A rendszer egésze kikerült a jogállami körből

N. Vadász Zsuzsa 2019. szeptember 10. 19:44 2019. szept. 10. 19:44

Mi történt a Sargentini-jelentés elfogadása óta? – 2.

Majdnem napra egy évvel azután, hogy az Európai Parlament elfogadta a magyarországi jogállamiságról szóló Sargentini-jelentést, aminek nyomán elindult a Magyarország elleni 7. cikkely szerinti eljárás, naprendre tűzi egy jelenős unió testület a „magyar ügyet”. Szeptember 16-án meghallgatást tart az Általános Ügyek Tanácsa, amely rendre az Európai Tanács ülését készíti elő. A Sargentini-jelentés azt mondta ki, hogy rendszerszintű problémák vannak Magyarországon a jogállamisággal, az uniós értékek tiszteletben tartásával. 12 pontba gyűjtötte össze, miben és hogyan sérti az Orbán-kormány az EU alapszerződését és veszi semmibe alapértékeit. Eltelt egy év: történt-e előrelépés a bírált területeken? Vagy inkább ellenkezőleg, még tovább súlyosbodott a helyzet? Sorozatunkban szakértők bevonásával erre keressük a választ.

 

„Egyetlen pontban sem következett be pozitív előremozdulás az alkotmányos és a választási rendszer működésében azóta, hogy elkészült és elfogadták a Sargentini jelentést, amely egyébként jól leírja a rendszer közjogi helyzetét” – összegezte Fleck Zoltán. A jogszociológus szerint a rendszer természete nem változott, ami változás van az egyirányú: a fokozott centralizáció és a jogállamiság további lebontásának az irányába megy”. „Az Orbán-rendszer  kiépítése szépen halad előre, nem véletlen, hogy európai szinten arról folyik már a vita, hogy jogállam-e még Magyarország” – szögezte le.

A jelentésnek az alaptörvényt és az Alkotmánybíróságot érintő bírálatai különböző jellegű dolgok: a felemlegetett jelenségek, ügyek egy része már be vannak betonozva, s nem is várhattuk, hogy változás legyen – fejtette ki megkeresésünkre Fleck Zoltán. Példaként hozta fel az alkotmányozás átláthatatlanságát, a fékek és egyensúlyok gyengítését, az Alkotmánybíróság jogkörének a korlátozását, vagy akár a bírák kinevezési gyakorlatát. „Ezeken már túl vagyunk, a rendszer beállt” – szögezte le.  Úgy látja, hogy semmilyen előrelépés nem történt a jogállamiság feltételeinek a javítása terén a jelentésben foglalt figyelmeztetéseket illetően az elmúlt egy évben. Az azonban elmondható, hogy a korábbi változások elérték a céljukat.

„Előrelépés tehát nem történt, sőt, egyes részterületeken a helyzet tovább romlott” – vont mérleget a jogszociológus. Példaként említette a civil társadalom helyzetét. „Újabb üzenetek jönnek a politikától azt nyomatékosítva, hogy a civil társadalom ne akarja politikai kérdésekbe beleütni az orrát – ahogy Orbán maga jelentette be: a civilekkel kezdett háború folytatódik” – mutatott rá.

A jelentés egyik pontja kitér a tavalyi országgyűlési választásokra, az ellenzék számára annak számos olyan aspektusára, amelyen korlátozott volt a verseny (ld. a cikk alatt a pontokba szedett részletes bírálatokat) Fleck Zoltán úgy véli, hogy ugyan az országgyűlési és a küszöbön álló önkormányzati választásokat nem lehet összehasonlítani. „Ám nem hiszem, hogy a választásokkal kapcsolatos politikai stratégia bármit is változott volna” – vélekedett, kifejtve: most is megtapasztalhatjuk az ellenzék lejáratását célzó kampányokat, a közpénzek politikai célra való használatát, stb., s ez mind-mind megkérdőjelezi az egyenlő verseny meglétét.

