A nyugdíjakat is a bérekhez kellene igazítani – véli a nyugdíjszakértő

Három fontos téma is napirenden van napjainkban a nyugdíjakkal kapcsolatban. Az egyik, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kihozta a sokakat érdeklő októberi inflációs adatokat. Pénteken kezdik folyósítani a nyugdíjasoknak a megemelt nyugdíjat, a januárig visszamenően felhalmozott, és korábban ki nem fizetett nyugdíjhátralékot, valamint a nyugdíjprémiumot. Ennek összege nem függ azonban a most napvilágra került hivatalos inflációs adatoktól, bár az összehasonlítás kétségkívül érdekes lehet. 

A másik téma, hogyha nem infláció követő, hanem például vegyes indexálású lenne a nyugdíj, akkor mennyivel több lehetne az összeg. Vagyis mi az a vetítési alap, amivel a nyugdíjat kiszámolják. Karácsony Mihály azt mondja, a vegyes indexálást nem a Fidesz szüntette meg, hanem még a Bajnai-kormány idején szűnt meg, és akkor lett inflációkövető. Ami az egészet pikánssá teszi, hogy 1997 előtt a nyugdíjakat mindig a bérekhez igazították, bérindexálás volt. Ahogy a bérek nőttek, úgy nőttek a nyugdíjak is. Így természetesen nem is nagyon maradtak el a bérektől, általában 70-80 százalékát tették ki. Most az átlagnyugdíj az átlagbérnek 49,2 százaléka. 

A Nyugdíjas Parlament Országos Egyesülete azt szeretné elérni, hogy a nyugdíjat is a bérhez igazítsák. Ez utóbbiról a Hírklikkben Karácsony Mihály már említést tett „A nyugdíj mint politikai termék” című, november 6-án megjelent cikkében. Ebben többek között azt írja, ha maradt volna továbbra is a bérindexálás, akkor most az átlagnyugdíj 240 ezer forint lenne, és nem 170 ezer.

A harmadik izgalmas kérdés a nyugdíjjal kapcsolatban az, hogy a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesülete beadott egy népszavazási kérdést a Nemzeti Választási Bizottsághoz. Ebben többek között azt firtatja, hogy az Alaptörvény megváltoztatta a nyugdíj természetét, amire azonban nem nagyon figyelnek fel, és a szakértők még mindig azt hiszik, hogy Alkotmány meghatározása él. A lényeg az, hogy az Alaptörvény értelmében a nyugdíjrendszer a szolidaritási elven működik. A korábbi Alkotmányban még a biztosítási elvet jelölték meg. Karácsony Mihály szerint ez helyes változtatás, csakhogy sokan úgy tartják, még mindig a régi előírás érvényes. Amikor a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesülete olyan javaslatokat tett, hogy az alacsony nyugdíjakat jobban emeljék meg, a magasabbakat kevésbé, azokat mindig elutasították azzal, hogy a nyugdíj biztosítási elv alapján jár. Azt is kérték, hogy a 13. havi nyugdíjat ne a nyugdíjhoz viszonyítsák, hanem azt mindenki egyenlően kapja meg. (Ezt javasolja most az MSZP is.)  A válasz erre is az volt, hogy a nyugdíjrendszer biztosítási elven működik. 

Vagyis, hiába írta be az Alaptörvénybe a hatalom – véletlenül, vagy tudatosan –, hogy a nyugdíjrendszer szolidaritási alapon működik, az apparátus nem vesz róla tudomást. Ez már csak azért is érdekes, mert az Alkotmánybíróság is hozott határozatot az elmúlt négy-öt évben a nyugdíjjal kapcsolatban. Ebben – helyesen – leírták, hogy „gyökeresen megváltozott a nyugdíj koncepciója”, és a korábbi biztosítási elv helyett a szolidaritási elv érvényesül, az apparátus erről sem vesz tudomást. Sajnos a szakértők sem.

Ezért is adták be népszavazási kérdésüket a Nemzeti Választási Bizottsághoz arra vonatkozóan, hogy a törvényekben szerepeljen: a biztosítási elv mellett a szolidaritási elv is érvényesüljön. Azt szeretnék ugyanis elérni, ha népszavazást nem is tart róla a hatalom, de legalább válaszoljon, és ebben a tárgykörben fejtse ki a véleményét. Ha ugyanis a népszavazási kérdés formailag érdemben megfelel, arra 60 napon belül kötelesek válaszolni, és a válaszban érvelniük kell. Le kell írni, igaz, hogy az Alaptörvény így mondja, igaz, hogy az Alkotmánybíróság ezt mondja, ennek ellenére én, mint hatalom – Nemzeti Választási Bizottság – másképp látom. 

