A PSZ szembesítette a kormányt azzal, mekkora baj van a köznevelésben

A „hogy érzed magad oktatásban dolgozó? – személyes beszámolók a végekről” címmel tartott tájékoztatón Totyik Tamás, a PSZ elnöke megjegyezte: „szembesíteni szeretnénk a kormányt, hogy a nagy hurráoptimista jelentésekkel ellentétben, mekkora baj van a köznevelésben még mindig, az érezhető béremelés ellenére”. 

A problémák felsorolását Vékony Tamásné, a PSZ óvodapedagógiai tagozatának vezetője, Somogy megyei óvodavezető kezdte. Arról beszélt, hogy a béremelés hosszú távon nem motivál és a fizetésekben a mai napig nem állt helyre a rend. Az óvodák fenntartói 90 százalékban az önkormányzatok, de vannak egyházi és alapítványi fenntartók is. Az utóbbi két kategóriában vannak, akik a minimális összeggel emelték, mások megadták a 32,2 százalékot. Beszámolt arról is, hogy a nevelést-oktatást közvetlenül segítők (NOKS), bérrendezése egyáltalán nem valósult meg. Pedig nagy szükség lenne rájuk, pedagógiai asszisztensből a jelenlegi három csoportonként egy asszisztens kevés, szeretnék, ha legalább két csoportonként lenne egy. Csakhogy ez a jelenlegi bérek mellett elképzelhetetlen. Sőt, van olyan település is, ahol egy óvodai csoport működik csak egy óvónővel és egy dajkával. Ha ott az óvónő valamilyen ok miatt távolmaradásra kényszerül, a településen megszűnik az óvodai ellátás. 

Vékony Tamásné elmondta azt is, a szakmát meglepte, hogy középfokú képzésben óvodai nevelő címen új szakma képzése indul, de egyelőre nem tudni milyen jogkörrel, szereppel lesznek ellátva az ott végzettek. Az óvodapedagógusok teljesítményértékelése is elég kétséges, bár ennek ellenére, ősztől elindul. Ahogy megjegyezte: „ha a tanároknál szubjektív a teljesítményértékelés, akkor az óvodai ellátásban még inkább az”. Ráadásul a közoktatás Kréta rendszerét ősztől az óvodákban is bevezetik Ovikréta néven. Ehhez azonban a feltételek egyáltalán nem adottak. Van olyan 4-5 csoportos óvoda, ahol 1 laptop van. 

Totyik Tamás mindehhez annyit fűzött hozzá: a KSH adataiból kiszámolható: ma az 4500 óvodapedagógus hiányzik a rendszerből. 

Hende István, a PSZ Vas megyei szervezetének vezetőségi tagja, jáki általános iskolai tanár azokról a perekről beszélt, amelyeket sorra nyernek meg a pedagógusok a ki nem fizetett, rendkívüli munkaidőben elrendelt helyettesítésekért. Elmondta, hogy 147 pedagógussal perelte be a szombathelyi tankerületet azért, mert az nem fizette ki a helyettesítésekért járó pénzt, és másodfokon meg is nyerték a pert. Ezért a tankerület három évre visszamenőleg kifizeti az ilyen helyettesítéseket, de Hende István szerint nem csak nekik, hanem a tankerület összes, mintegy 1500 pedagógusának ki kellene fizetni a plusz munkát.

Bedő Katalin, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámapedagógus tanára, a PSZ Csongrád vármegyei szervezetének elnökhelyettese szerint nem valósult meg egységesen a béremelés, ráadásul nem orvosolta a tanárhiányt. Szerinte a gimnáziumok a legrosszabbul felszerelt intézmények és elképesztő különbség van az egyházi fenntartású iskolák és az állami iskolák között. Míg az állami fenntartásúak a legrosszabbul felszereltek, addig az egyházi fenntartásúak kiváló körülmények között működnek. Így fordulhatott elő, hogy bár törvényileg elrendelték az öt kötelező testnevelési órát, ezek tornaterem vagy tornaszoba hiányában nem megtarthatók. Még akkor sem, ha a tornatermekből legalább egy rendelkezésre áll, öt osztály ugyanis nem fér be. Az oktatásirányítás azt ajánlotta, rendezzék a testnevelés órákat a folyosón vagy a lépcsőkön, ez azonban nem túl jó ötlet. Az egyik gimnáziumban az igazgató meg is tiltotta a „lépcsőzést”, mert véleménye szerint a 120 éves épület nem bírta volna a megterhelést. Le is szakadt a plafon, szerencsére akkor épp nem volt alatta senki. 

A pedagógushiány egyébként strukturális, amíg az egyik intézményben nincs olyan szakos tanár, akit keresnek, addig egy másik iskolában az óraszámot sem tudják összeszedni a szakos tanárnak. Emiatt fordulhat elő, hogy az egyik szakképző intézményben 60 gyereknek délután 3-tól tartanak matematikaórát. Vajon az ott tanulók hogyan fogják majd kiszámolni, hány liter festék is kell egy terem kifestéséhez – tette fel a költői kérdést.  

Bedő Katalin úgy vélte, a feltételek nem adottak ahhoz, hogy meg lehessen csinálni azt, ami a NAT-ban és a kerettantervben van. Elavult a követelményrendszer, ahogy a tankönyvek is. Mindenképpen szükség lenne az oktatási szakemberek bevonásával modernné tenni mindkettőt.  

