A pedagóguspályát nem lehet hazug kormánypropagandával vonzóvá tenni

Több mint 100 millió forintból indítana a kormány kommunikációs kampányt, amelyben többek között az uniós támogatási programban megvalósuló, „történelminek” nevezett pedagógus-béremelésről tájékoztatnák a lakosságot minél szélesebb körben és minél közérthetőbben. 

Mint ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, a tervet a március 1-jei, az uniós pénzek elköltését ellenőrző Monitoring Bizottság ülésén mutatták be. Ahogy akkor Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának a bizottsági ülésen részt vevő ügyvivője összegezte: „uniós pénzből uniós logóval egyoldalú kommunikáció, magyarán kormánypropaganda valósulna meg”.

Persze kormánypropagandából az ülésen sem volt hiány, a Belügyminisztérium képviselője egy PPT segítségével mutatta be, milyen jól sikerült a béremelés. Prezentációjában azt is elmondta, hogy mi volt a kormányzati vállalás, és azt is, hogy már megvalósult a 32,2 százalékos béremelés, és a teljesítés 100 százalékos volt. Ott vált nyilvánvalóvá az is, hogy a pedagógus életpályával kapcsolatos EFOP pluszos történések kommunikációjára szintén van uniós pénz, több mint 100 millió forint összegben. Ebből a Népszava írása szerint rendezvényekre 71 millió forintot, médiavásárlásra – például Facebook- és egyéb hirdetésekre – 30 millió forintot, kreatív költségekre 2 millió forintot költenének.

A Monitoring Bizottság ülésén Totyik Tamás, az ülésen szintén résztvevő PSZ elnök és a PDSZ ügyvivője, Nagy Erzsébet a béremeléssel kapcsolatos néhány anomáliára már akkor felhívta a figyelmet. Többek között arra, hogy még mindig vannak olyan önkormányzatok – illetve egyházi és magánintézmények is –, ahol csak a minimumot adták béremelésként a fokozatokhoz képest. Ahogy arra is, hogy nem vették figyelembe az idei fizetési kategória-ugrást, így összecsúsznak a bérek, ami feszültséget okoz a tantestületeken belül. Szerintük a kormánynak elsősorban azt kellene figyelnie – hisz' ezt vállalták az uniónál –, hogy a pedagóguspályát vonzóvá tevő intézkedéseket hozzon meg, vagyis valóban emelkedjen a pedagógusok bére. Az nem teszi vonzóvá a szakmát, hogy a kezdő fizetés ugyan magasabb, mint volt, de azt látja egy kezdő pedagógus, hogy 20 év múlva is ugyanannyit fog keresni, mint kezdő korában. 

Most annak jártunk utána, hogy a több mint 100 milliós kommunikációs kampány elfedheti-e a pedagógus-béremelés anomáliáit.

Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom társalapítója szerint nem. Továbbra is pedagógushiány van, irtózatos infláció volt, amit mindenki érzékelt, úgyhogy ez a béremelés csak oda juttatta vissza a pedagógusbéreket, ahol reálértékében 2-3 évvel ezelőtt voltak. Mondhatnánk, hogy igazán béremelés még nem történt, reálértékben visszakapták a pedagógusok azt, amit körülbelül 3 éve kerestek. 

A béremelés legnagyobb anomáliája szerinte is az, hogy a pályakezdők, vagy azok, akik kevesebb ideje vannak a pályán, arányaiban nagyobb béremelést kaptak. Az eddigi bértábla összecsúszott, és ez azoknak, akik évtizedek óta tanítanak, nyilván sérelem. A legnagyobb sérelem az óvodapedagógusokat érte, mert a mai napig nem világos, hogy az önkormányzati fenntartású intézmények dolgozóinak mennyi béremelést is szándékoztak adni. Így aztán mindenütt eltérően értelmezték a jogszabályt, és nem mindenki kapta meg az ígért százalékot. A NOKS-os, vagyis a nevelést oktatást segítő dolgozók nem is kaptak béremelést, pedig az ő bérük jó ideje „a béka ülepe” alatt van, noha a munkájuk nélkül ellehetetlenülne az oktatás. 

