Elfogadja a melegeket a katolikus egyház?
Elismerjék-e a melegek házasságát, az LMBTQ közösséghez tartozó embereket? Fennmaradjon a papi nőtlenség, lehessenek nők is szerpapok? A katolikus egyház mélyreható reformjainak lehetőségéről kezdett a héten tanácskozást a Vatikánban 364 pap és laikus hívő.
Ferenc, „a szegények pápája”, konzervatív elődei után az elmúlt tíz évben újító, liberális szellemet hozott az 1,6 milliárd hívőt számláló egyház életébe. Bár igencsak fontolva haladt, így is igen heves ellenállást váltott ki a reformokkal szemben – elsősorban az Egyesült Államok püspökei részéről. A három hetes római tanácskozáson a cél, hogy megvitatva ezeket a kérdéseket, közelítsék az álláspontokat – ám erre aligha van remény, a nézeteltérések alapvetőek.
A német katolikusok jutottak eddig a legmesszebbre a reformok útján. Úgy döntöttek, hogy támogatják női diakónusok, szerpapok felszentelését, (azok bizonyos egyházi szertartásokat a felszentelt papokhoz hasonlóan végezhetnek), felülvizsgálják a papi nőtlenség kérdését és kidolgozzák, hogyan adhatnak egybe meleg párokat – amint azt a pápa felvetette – az egyházi esküvőtől eltérő módon. Nem kevés német katolikus pap, szerzetes tárta fel melegségét, az egyház egyes iskoláin megjelentek szivárványos zászlók.
A döntések nem függetlenek attól, hogy a német egyházban sorozatosan feltárt szexuális bűncselekmények miatt egyre több hívő lép ki az egyházból – csak tavaly több, mint fél millióan. (Miután Németországban kötelező az egyházi adó befizetése, ez érzékeny anyagi veszteséget jelent, kevesebbet tudnak fordítani a latin-amerikai és afrikai egyházak támogatására).
A német főpapság állásfoglalásait egyébként Ferenc pápa is eltúlzottnak minősítette, mondván: „Van már Németországban protestáns egyház, nincs szükség másodikra...” Egyébként Belgiumban, Svájcban is vannak már püspökök, akik áldásukat adják meleg párok házasságára, míg amerikai, afrikai, ázsiai társaik erről hallani sem akarnak.
A másik véglet az Egyesült Államok, amelynek püspökei már azt is ellenezték, hogy laikus hívők egyáltalán szót kapjanak. A konzervatívok arról beszélnek, hogy már az említett, kényes kérdések napirendre tűzése igen veszélyes. Szélsőséges amerikai katolikus papok a tv-ben, a közösségi médiában nyíltan hirdetik híveiknek: ha ilyen reformokat vezetnek be, az egyház-szakadáshoz vezethet.
Ferenc pápa ezt a jelenséget sem hagyta szó nélkül: „Nem lehetünk bírák, akik csak megtagadnak, elhárítanak, kizárnak. Pásztori bölcsességgel meg kell találnunk az áldás formáját, amelyet egy vagy sok ember kér – mert aki áldást keres, Istentől kér segítséget” – fogalmazott. Míg a pápa megértést mutat a melegekkel szemben, elutasítja, hogy nőket is pappá szenteljenek, emlékeztetve: II. János Pál így döntött, az ő döntését tiszteletben kell tartani – de nem zárta ki, hogy a kérdéssel továbbra is foglalkozzanak.
Megfigyelők szerint a szinódus nem hoz majd érdemi döntéseket – annál is kevésbé, mert most csak annak első része zárul le, a tanácskozást jövőre folytatják. Nagy elhatározások azért sem várhatók, mert Ferenc pápa fő célja, hogy csillapítsa a szélsőséges véleményeket mindkét oldalon, s mert a pápa, amint eddigi tevékenysége mutatta, hajlik rá, hogy ne tegyen meg lépéseket.
Mindenesetre azzal, hogy ilyen széles lehetőséget adott a reform-pártiaknak nézeteik kifejtésére, középpontba helyezte az egyház kényes kérdéseit, előmozdította a haladást. A konzervatívok viszont abban reménykednek, hogy a megrendült egészségű egyházfő előbb-utóbb távozásra kényszerül és a bíborosok ismét maradi pápát választanak, aki elődjének progresszív intézkedéseit is visszacsinálja.
