A sorok között olvastunk – Milyen lehet az új SZFE?
Arra nincs világos koncepció, esetleg koncepció nélkül/jól eltitkolt koncepcióval került – egy puccsszerű átvétellel – a Színház- és Filmművészeti Egyetem első számú irányítói pozíciójába Vidnyánszky Attila, akinek még a véleményét is csupán ritka megnyilvánulásaiból lehet kiolvasni. Ugyanakkor az általa vezetett Magyar Teátrumi Társaság (MTT) által másfél hónapja publikált nyílt levélből kiolvasható, mire készülhet a magyar színházi életben szinte már teljhatalomra szert tett, a kormány iránt maximálisan lojális, annak lépéseit, terveit egyértelműen támogató rendező, akinek a fia – s ez sokat elárul – az SZFE hallgatóival tartva szintén kiállt a szeptember elsejével hatályba lépő gyökeres változások ellen. Az a minimum, hogy modellváltást akar Vidnyánszky, és persze az ebben az ügyben általa képviselt kormány.
A Színház online portálon jelent meg másfél hónapja, június 21-én az MTT nyílt levele, amely egyrészt kemény szavakkal illeti az SZFE-n uralkodó állapotokat, sejtetve, hogy ha mindennek az ellenkezőjét folytatná az intézmény, akkor – persze elsősorban a Vidnyánszky és az általa képviselt kulturális kormányzat– megcélzott változások következhetnének. A dokumentum sorolja is, hogy mi lenne az eredmény – s ebből lehet kiolvasni, hogy mivé fogják átalakítani a felsőfokú oktatási intézményt. Az már szinte csak hab a tortán, hogy az MTT és Vidnyánszky – borítékolhatóan egyeztetve a kormánnyal – szinte megzsarolja az oktatási intézményt, utalva arra, hogy – a dokumentum által modellváltásnak nevezett – kívánatos változások nyomán kedvezően fognak változni a jelenlegi siralmas infrastrukturális állapotok, megjavulnak a gyászos munka- és oktatási körülmények, hiszen mindennek az oka, hogy a vezetésnek nem sikerült dűlőre jutnia a kormányokkal.
Cikkünk szempontjából a legérdekesebb része a levélnek az, amelyik tételesen felsorolja, hogy „milyen lehetőségeket kínál a modellváltás”.
Finanszírozás
Biztatóbb és távlatosabb finanszírozási helyzetet tesz lehetővé, három évre előre tervezhető lesz az egyetem gazdálkodása.
A mi olvasatunkban dőlni fog a pénz az SZFE-hez, ha már kormánypárti lesz az irányítása. Ilyet már láttunk, nem egyszer.
Új irányok, osztályok
A Népszavának egy hónapja adott interjújában Vidnyánszky példákat is emleget erre, mondván, „rendszerszintű kérdésekről” van szó, „például arról, ki indíthat osztályt”, s név szerint említi ebben Szarvas Józsefet és Nagy Marit. „Legyen olyan osztály, amely a Katonához, az Örkényhez, a Radnótihoz kötődik, de az képtelenség, hogy a Nemzetihez vagy az Operettszínházhoz ne tartozzon soha egyetlen osztály sem” – ez is árulkodó a jövőben tervekről.
Irányított elhelyezkedés?
A modellváltás lehetőséget kínál arra, hogy az SZFE végzett hallgatói kiszolgálják a hazai színházi és filmes szakma egészét: földrajzi értelemben is, a különböző színházi és filmes irányzatokat illetően, a számtalan színházi- és filmes „háttérszakma” tekintetében is – áll a dokumentumban.
Ezt már ismerjük a rendszerváltás előttről. Amikor a diplomásoknak kötelezővé tették, hogy az egyetemek, főiskolák közreműködésével meghirdetett állásokra pályázzanak, s csak három elutasított pályázat után lehetett szabadon elhelyezkedni.
Nemzetközi szerep
A modellváltás lehetővé teheti, hogy az SZFE karakteresebb nemzetközi szerepet töltsön be, nyisson az új képzési formák és irányok felé, megpezsdítse és élettelivé tegye külföldi szakmai kapcsolatait.
Borítékolhatóan ez a határon túli magyarok-lakta területeket érinti, illetve a határon túli magyar művészek importálását eredményezné.
Átmenet nélkül, gyökeres váltás
Összefoglalva: lesz pénz, ha már nem – Orbán nyelvújítása eredményeként született, kedvenc kifejezésével élve – „libernyákok” irányítják az SZFE-t. Lesz új épület, új kolesz, új minden. Az intézményben új osztályokat indítanak, új tanári gárda áll fel – természetesen csak a kormányt támogatókból válogatnak majd. Komoly szerephez jutnak a határon túli magyarok (végtére maga Vidnyánszky is Beregszászról érkezve küzdötte fel magát az Orbán-kormány legbefolyásosabb színházi emberévé). S persze azok a hazai művészek is lehetőségeket kapnak, akik – legalábbis ezt sugallják – azért nem jutottak eddig komoly pozíciókhoz, befolyásos szerephez a színházi-oktatás-képzési életben, mert a „libernyákok” azt megakadályozták.
