javaslatot nyújtott be gyermekvédelmi ügyekben. Nem történt semmi…

Persze, hogy nem. Erre az volt a válasz, hogy amikor a Fidesz-KDNP javaslatokat tett, akkor azokat nem szavazták meg a másik oldalon. Miért nem? Azért, mert a javaslatokról együtt kellett volna dönteni, ám a csomagban el voltak rejtve elfogadhatatlan elemek is. Ezek olcsó, óvodás szintű és nagyon primitív hatalmi húzások, de úgy látszik, a politika már csak ilyen. A kormánypártiakat az sem zavarja, hogy az általuk kinevezett Állami Számvevőszék, az ombudsmanok már többször leírták, ami megfelel a valóságnak, hogy a 1997 óta soha nem volt meg az anyagi fedezete a gyermekvédelmi törvény végrehajtásának. 

1997 előtt megvolt? 

Soha nem volt meg. A törvény születése volt a fordulópont, onnantól kellett volna mindazt biztosítani, amit a jogszabályokban előírtak. De azóta sem sikerül, mert mint mondtam, nincs meg hozzá a politikai akarat. Ha ez megvolna, akkor majdnem minden más is rendelkezésre állna. A Szőlő utcai botrányt csak érintőlegesen hoznám be a beszélgetésünkbe. Ha kiderülne, ami nagyon jó lenne, hogy semmilyen politikus, vagy más magas rangú személy nem védte Juhász Péter Pált, akkor is legalább ugyanannyi kényes kérdésre kellene választ adni. Hogy az Úristenbe tudott ez az ember háromszor öt éven keresztül úgy „működni”, hogy nem kapott külső támogatást, se fenntartói, se ügyészi vizsgálatot a bejelentések után? Ha ezt ennyi éven át meg tudta úszni, az a rendszer egészéről mond kritikát. 

A kormányoldalon ezt rendszeresen ki is kérik maguknak.

A parlamentben most is felháborodott ezen valaki. Kikérte magának, hogy az ellenzék ne beszéljen rendszerhibáról, mert csak arról van szó, hogy a gyermekvédelem helyzetét látva, politikai támadásokra és vádaskodásra koncentrálnak. Ami a Szőlő utcában megtörtént, mi más, ha nem rendszerhiba?