A Simicskáéhoz hasonló újabb lázadás szinte kizárt
„A korrupció rövid története Orbán Magyarországán” – ezzel a címmel vette át az Euractiv Panyi Szabolcs, a Direkt36 oknyomozó portál újságírójának a cikkét. A cikk felrajzolja a korrupció rendszerváltás utáni három szakaszát, részletesen foglalkozva Mészáros Lőrinccel, akiben „sokan egyszerűen Orbán strómanját látják, amit azonban mind Mészáros, mind Orbán vehemensen tagad, de oknyomozó újságírók közvetlen bizonyítékokat tártak fel arra, hogy Mészáros cégeiből közpénz folyik Orbán családjához.”
A fordulat utáni első húsz évben a korrupció a regionális mintákhoz igazodott: a 30-70 volt a kormányon és ellenzékben lévő pártok közötti kulisszák mögötti alkuk vezérmotívuma. Ám 2010-ben Orbán földcsuszamlásszerű választási győzelme nyomán, a magyar szocialista és liberális pártokat lényegében kisöpörték minden hatalmi és befolyásoló pozícióból. A fejlődés második szakasza 2010-től 2014-ig tartott: gyakorlatilag az állam megragadásához vezetett. Simicska lett az ország legbefolyásosabb embere, és ez a pozíció lassan Orbán ellen fordította. 2015-től 2018-ig Simicska úgy küzdött Orbán ellen, hogy a Jobbikot támogatta. A 2018-as választás után Simicska bezárta két ellenzéki lapját és egy rádióállomását, ami jelentős diadal volt Orbán számára. Ekkor kezdődött a harmadik szakasz.
Mészárost, aki átvette a távozó Simicska szinten minden cégét, és az úgynevezett új nemzeti tőkéseket más fából faragták, mint Simicskát: egyikről sem feltételezhető, hogy olyan nagyhatalmúvá és függetlenné válna, mit amilyen Simicska volt. Az Orbán-kormány politikai akaratának való teljes alárendelődésüket legjobban az mutatja, ahogyan Mészáros és sok más jobboldali üzletember átadta médiacégeit egy Orbán által létrehozott nonprofit alapnak.
Mészáros és a többi oligarcha vállalkozásaiban az a közös, hogy nagyon erősen függnek az állami megrendelésektől, támogatásoktól és nekik kedvező szabályozásoktól. Így aztán a „nemzeti kapitalisták” egyike sem fordulhat a hatalom ellen anélkül, hogy mindent kockáztatna, ami a tulajdonában áll.
Egy Simicskáéhoz hasonló újabb lázadás szinte kizárt. Ugyanakkor azonban egyikük sem tud sem magas hozzáadott értékű termékeket előállítani, sem exportálni, mert nem versenyképes a nemzetközi piacon, és ez súlyos kérdéseket vet fel azt illetően, hogy hozzájárulnak-e Magyarország gazdasági sikereihez – írta a szerző.
