A nyugdíjrendszer ugyan nem omlik össze, de a kormány mulasztásának vannak következményei

Ahogy a Hírklikk is beszámolt róla, noha a kabinet maga vállalta az Európai Bizottság előtt a nyugdíjrendszer reformját a helyreállítási pénzekért, és ehhez szakértőket is felkért, most egyértelművé tette: nem lesz változás. A Pénzügyminisztérium a Népszava  megkeresésére tudatta: nem tervez változást a nyugdíjrendszerben, megőrizi a nyugdíjak értékállóságát, kifizeti a 13. havi nyugdíjakat. Kiderült: az Európai Bizottság „nyomására” felkért szakértő javaslataival a kormány nem ért egyet, azokat nem támogatja.   

Ezzel amúgy a kormány saját magát hazudtolja meg, hiszen a Brüsszel által elfogadott tervben Orbánék azt vállalták, hogy „jogszabályt módosítanak”, törvényt alkotnak, amely „elősegíti a költségvetés közép- és hosszú távú fenntarthatóságát, illetve megerősíti az alacsonyabb jövedelmű nyugdíjasoknak folyósított nyugdíjak megfelelőségét”. A vállalás szerint a kormány három szakaszban készítette volna ezt elő, hogy aztán a nyugdíjrendszert módosító jogszabály 2025. március 31-én hatályba lépjen. Mindennek azonban nyoma sincs.

Az egy dolog, hogy ezzel több, mint kockáztatják további uniós támogatások sorsát, de ráadásként maradnak, sőt, tovább is erősödnek a hazai nyugdíjrendszer anomáliái. Mint például a nyugdíjasok elszegényedése, a bérek és a nyugdíjak közötti szakadék mélyülése, a létminimum alatt élők helyzetének kilátástalansága stb. 

De vajon milyen következményei lehetnek a hazai nyugdíjasokra nézve, ha elmarad a reform? Barát Gábort kérdeztük.

A korábbi főigazgató nincs meglepve a – PM válaszából egyértelművé vált – fejleménytől. Mint emlékeztetett rá: már a terv elolvasásakor több dolgot is jelzett. Részint, hogy az abban foglalt vállalások és irányok, főleg az egyes javaslatok milyensége miatt nem reálisak. Már csak azért sem, mert – miként a menetrend 2023 év eleji elfogadásakor a kormány is tisztában volt vele – 2024-ben fontos választás volt, 2026-ban pedig egy még fontosabb lesz Magyarországon. A lefektetett határidő, menetrend mellett szakmailag és a politikai környezet miatt is irreálisak voltak tehát a vállalások – állapította meg, megjegyezve, azt sejti, hogy a kormány is tisztában volt-van a témák kényes voltával, meg hát „jeleztük is páran már korábban, hogy vannak olyan szent tehenek a kormány szempontjából, amelyeket előbb vagy utóbb célszerű lenne áttekinteni, s kezelni”. Azt meg hosszú távon már akkor is kizártnak tartotta, hogy 2025 márciusára új törvény szülessen, ezért sem érte meglepetésként a Pénzügyminisztériumnak a kormány nevében érkezett reakciója, ami megmutatta, hogy hátraarcot csinált. Így – tette hozzá – érzékelhető a menetrend csúszása, ami amúgy már eleve is rendkívül átgondolatlannak tűnt. 

Barát szerint ezért 2026-hoz közeledve, nagy meglepetést okozna, ha olyan módosításokat fontolgatnának, mint mondjuk a nők 40 valamilyen – reális – szigorítása. Pedig – állítja szakértőként is – legalább az első lepést meg kellene tenni az ehhez vezető úton, mégpedig azt, hogy csak a gyermeket szülő nő legyen jogosult erre a kedvezményes nyugdíjba vonulásra. Ezt indokolja, hogy nagyon hosszú idő telt el a bevezetése óta, s az időközbeni jogszabály-módosítások célszerűvé tennék (át)értékelni ezt a jogintézményt – mutatott rá.

Egy másik kényes téma a 13. havi nyugdíj, amit egyébként az OECD is érint – említette, mondván: ennek szigorítására, de akár a kivezetésére is vannak érvek. Szakmailag és politikailag is célszerű lenne ezt átgondolni, „én ugyan ez utóbbival nem foglalkozom, de a kormány megtette azzal, hogy talonba tette az OECD ’Brüsszel által erőltetett javaslatait’ – holott éppen a kormány bízta meg az OECD-t, s ha jó olvasom a közleményeket, akkor az illetékes minisztériumok munkatársai részt vettek ezekben a munkálatokban, ők adtak információkat, számokat, joganyagokat, hosszú távú finanszírozási következményeket stb.”.