Németh Erika utazó gyógypedagógus, a PSZ gyógypedagógiai tagozatának tagja arról beszélt, bár a gyógypedagógusok arra tettek ígéretet, mindenképpen óvják a gyerekeket, nincs könnyű dolguk, mert sokan elhagyták a pályát. Jelenleg egy 15 fős csoportra egy gyógypedagógus jut, ez pedig nagyon kevés. A létszámukat a differenciált nevelés, az egyéni bánásmód kialakítása miatt meg kéne emelni. Beszélt arról is, hogy miután egy gyerek megkapja a diagnózist, komoly feladat megfelelő intézményt találni a számára. A speciális intézmények túlterheltek. Így fordul az elő, hogy az ép értelmű, autizmussal küzdő gyerekeket nem veszik fel, integráltan pedig nem tudják ellátni őket. 

A szűrés és a diagnosztika egyre jobban működik, egy gyereknél azonban nem csak egy dolgot kell fejleszteni. A gyógypedagógusok pedig nem tudnak egészségügyi szakemberként is működni (cukorbeteg gyerekek ellenőrzése, szondával táplálása stb.) Véleménye szerint minden EGYMI (Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény) elbírna egy ápolót, de az jelenleg csak a bentlakásos intézményekbe jár. Arról is beszélt, hogy az intézményi rendszerből kikerülő felnőttek számukra láthatatlanná válnak, az ő későbbi életükről, mindennapi létükről már a szülőknek kell gondoskodniuk. Egyébként az integrált intézményekben lévő gyerekek helyzete sem megfelelően keretezett, sem a létszámkorlátok nincsenek meghatározva, sem a fogyaték típusok.

Totyik Tamás ezen a ponton az általános ombudsman figyelmébe ajánlotta mindazt, amiről Bedő Erika beszélt. Mint mondta, az ombudsman egy éve vizsgálja az EGYMI működését, de eredmény még nem született. Szerinte a legelesettebbek esetében a szőnyeg alá akarják a problémát söpörni. Úgy fogalmazott. „a hatalom helyében én szégyellem magam, de remélem ők is. Mindig a legelesettebbekbe rúgnak bele a legjobban.  Elvárom az oktatásirányítástól és az ombudsmantól: minden ellátásra szoruló gyerek megkapja az őt megillető ellátást.”

Pataki Zsolt, a PSZ gyermekvédelmi tagozatának vezetője, a debreceni javító-nevelő intézet pedagógusa szerint „borzasztó nagy katyvasz van a gyermekvédelemben”. Egy példán keresztül mutatta be a jelenlegi helyzetet. Egy gyereket egy éves korában kiemelnek a családjából, bekerül a szakellátásba, ahol mintegy 24 ezer gyerek van. Már itt elkezdődnek a problémák, hiszen nem biztos, hogy minden megyében össze tudják hívni a gyerek ügyében döntő szakértői bizottságot, mert nincs elég szakember. Az egy éves gyereknek nevelőszülőkhöz kellene kerülnie, de itt is szakemberhiány van. 

Jó esetben találnak neki befogadó családot. Csakhogy kérdés, egy nevelőszülő a 60 órás képzése után tud-e a gyerekkel megfelelően bánni. 15-16 vármegyében folyamatosan keresik az állami intézményekbe a nevelőszülőt. A jól teljesítők innen is az egyházi ellátásba kerülnek át, és a héten derült ki, ők dupla fizetést kapnak. Az újabb nehézség, hogy ezeknél a gyerekeknél 11-12 éves korra előjönnek a serdülőkori problémák. Ilyenkor a nevelőszülők nagyon sokszor jelzik, nem kívánnak tovább foglalkozni velük, és ezt meg is tehetik. 

A gyerekek ezek után rendszerint lakásotthonba kerülnek, ahol például napi 1500 forintból kell biztosítani ötszöri étkezést számukra. Hozzátette: „ajánlom, aki kitalálta, próbálja ki”. Pataki Zsolt szerint a lakásotthonban lakó gyerekek legalább 20-30 százaléka szökésben van, és sokan kerülnek kapcsolatba droggal. A drog, főleg a szegénysorban élő felnőttek számára egyre nagyobb probléma. 

Beszélt arról is, a gyermekvédelmi rendszer fura része a javítóintézet, ahol 20 éve még fehér hollónak számított egy drogos gyerek. Most a szakellátásból érkezők 40-50 százaléka az. Beszélt arról is, ha egy gyerek bűncselekményt követ el, javítóintézménybe kerül. Innen nem tud szökni, itt kapja meg végül is azt a fejlesztést, amely az Alkotmányba foglalt joga.

Érintette a gyermekjogi képviselők kérdését is, mint mondta, ha egy gyerekkel szemben jogsértés történik, fordulhat az intézménye igazgatójához vagy gyermekjogi képviselőjéhez. Megemlítette, hogy amíg 23 gyermekjogi képviselő volt – vármegyénként egy – addig, ha nehezen is, de működött a rendszer, de ez a szám is kevés volt. Most a kormány úgy döntött 16 gyermekjogi képviselő is elég lesz a 23-25 ezer gyerekre. 

Szóba került, hogy a gyermekvédelmi törvény változtatása nyomán a kormány három napos kikérdezésre hívta a gyermekvédelmi intézetek vezetőit. Friss hír, hogy a gyermekvédelem összes munkavállalójára ki akarják ezt terjeszteni egy kérdőív formájában. A gyermekvédelemben dolgozóknak többek közt olyan kérdésekre kell majd válaszolniuk, hogy hová járnak szórakozni, járnak-e meccsre…