Bár a pedagógusok panaszai elsősorban a szakszervezetekhez jutnak, azért egy-kettőt kapott a Tanítanék is. Egyébként egyedül a szakszervezetek – a belterjes körön kívüli – tárgyalópartnerei a kormánynak, bár rájuk ugyanúgy mérsékelten hallgat, mint bárki másra, de velük azért néha leülnek a képviselői, és az „egyik fülünkön be, a másikon ki” típusú tárgyalásokat folytatnak velük. Pilz Olivér azt is furcsállja, hogy a béremelésre nem volt pénz, „Brüsszelre” kellett várni másfél-két évig, holott az mondták, úgyis semmi az a pénz, amit küldenek, mert az állam fizeti a nagy részét. A béremelés kommunikációjára most mégis pénzt áldoznak. Mint mondta, mindig van olyan ember, akit az uniós pénzből, uniós logóval gyártott, és a Facebook-on vetített kisfilmekkel meg lehet hülyíteni. Náluk már sokat nem kell „befektetni” a hülyítésbe ahhoz, hogy a propaganda hatásos legyen. De a Tanítanék társalapítója szerint azok, aki otthon vannak az oktatásban vagy dolgozóként vagy szülőként, diákként, azért látják, hogy az oktatásban alapvetően semmit nem javult a helyzet, sőt, romlott az utóbbi időben. Az, hogy most egy inflációkövető béremelést kaptak a tanárok, jottányit sem javít az oktatás helyzetén. 

Pilz Olivér telefonhívásunkkor épp a GDP adatokat nézte, az oktatásra költött összegeket. Kiderült, 2014-től volt egy stagnáló időszak, amikor a GDP-ből 4,2 és 4,4 százaléknyit költöttek oktatásra, 2019-től pedig ez az összeg folyamatosan csökkent, 2022-ben már mellbevágóan alacsony, 2,7 százalék volt. A reális pedig a 6 százalék környékén lenne, abban már valami érzékelhető javulás, előrelépés is megjelenne. 

Szűcs Tamás a PDSZ egykori elnöke, egy jó nevű miskolci gimnázium volt magyar-történelem szakos tanára, aki ma autóbuszsofőrként keresi a kenyerét, a propagandát immár több oldalról is látja. Szerinte a kormány nyilván erőlteti most a sikerpropagandát, de az ő kezdő buszsofőri bére a pótlékokkal együtt annyi, mint amennyit Pedagógus I. kategóriájában most keresne. Azért ez távolról sem olyan példátlanul nagy pedagógus-béremelés volt, mint azt a kormány kommunikálja. Persze, lehet ezt mondani, de nem biztos, hogy a béremelés a „sokat utált” Európai Unió nyomása, hathatós segítsége, és a pedagógusok „mozgása”, tüntetései sztrájkjai nélkül is működött volna. Csak a mi sajátos világunkban fordulhat elő az, hogy arra akarnak büszkék lenni, amihez uniós nyomásra, és másfél-két éven át tartó utcai megmozdulásokra volt szükség. 

Szűcs Tamás azt mondja, a sikerpropagandának sokan be fognak dőlni. Tőle naponta kérdezik meg, hogy nem megy-e vissza tanítani most, hogy így megemelték a béreket. Szerinte ez természetes, ha az emberek felületes ismeretek alapján nyugtázzák a számukra legoptimálisabb információt. Ráadásul Magyarországon az, hogy „másnak jól megy, nekem meg nem”, egy fontos információ. Ezzel pedig le is tudják, hogy milyen jó a tanárnak, milyen jó az egészségügynek, és nekik milyen rossz. Nagyon nehéz azt ellensúlyozni, ha a kormány saját sikereként naponta „eladja” a béremelést. Magyarázkodni kellene ugyanis ahhoz, hogy az emberek megértsék, miért is szemfényvesztés. Ha pedig már magyarázkodni kell, az ember mindig bajban van azokkal szemben, akikre rázúdult egy primér információhalmaz. Az emberek szeretik azt is elhinni, hogy „bezzeg nekem milyen rossz”. 

Egyébként Szűcs Tamás egy másik foglalkoztatási ágban naponta beleütközik abba, hogy nem tudták, mi a helyzet az oktatásban. A szemük kikerekedik, amikor elmondja, hogy ő pedagógusként még fél évvel ezelőtt is, 60 évesen, több évtizednyi tanítás után 300 ezer nettót kapott két diplomával. A buszsofőrök világában tapasztalat híján ezt láthatóan nem is hiszik el.

Szűcs Tamás azt mondja, most nagyon jól érzi magát. Tanárként 50-60 órát dolgozott hetente egy elit gimnáziumban, ahol az igény is nagyobb volt. Most 45, maximum 50 órát dolgozik egy héten, mindent mérnek, és minden túlórát, minden pótlékot kifizetnek. Amióta nem tanít, az ötödik regényt olvassa, tanárként erre legfeljebb nyáron ért rá, akkor is csak egyre. Most gondozni tudja a kertjét, házát is, sőt, amire évek óta nem volt példa, a kertje már ősszel fel volt ásva, meg tudta csinálni. Azt mondja: „persze, hiányoznak a gyerekek, de az a levegő, ami körülveszi az oktatást, az egy szikrányit sem”.