A szakértő mindezek alapján is kizártnak tartja, hogy 2026 vége előtt bármilyen – akár megalapozó, koncepcionális – munkálat induljon el nyilvánosan a kormányzat részéről. Nem szólva egy új nyugdíjtörvényről, amely – ha a szakmai, jogi tartalmat nézzük – egy hosszabb és más irányú szervezést igénylő feladat – mutatott rá. Például komoly hatásvizsgálatokat kellene végezni, modellezni kellene, majd erre építve egy koncepcióra lenne szükség a mikéntről, a hogyan továbbról stb. Nyilvánosnak, vitára alkalmasnak kellene lennie, majd, ami után a több hónapot felemésztő vitát a kormány értékeli, s kialakítja a koncepciót, nos, csak akkor és annak alapján indulhat el a részletes kodifikációs folyamat. A jogi tényállásoknak ugyanis le kell fedniük az egyéni élethelyzeteket – magyarázta Barát, aki a saját tapasztalatából tudja: a kodifikációs idő minimum egy-két év, még megfelelő jogi előkészítés mellett is. Mindebből pedig az következik, hogy ki lehet zárni, hogy a megadott időre egy ilyen nyugdíjtörvény kerüljön az Országgyűlés elé. Egyébként pedig – tette hozzá – az említett uniós anyagban felváltva szerepelnek a módosítások, a változtatás, a reform, az új törvény, ám az egész összefüggését nézve, abban sem látszik a klasszikus értelemben vett és teljesen korrekt előkészítés utáni új törvény. 

Addig is azonban vannak módosításra megérett témák, amelyekre a nyugdíjhoz értő magyar szakértők már többször felhívták a figyelmet, ezeket pedig át kellene gondolni. És ami szerinte talán a legfontosabb: kimaradt a nyugdíjasok helyzetének korrekt értékelése, áttekintése, holott anélkül reformot vagy komoly módosításokat nem lehet végigvinni. Előbb szakmailag és objektíven értékelni kell, miként alakult a korábban nyugdíjba vonultak helyzete, mik a 2010 utáni módosításoknak és azok elmaradásának a következményei – sorolta, majd jó tanácsként „üzente”: reális, megléphető módosításokban, lépesekben kellene gondolkodni, olyanokban, amelyek tompítják a nyugdíjak és bérek közötti brutális szakadékot és a nyugdíjak közötti óriási különbségeket. „Különösen fontosnak tartom, hogy erről is beszéljünk az Idősek Világnapján” – szögezte le.

Barát Gábor a politikai realitásokra is építve arra számít, hogy majd valamikor 2025 végén, 2026 elején – régi terminológiával élve – „közérzetjavító” lépések lesznek, olyanok, amelyek komoly lépésként kommunikálhatók, holott érdemi javulást nem fognak eredményezni a nyugdíjasok helyzetében. „Igaz, a tisztesség miatt hozzá kell tenni: már az is komoly feladat lenne, ha kezelnék ezeket a problémákat” – mondta.

Milyen hatással lesz az, ha nem lesz sem reform, sem változtatások? – kérdeztük. A szakértő közvetlen és hosszabb távú hatásokkal is számol. Mint kifejtette: ha nem lesznek legalább kisebb kiigazítások a rendszerben, akkor tovább fognak erősödni a belső ellentmondások, mint például a nyugdíjak és a bérek viszonya, a lemaradó nyugdíjak ügye stb. Igaz, erre irányuló intézkedés nem volt az uniós anyagban – jegyezte meg. „Mindenesetre úgy tűnik – s ez már hosszabb távon jelent majd problémát –, hogy tovább csúszik egy új, a XXI. század kihívásaira is válaszoló nyugdíjrendszer előkészítési fázisa, sőt, az ezzel kapcsolatos időigényes hosszútávú munka is, bár persze lehet, hogy ebben tévedek és a háttérben folyik ilyen munka.”

De vajon a reform hiányában nem fenyegeti összeomlás a rendszert? – kérdeztük. „Teljes mértékben alaptalanok azok a félelemkeltő, úgynevezett szakértői nyilatkozatok, miszerint finanszírozhatatlanná válik, csődbe megy a nyugdíjrendszer” – reagált Barát. Hozzátette: „a kérdés nem ez, hanem az, hogy milyen biztonságosabban finanszírozható, az államháztartást nem túlzottan terhelő, de megfelelő és méltányos, a társadalom nagy része által is támogatott nyugdíjrendszer legyen 2035 után”.