A slendriánság és a szociális kíméletlenség jellemzi a lipótmezői bérlők történetét
Több mint egy éve kezdte perelni a Külgazdasági és Külügyminisztérium azokat az egészségügyi dolgozókat és rokonaikat, akik az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) területén ma is szolgálati lakásokban élnek. Az intézmény korábbi dolgozóinak bérlői státusza 16 éve rendezetlen, és 2021 óta akarja a minisztérium utcára tenni őket, mert a NER-elit bentlakásos gimnáziumot tervez az OPNI helyére építeni. A média tavaly év végén számolt be arról, hogy a hat lakásban élők közül az egyik bérlőt, egy 90 éves asszonyt nem sikerült kilakoltatniuk, erről jogerős bírói ítélet született. De mi történt a többi bérlővel? – kérdezte a Hírklikk az alpereseket védő Szepesházi Péter ügyvédtől.
Az OPNI működésekor az intézmény tulajdonában állt a Lipótmezei út 1–3. alatti két ingatlan, amelyekben szolgálati lakásokban lakhattak saját egészségügyi dolgozóik és azok családja. 2007-ben bezárták az intézményt, de azóta sem rendezték a bérlők jogi státuszát. Ez addig nem is volt gond, amíg a 2020-ban be nem jelentették, hogy az Orbán-kormány döntése alapján a Külügyminisztérium tulajdonában lévő épületet és a környezetét rendbe teszik, felújítják, mert oktatási intézmény és kollégium lesz belőle. Ezt viszont akadályozták az ott élő korábbi „opnis” dolgozók és családjaik.
Ezután fenyegette meg kilakoltatással a lakókat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV). A Magyar Közlönyben 2022. április 19-én megjelent kormányrendelet szerint kiemelt beruházásnak nyilvánították az egykori OPNI helyén megvalósuló iskolafejlesztést. A rendelet azt is meghatározza, hogy a 11186/6 helyrajzi számú ingatlan alrészletén és az ebből telekalakítással létrejövő ingatlanon oktatási, köznevelési, kereskedelmi, iroda-, szálláshely-, sport- és közlekedési célú építmények és azok kiszolgáló építményei helyezhetők el.
A terület a külgazdasági és külügyi tárcától a Közép-európai Oktatási Alapítványhoz került az MNV pedig elindította a kilakoltatási pereket. Az első nagy visszhangot kapott jogerős ítélet szerint a lakásában maradhatott az a 90 éves asszony, akinek a történetére tavaly év végén került pont. Ő már fellélegezhetett, majd jöttek sorban a többiek. A bérlőket Szepesházi Péter ügyvéd védte, illetve védi a mai napig is. A Hírklikk kérdésére az ügyvéd elmondta, az öt perből három esetnél a bíróság nem rendelt el kilakoltatást, azokat a pereket megszüntették, ebből az egyiknél fellebbezett a magyar állam, de Szepesházi úgy gondolja, hogy a másodfokú bíróság nem fogja kimondani, hogy hibás volt a per-megszüntetés. A negyedik kiürítési keresetet a bíróság érdemben kifejezetten elutasította, viszont az ötödik bérlő esetében az elsőfokú, nem jogerős ítélet – érthetetlen módon – engedélyezte a kilakoltatást, de fellebbeztek.
„Úgy számolok, hogy az ötből négy bérlő gyakorlatilag megmenekült, hárman ebből száz százalékosan, az a bizonyos fellebbezés alatt álló per-megszüntetésnek kilencvenöt százalékos a sikere, és az ötödik eset az, amelyikben jó esélyekkel, nagyot kell küzdenünk a másodfokú Fővárosi Törvényszéken” – mondta az ügyvéd. Az utóbbi történet is több sebből vérzik, a jogcím (a hivatkozott jogszabályi előírások) sem stimmelnek az ítéletben, ezért Szepesházi reméli, hogy a Fővárosi Törvényszék úgy rendelkezik, nekik sem kell elhagyni a lakást.
Arra a kérdésre, hogy miben különbözik ez a per a többitől Szepesházi Péter azt válaszolta, részben abban, hogy más bírók ítélkeztek a győztes perekben, továbbá nagyon színes a kép. Mert van olyan lakás, amelyikben még maga a bérlő lakik, és van, amelyikben annak a gyereke. Van, akinél vállalati bérlakásként és van, ahol szolgálati lakásként szerepel, van, aki oda született, van, aki nem. Nagyon sok a különbség, de szerinte, ebben az ötödik esetben, ahol legalább úgynevezett jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználói joga van az ott lakó alperesnek, de inkább bérleti joga, is igazat kellene adniuk.
A bérlő édesanyja „alól” szüntették meg az OPNI-t, mint munkahelyet, az alperes pedig gyerekként ott maradt, tovább laktak a lakásban, várták a helyzetük rendezését, ráadásul, ha nem is név szerint, de bérlőként van ő is feltüntetve. A volt egészségügyi dolgozó édesanya évekkel ezelőtt meghalt, az azóta felnőtt gyerek pedig a lakásban maradt. Ez minimum tipikusan jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználat. Sajnos ebben az ötödik ítéletben a bíró azt mondta ki, hogy nem alkalmazható ez az egyébként létező kategória. Viszont az érdekesség az, hogy annak idején, a szocializmusban olyan hevenyészetten készültek a lakásbérleti szerződések, hogy nem sorolták fel név szerint a bérlőket, hanem azt írták például, hogy Kovács István és családtagjai. Az érintett pedig akkor már gyerekként családtagja volt az édesanyjának, nyilván ott is lakott.
Ebből következően Szepesházi Péter azzal érvel, hogy ő ugyanolyan bérlő, csak nem név szerint szerepel a szerződésen, viszont a „családtagjaiba” természetesen ő is beletartozik. Lényegében a másodfokon a magyar nyelv szabályain, egy kettőspont értelmezésén is múlhat az otthona az ötödik bérlőnek. „Szomorú, hogy a lakhatási biztonság múlhat ilyen fontos apróságokon” – tette hozzá az ügyvéd.
Összegezve a történetet, Szepesházi Péter úgy gondolja, szomorú látlelete a bérlők története az elmúlt 16 évnek, mert azzal, hogy megszűnt az OPNI és a Gyurcsány-kormány nem rendezte az ott élők státuszát – mivel nem önkormányzati lakások voltak, korábban sem vehették meg azokat – a bentlakók a slendriánság következtében kerültek az Orbán-kormány szociális kíméletlensége, szociális szadizmusa csapdájába.
