A reformerek alulmaradtak a Szinódusban
Csalódást hozott a katolikusok világtanácskozása a nőkhöz és a szexuális kisebbségekhez tartozó hívek egyházi egyenjogúsításáért küzdő erőknek. Ferenc pápa kezdeményezései ellenére, a konzervatív erők fékezni, akadályozni tudták a sok hívő által támogatott reformokat.
A hét végén ért véget a Vatikánban a Szinódus, amelyen a bíborosok mellett először vehettek részt, kaphattak szót és szerepet nők és világi személyek. Az egy hónapos tanácskozáson heves viták folytak, ám azok kevéssé tükröződnek a végül elfogadott dokumentumban.
Ferenc pápa néhány nappal a Szinódus megnyitása előtt óriási feltűnést keltett kijelentésével, miszerint „el tudja képzelni, hogy az egyház papjai eseti elbírálás alapján áldásukat adják egynemű párokra – ha ez nem is jelenti a házasság szentségét.”
Ez a kérdés hozta a legtöbb vitát az üléseken, ahol elsősorban a kelet-európai, köztük a magyar és a lengyel, továbbá az észak-amerikai és afrikai főpapok foglaltak élésen állást a vallási kisebbségekhez tartozók befogadása ellen. Míg a tanácskozást megelőző dokumentumokban szerepelt az LMBTQ+ közösség megjelölése, a záródokumentumban, amelynek elfogadásához a szavazatoknak legalább kétharmadára volt szükség, ennyi szerepelt: „Meg kell hallgatni, támogatni és méltóságukat megvédeni azoknak, akik úgy érzik, hogy az egyház házassági helyzetük, identitásuk és szexualitásuk miatt marginalizálja vagy kizárja őket.”
A konzervatív bíborosok nyilvánosan és magánbeszélgetésekben „undorítónak és természetellenesnek” minősítették a homoszexualitást.
Stanislaw Gadecki, a lengyel püspökkari konferencia elnöke a Washington Post kérdésére arról írt, miszerint „időnként úgy érezte, a szinóduson hallhatóbbak voltak a nem-katolikus hangok, mint a katolikusoké”. Különösen bírálta a német egyházat, amiért annak papjai immár megáldanak egynemű párokat és „olyan reformokat támogatnak, amelyek bőségesen merítenek a protestáns teológiából és a modern politika nyelvéből.” A lengyel bíboros szerint a szexuális kisebbségekhez tartozóknak „Krisztussal való igazi találkozást az jelenti, ha elfordulnak a bűntől és a Biblia szellemében élnek”.
Mindeközben Ferenc pápa a Szinódus alatt fogadta a Szivárvány Katolikusok Világhálózatának képviselőit, nemkülönben Jeannine Gramick amerikai apácát. Az apácát, aki kiáll az LMBTQ+ hívők jogaiéért, ezért 1999-ben megbüntette Joseph Ratzinger érsek, a későbbi XVI. Benedek pápa.
Nem kevés csalódást hozott a záródokumentum azoknak is, akik a nők egyenjogúsításáért szálltak síkra, hogy azok – a szentségek kiszolgáltatásán kívül – elláthassanak lelkipásztori feladatot – illetve azért, hogy nők is lehessenek felszentelt papok. Az utóbbiról a közleményben szó sem esett. Ott az olvasható, hogy „sürgős feladat biztosítani a nők számára a lehetőséget, hogy részt vehessenek a döntési folyamatokban és felelős szerepet játszhassanak a lelkipásztori munkában”. Minimális többséggel fogadták el a javaslatot, miszerint „folytatni kell a diakonisszák teológiai és lelkipásztori szerepének tanulmányozását” és szerepel a szövegben, hogy „megfelelően képzett nők” szerepet kaphatnak az egyházi bíráskodásban.
A katolikus egyház másik nagy vitakérdésében, köthessenek-e házasságot a papok, ugyancsak megmaradtak az éles véleménykülönbségek. Különösen a világ távoli, kieső településein, így Latin-Amerikában érzik sürgető feladatnak, hogy a paphiányt ilyen módon enyhítsék. Ferenc pápa eddig csak annyit mondott, hogy míg a kérdésről „nincs világos és hiteles doktrina, annak tanulmányozása lehetséges.”
A Szinódus második, befejező részét 2024 októberére hívta össze a pápa.
