Verseny helyett jellempróba
Szombaton – november 15-én – Győrben tartotta első háborúellenes gyűlését a Digitális Polgári Körök, ahol Orbán Viktor miniszterelnök színpadi beszélgetésen vett részt, amelynek záró részében kitért a sorsdöntő jelentőségű magyar-ír vb-selejtezőre is: „nem sportesemény lesz, hanem jellempróba. Férfiaknak kell lenni. Most kiderül, hogy milyen férfiak vagyunk.”
Néztem/hallgattam a kormányfő győri szereplését és már akkor felkaptam a fejem erre a megjegyzésére: miről is beszél ez az ember? Aztán „lapoztam”, mivel teljesen lekötött a vasárnap délutáni meccsre való szurkolói készülődés. Izgalommal ültem a képernyő elé sok millió honfitársammal együtt, és végtelenül szomorúság töltött el, hogy egy csaknem megnyert mérkőzést a végén – drámai körülmények között – elvesztettünk. Nem kezdek elemzésbe, nem mutogatok senkire. És aztán eszembe jutottak a kormányfő szavai, szombati kifejezése: „jellempróba”.
– Gyorsan tisztázzuk: vasárnap délután a Népstadionban (nekem mindig az marad) nem háborús ütközet, hanem labdarúgó mérkőzés volt, fontos – mondhatni – sorsdöntő meccs. Nem ellenségek küzdöttek egymással, hanem riválisok. A labdarúgás játék, komoly és élvezetes játék, ahol a tribünön ülő tízezrek (és tv nézők) szenvedélyesen szorítanak a fiaik (a fiaink) sikeréért. Nem keresünk köztük árulókat, spionokat, hitványokat, nem, a pályára lépők sportemberek, akik hittel és akarattal rúgták/rúgják a bőrgolyót. A magyarok is, az írek is. Ha a vasárnapi sportütközet jellempróba volt, akkor mondja már el a Főni, hogy akkor most megbuktak a vesztes magyar csapat tagjai a jellem-próbatételen?! Szerintem nem: a mieink vesztettek, az írek győztek. Pont.
– Ezek a srácok nem mindannyian nagy spílerek, de valamennyien lelkesen hajtanak/hajtottak. Én még emlékszem azokra az időkre, amikor azt kiabáltuk a tribünről a magyar focistáknak, hogy „ingyenélők”, „harcoljatok”, „dolgozzatok” stb. A mostani fiúk „meghaltak” a pályán, még azok is, akik csak az itthoni bajnokságban terelgethetik a lasztit. Nem ismerem őket személyesen (így privát karakterüket sem), de a „labdarúgó jellemükkel” semmi baj! Ennyit tudnak, ilyen a fizikumuk, kondíciójuk és taktikai érzékük bizonyára fejleszthető.
A kormányfő szombati beszólása sértő és megalázó, hiszen megkérdőjelezi sportemberi mivoltukat.
– Azt se felejtsük, hogy Orbán építette ki a magyar „focializmust”, százmilliárdokat szórt el fociakadémiákra (vicc már az elnevezés is) és felesleges létesítményekre. Most, amikor láthatóan nem fordul termőre irracionális befektetése, akkor a játékosok karakterét és beállítottságát állítja középpontba, már előre ellökve magától a felelősséget és jellempróbáról hadovál. Orbán és társai emelték a labdarúgást nemzeti üggyé, továbbmegyek: politikai befolyásszerzésre használták, ütőkártyaként kezelték. Kormánypárti politikusok – másodállásban – sportvezetők (Kubatov, Szijjártó, Deutsch stb.), valamennyien futballcézárként menősködnek. Nem volt indokolt Szoboszlaiékra plusz terhet rakni (volt rajtuk elég), hanem inkább önvizsgálatot kellene tartani.
„A sikernek sok anyja van, a kudarc mindig árva” (Mark Twain). Ezért a fiaskóért az a felelős, aki a mindig előre vivő versenyszellemet száműzte. A sportból is, a gazdaságból is. Az eredmény ismert.