A nemzeti konzultációkkal kapcsolatos bírálatokról ugyanez mondható el. „Ki-ki felteheti magának a kérdést: vajon a kormány által közpénzből finanszírozott nemzeti konzultáció tényleges információkat közvetít-e az embereknek?”. Arra is rámutatott, hogy jelen pillanatban ugyan nincsenek Soros-plakátok, „de bármikor ismét megjelenhetnek az utcákon”.

A közjogi berendelkezésben néhány dolog a helyzetből következően nem változott, miként a rendszer természete sem – vélekedett, példaként rámutatva arra, hogy Orbán újabb központosítás előkészítését jelentett be a közelmúltban. „Miközben a rendszer már eleve túlcentralizált, további központosítással akarják terhelni, azaz a változás egyirányú: a centralizációnak és a jogállamiság további lebontásának a szándéka mutatja az irányát”. 

Fleck szerint általános jogállamisági vizsgálat folyik, amelyen belül persze meg lehet fogalmazni általános rendszerkritikát annak érdekében, hogy visszaépítsék a kormányzati hatalom ellensúlyait. Példaként a legutóbbi ügyet, az ombudsman választást említette, ami a Sargentini-jelentésben még nem szerepel, s amit szintén úgy vittek végig, hogy nem felelt meg a jogszabályoknak, már csak azért sem, mert volt közszolgát választottak, azaz nem volt biztosítva a személyi függetlenség, emellett átmeneti irodába helyezték el, stb. „Az Orbán-rendszer további kiépítése szépen halad előre” – mondja Fleck.   

„Ha valaki nem úgy nézi, mint egy rezsim leírását, és belemegy abba, hogy egy-egy helyen eredményeket  lehet elérni, azt üdvözöljük” – mondta, példaként hozva a közigazgatási bírósági  rendszer bevezetésének az elhalasztását („ami – s ne legyenek kétségeink – csak halasztás, nem vették le véglegesen a napirendről”). Hozzátette: „az ilyen győzelmek azonban csak átmenetiek lehetnek, a rendszer egésze ugyanis kikerült a jogállami körből; nem véletlen, hogy európai szinten pontosan arról folyik a vita, hogy Magyarország még jogállam-e vagy sem, s ha az, mennyire”.

Az alkotmányos és a választási rendszer működésének bírálata a Sargentini Jelentésben:

  • Az alaptörvénnyel és annak módosításaival kapcsolatban:
    • Átláthatatlan az  alkotmányozás folyamata
    • A kormány törekszik a civil társadalom kirekesztésére
    • A kormány veszélyezteti a hatalmi ágak szétválasztását
    • Gyengült a fékek és egyensúlyok rendszere
    • Hiányzik a tényleges konzultáció
  • Az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozásával kapcsolatban:  
    • Megszűnt a 2012. előtti ítélkezési gyakorlatra való hivatkozás lehetősége
    • Nem kérhet bárki vizsgálatot
    • Nem halasztó hatályú az alkotmányjogi panasz
    • Aggasztó a bírák kinevezési gyakorlata
    • A kormány befolyását növeli az alkotmánybírák számának a megváltoztatása, a kinevezés és a nyugdíjkorhatár
    • Korlátozták az ab jogkörét
  • A 2018-as országgyűlési választásokkal kapcsolatban:
    • Korlátozott lehetőség volt a lényegi vitára
    • Korlátozott volt az egyenlő verseny
    • Korlátozott volt a szavazók tájékozott döntéshozatala
    • A kormány tájékoztatásnak álcázott hirdetésekkel kampányolt
    • Aggályos a választókerületek kijelölésének a gyakorlata
  • A nemzeti konzultációkkal kapcsolatban:
    • Pontatlan és/vagy félrevezető állításokat tartalmaztak

 

A nevezett 12 pont, és az eddig megjelent cikkek:

  1. Az alkotmányos és a választási rendszer működése
  2. Az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai
  3. A korrupció és az összeférhetetlenség
  4. A magánélet védelme és az adatvédelem
  5. A véleménynyilvánítás szabadsága
  6. A tudományos élet szabadsága
  7. A vallásszabadság
  8. Az egyesülési szabadság (azaz civilek)
  9. Az egyenlő bánásmódhoz való jog
  10. A kisebbségekhez tartozók – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem
  11. A migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai
  12. Gazdasági és szociális jogok