A Nyugatnak fel kell készülnie akár nyílt fegyveres konfliktusra is

A Hamasz terroristái által szombaton Izrael és békés izraeli polgárok ellen indított, már eddig is több mint ezer halálos áldozatot követelő, s kőkemény izraeli válaszlépéseket kiváltó támadást számos megközelítésben vizsgálja a világ. A Hírklikk például megszólaltatott már Közel-Kelet szakértőt a terrorcselekmény-sorozat régióbeli összefüggéseiről. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, vajon milyen globális következtetések vonhatók le, milyen hatásai lehetnek, illetve mire kell, kellene készülnie a világnak. Tarjányi Péter segítségét kértük ehhez.   

A biztonságpolitikai szakértő fontosnak tartotta, hogy először elmondja, mi okozta számára az igazi meglepetést a szombaton indult akcióban. Mint mondta, az, hogy most nem látta előre Izrael és az Egyesült Államok, holott az elmúlt tíz évben komoly sikereket értek el a térségben a fő irányvonalak felderítésében, és abban, hogy 90 százalék feletti arányban meg tudták akadályozni a terrortámadásokat. „A Hamasz akciójának sikeres végrehajtása óriási blamázs, beleértve azt is, hogy az akcióban egyre inkább valószínűsíthetően látszik a síita Iránhoz köthető Hezbollah” – szögezte le, emlékeztetve arra, hogy az izraeli és a nyugati titkosszolgálatok nem vették észre, hogy a Hamasz alaphangon 600, de inkább ezer főnyi emberét át tudta küldeni a gázai-izraeli határon.

Ez túlmegy a terrortámadáson is

Mindez azt mutatja, hogy megváltozott a terrorszervezetek eddigi vallási hátteréhez kapcsolódó belső viszonyrendszer – mutatott rá. Korábban a szunniták és a síiták ősi ellenségességének köszönhetően, az „oszd meg és uralkodj” elv mentén volt beavatkozási lehetőség, s bár nyilván volt áthallás mondjuk a Hamasz és a Hezbollah között, de messze nem olyan mértékben, mint most, amikor a Hezbollah rakétarendszereket ad a Hamasznak, továbbá a síiták és a szunniták nagy valószínűséggel együttműködnek. „Olyan támadást tudott összehozni, nem is néhány tucatnyi, hanem csaknem ezer fegyveres, amit már nem is terrortámadásnak, hanem terroristák által végrehajtott katonai műveletnek kell nevezni” – fogalmazott, hozzátéve: ilyen méretben már diverziós tevékenységet tanít a hadtudomány, ez az, amikor egy háborúban álló ország többszáz fegyverest, ejtőernyőst küld a másik hátországába. De a terrorszervezetnek nem ez volt az elsődleges célja, hanem a pusztítás, a félelemkeltés – ez egy másfajta helyzet.

Izrael három hibája

Miben hibázott vajon Izrael? – kérdeztük. Tarjányi három tényezőt emelt ki. Egyrészt a hírszerzése északra figyelt – ami amúgy Libanon és a Hezbollah tudatos megtévesztésének volt az eredménye. A másik, hogy immár évek óta nagyon komoly belpolitikai válság van Izraelben, s a társadalom jól láthatóan megosztott. S végül, de nem utolsósorban Izrael elfelejtette, hogy az elindult különböző rendezési folyamatok („és nem békefolyamatok!”) még nem jelentik azt, hogy a térség országai között nincs olyan – esetünkben Irán –, amely a visszarendeződési elv mentén, ne akarná szétrombolni az Izrael és Szaúd-Arábia, valamint az Öböl-menti országok között elindult közeledést. Példaként említette, hogy a Gázai övezettől alig pár kilométerre tartott zenei fesztiválhoz hasonló rendezvény tíz éve még elképzelhetetlen lett volna. Izrael sok évtizedes biztonsági tudatossága az emberek fejében átkódolódott – most Izraelnek ismét komolyan meg kell azt tanulnia, „ezért is mondom, hogy ez Izrael 2001. szeptember 11.-éje” – magyarázta.

A vallási megosztottság halványul

S hogy mi történhet nagyobb távlatokban? Tarjányi elég sötét képet fest. Szerinte ugyanis félő, hogy a terrorszervezetek, félretéve a vallási ellentéteket, szövetségre lépnek, amire még nem volt példa. Már most látható ez a rakétatámadások példáján. A Hamasz ugyan önmaga is képes volt kisebb, egyszerűbb rakéták előállítására, köszönhetően annak, hogy Gázában vannak gyártó üzemei, de a támadásban bonyolultabb eszközöket is használtak, s ezeket a nagy eséllyel orosz technológiát is tartalmazó fegyvereket Irántól kapták.