Ezt a kérdést a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesülete szeptember 23-án adta be. A formai követelménynek megfelelt. Mivel a Nemzeti Választási Bizottságnak 60 napja van arra, hogy válaszoljon, a válasznak rövidesen meg kell érkeznie.

Hogy mit nyernének vele a nyugdíjasok? Innentől kezdve, lehet arra hivatkozni, hogy az alacsonyabb nyugellátásban részesültek magasabb nyugdíjnövekedést érjenek el. Karácsony Mihály úgy látja, sok szervezet, a szakértők is beszélnek erről – helyesen –, hogy az alacsonyabb nyugellátásban részesülőknek jobban kellene emelni a nyugdíját, de a biztosítási elv alapján ez nem vezethető le. A biztosítási elv alapján a posta igazgatójának a 4 millió forintos fizetése után 2 millió forint nyugdíj jár. Lehet ugyan utána sajnálkozni, hogy az sok, de elvenni tőle a biztosítási elv alapján nem lehet. A szolidaritási elv alapján azonban lehetne azt mondani, hogy – mondjuk –, 600 ezer forintnál magasabb nyugdíj nem lehet Magyarországon. De addig, amíg a szolidaritási elvet nem veszik figyelembe, addig hiába, az egész csak megalapozatlan óhaj marad. 

A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy bár az Alaptörvény elfogadása óta a törvény szerint a szolidaritási elvet kellene figyelembe venni a nyugdíjak emelésénél – a biztosítási elv helyett –, mégsem ez történik. Erre mindig az a válasz: a biztosítási elv van a fejekben. Így viszont elvileg törvényellenes minden nyugdíjemelés.

Karácsony Mihály felidézte, hogy a parlament népjóléti bizottságának – aminek ő külső szakértője – múlt heti ülésén a Párbeszéd képviselője javasolta, hogy most, a téli időszakban adjanak kiegészítést azoknak, akiknek alacsonyabb a nyugdíjuk. Erre a fideszes képviselők azzal érveltek, hogy a nyugdíjrendszer biztosítási elven működik. 

Karácsony Mihály helyesli, hogy az Alaptörvény szerint a nyugdíjrendszer szolidaritási elven működik, hiszen ez rendkívül pozitív dolog. Arról már lehet vitázni, hogy egy nyugdíjasnak a biztosítási, vagy a szolidaritási elven működő rendszer a jobb. A Nyugdíjas Parlament Országos Egyesületének elnöke szerint ez attól függ. Akik viszonylag magas fizetés után kapják a nyugdíjukat, biztos nem örülnének ennek. Mert miközben Magyarországon teoretikusan mindenki szolidáris, mikor konkrétan arról van szó, hogy a magasabb nyugdíjakat kisebb mértékben emeljék, mint az alacsonyabbakat, azt a magas jövedelműek nem támogatják. Példaként említette, hogy amikor egy előadáson kérte, tegye föl a kezét, aki a szolidaritás elvét jónak tartja, majdnem mind a 300 résztvevő föltette. Arra a kérdésre viszont, hogy a saját nyugdíja terhére hozzájárulna-e az alacsonyabb összegek nagyobb emeléséhez, már senki sem szavazott igennel.  Vagyis teoretikusan mindenki szolidáris, konkrétan azonban nem.

Karácsony Mihály szerint először a magas nyugdíjaknál kellene egy plafont megállapítani. Kiindulási pontnak megfelelne az az öt kategória, amellyel a KSH osztályozza a megélhetéshez szükséges jövedelmi viszonyokat: nagyon szűkösen; szűkösen; átlagosan; jól; nagyon jól élők. A nagyon szűkösen élők átlagos ellátása 111 ezer forint, a nagyon jól élőké 480 ezer. Az inflációval arányosan az összeget persze karban kell tartani. Az elnök úgy véli, ennyinek kellene lennie a legkisebb, és a legmagasabb nyugdíjnak is. Vagyis ezeken a határokon belül mozoghatnának a nyugdíjak. Mert akinek még efölött van a nyugdíja, azt nagyon megkímélte az élet, nagyon jó viszonyok között dolgozott, akkumulált saját tőkét, kapcsolati tőkét, egészséges életmódot. Vagyis neki továbbra is van pénze, ő nem a nyugdíjból él. Karácsony Mihály szerint számukra ennyit tud adni a társadalom. Ami ezek után megmarad, azt az alacsonyabb nyugdíjjal rendelkezőknek adná. Ez lenne a szolidaritási elve.

Úgy véli, ma Magyarországon azért nem lehet a nyugdíjrendszert megreparálni, mert a „luxusnyugdíjasok” ellenérdekeltek ebben, és ők vannak érdekérvényesítő helyzetben. Ugyanakkor tisztázni kellene végre, hogy biztosítási, vagy szolidaritási elven számoljuk a nyugdíjakat.