Tarjányi komoly figyelmeztetést is megfogalmazott: „Nyugaton egyre inkább rá kellene döbbenni, hogy ellenfeleink, Oroszország, Kína, Észak-Korea és Irán egy tömbként évek óta támadják, rombolják a rendszereinket, társadalmunkat, s hogy háborúban állunk”. Véleményét alátámasztandó, sorolta az elmúlt tíz év történéseit: 2014-ben Oroszország annektálta a Krím-félszigetet; 2015-ben megindul a migrációs hullám; 2016-17-ben eszeveszett terrorhullám sepert végig Európában („a párizsi Bataclan szórakozóhelyen a mostaninál kisebb sejtszámú, de a mostanihoz hasonló elven nyugvó terrortámadást hajtottak végre”); ott van a kereskedelmi háború Kínával; s persze 2022. február 24.-e óta tart az ukrajnai háború. Mindezek alapján Tarjányi Péter leszögezte: „látható, hogy a Nyugat háborúban áll ezekkel az országokkal”.

Terheléses támadás alatt a Nyugat

S hogy mit lép minderre a Nyugat?  A biztonságpolitikai szakértő példákkal illusztrálta, hogyan látja a helyzetet. Amikor Észak-Korea atomkísérletet hajt végre ballisztikus rakétával, akkor a Nyugat – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland, Japán, Dél-Korea – embargókkal, a technológia embargójával próbálja visszatartani Észak-Koreát. Amikor Kína hadgyakorlatokkal és egyéb módon fenyegeti Tajvant, akkor ugyanezen országok katonai, hírszerzési szövetségben, flották telepítésével, csapatmozgásokkal válaszolnak. Amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, akkor a Nyugat, dollár- és eurómilliárdokkal segíti Ukrajnát, hogy meg tudja védeni magát. Mindeközben azonban a Nyugat katonai technológiákat veszít, saját tartalékait adja át, és azzal kénytelen szembesülni, hogy nincs elég eszközünk, a legyártásukhoz pedig évek kellenek. De ugyanígy mozgósítjuk a hírszerzési kapacitásainkat Ukrajna érdekében. Miként a migrációval is folyamatos támadás alatt áll a Nyugat, százezrekről kell gondoskodnia, a határőrizetre milliárdokat kell költeni, ahogy a terror elleni harcra is. És most eljutottunk a hétvégi támadáshoz, aminek következtében az USA repülőgépanyahajót és a hozzá tartozó flottaegységeket küld a térségbe, mert Izrael nem tudja biztosítani a tengeri területeit.  És megint repkednek a dollármilliárdok...

„A Nyugat terheléses támadás alatt áll, ez hol nyílt katonai támadást jelent, mint az orosz támadás Ukrajna ellen, hol egyéb fenyegetések révén megpróbálnak kivéreztetni minket, hogy minden szempontból feléljük a tartalékainkat” – fogalmazott Tarjányi.  Ezeknek az országoknak a tömbösödéssel az a céljuk, az, hogy 10-15 éven belül le tudják taszítani a trónról a Nyugatot. Ez az egész arról szól, hogy a következő 70-90 évben ki fogja vezetni a világot. Oroszország Európát, Irán a Közel-Keletet és az Öböl menti térséget, Kína a Távol-Keletet szeretné irányítani, Észak-Korea pedig azt szeretné elérni, hogy ellavírozzon Kína mellett – magyarázta.

Mit tud tenni ebben a helyzetben a Nyugat? – kérdeztük. „Fel kell állni, szembe kell nézni azzal is, hogy akár nyílt fegyveres konfliktusra is fel kell készülni ezekkel az országokkal szemben” – szögezte le mellbevágóan.

Eközben a magyar kormány...

És mindeközben Magyarország? – nem tudtuk meg nem kérdezni ezt is. A szakértő emlékeztetett rá, hogy miközben a migrációhoz kapcsolódóan Orbán jól és helyesen látta a helyzetet 2015-16-ban, most a fent felsorolt négy ország közül hárommal – Oroszországgal, Kínával és Iránnal – barátkozunk, annak ellenére, hogy azok minden szempontból ellenségnek számítanak abban a nyugati szövetségi rendszerben, amelyhez mi is tartozunk. A kormány ugyan szavakban elítéli az Izraelben végrehajtott Hamasz-támadást, de közben támogatjuk a Hamasz mögött állókat – a Hezbollahot, Oroszországot és Iránt, lassítjuk vagy megakadályozzuk a szankciókat, azok lehetőségét, pedig naivitás és tévedés azt hinni, hogy minket nem sorolnak ebben a rendszerben oda, a zsidó-keresztény körbe, ahova valójában tartozunk. Szembe kellene nézni ezzel a hintapolitikát folytatóknak, akik nagy tévedésben vannak, ha ennek az ellenkezőjét hiszik – szögezte le Tarjányi Péter.