A szakszervezetek és a fiatalok is megalkuvás nélkül folytatják az ellenállást

A pedagógusjogok világnapjának (World Teachers' Day) létrejöttét az UNESCO kezdeményezte még 1994-ben. A magyar pedagógusok azonban nem sok jóra számíthattak ez alkalomból (sem). Pedig Novák Katalin államfő is az oktatás jövőjéről egyeztetett tanácsadóival, és Rétvári Bence államtitkár sem felejtette megtalálni az összefüggést Karikó Katalin és Krausz Ferenc Nobel-díja és az oktatás között, miszerint mindketten a magyar oktatási rendszerben tanulták meg az alapokat.  

A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) kiemelten a gyógypedagógusok és a gyógypedagógiai asszisztensek munkájára szerette volna felhívni a figyelmet, mert ők azok, akik kevésbé tudják hallatni a hangjukat, akik minden nap, teljes munkaidejükben, és sokszor azon túl is nagy odaadással segítik a legelesettebbeket, nagyon kevés bérért. Ezért arra kérték a magyar parlament képviselőit, hogy október 5-én látogassanak el választókörzetükben vagy lakóhelyük közelében egy egységes gyógypedagógiai és módszertani intézménybe (EGYMI), és kísérjék végig egy gyógypedagógus vagy gyógypedagógiai asszisztens egy munkanapját. Szerették volna, ha az EGYMI-ben szerzett benyomásaikat, tapasztalataikat megosztanák később a nyilvánossággal, és ez alapján tennének javaslatokat az ott tanuló gyermekek, az ott dolgozó pedagógusok és asszisztensek helyzetének javítására.

A Hírklikk már beszámolt arról, miért döntött a PSZ úgy, hogy a pedagóguspálya legnehezebb munkáját végző gyógypedagógusokat és a gyógypedagógiai asszisztenseket helyezi reflektorfénybe október 5-én. Ahogy arról is írtunk, hogy a PSZ elnöke kezdeményezte, hogy a területért felelős miniszter, Pintér Sándor vele együtt látogasson el a Gyömrői Egységes Gyógypedagógia és Módszertani Intézetbe személyes tapasztalat céljából.

Ahogy az várható volt, a belügyminiszter nem ment el, tudtuk meg Totyik Tamástól, a PSZ elnökétől, és Gosztonyi Gábortól a szakszervezet alelnökétől. A szakszervezet vezetői ugyanis élőben jelentkeztek be a Gyömrői Egységes Gyógypedagógia és Módszertani Intézet elől. A belügyminiszteri látogatás elmaradásának bejelentésén túl, Gosztonyi Gábor egy találóskérdéssel kezdte a bejelentkezést: „mi az, ami nincs, és mégis létezik? Meg is adta rá a választ: „a pedagógushiány a NER szerint”. Totyik Tamás emlékeztetett arra, hogy Magyarországon több mint 20 ezer pedagógus, és több mint 14 ezer nevelést-oktatást segítő hiányzik a rendszerből. A kormány ezt eltitkolni szeretné, mint ahogy azt is, hogy ezek az adatok nyilvánosságra kerüljenek. Gosztonyi Gábor hozzáfűzte: „merthogy ezt kapjuk mi ajándékba a kormánytól megbecsülése jeleként a pedagógusjogok világnapjára.” Totyik Tamás szerint az eltitkolt adatoknál sokkal beszédesebb az, ami a közösségi médiában megjelenik naponta a pedagógushiány következményéről. „Jobbról is, meg balról is látszik az, hogy ez a kormány tönkreteszi a gyermekeink jövőjét.” Gosztonyi Gábor azt kérdezte, a kormány, vagy az oktatásirányítás továbbra is akadályozza a képviselőket abban, hogy a feladataikat ellássák? Majd megismételte, azt kérték, ezen a napon a képviselők látogassanak el választókörzetükben vagy lakóhelyük közelében egy egységes gyógypedagógiai és módszertani intézménybe (EGYMI), és kísérjék végig egy gyógypedagógus vagy gyógypedagógiai asszisztens egy munkanapját. Legnagyobb megdöbbenésükre, azok a képviselők, akik jelezték ebbéli szándékukat, szóltak, hogy különböző okokra – ellenőrzés, értekezlet stb. hivatkozva – nem fogadják őket ezek az intézmények, és nem tehetik oda be a lábukat.  A PSZ reméli, hogy az igazság mégis ki fog derülni. Totyik Tamás mindehhez hozzátette, most már értik, miért tüskék a szakszervezetek a kormány körme alatt, miért akarja azokat ellehetetleníteni, és október végére miért akar olyan törvényt hozni, amely a közszolgáltatásokban résztvevő szakszervezetek számára megtiltja a központi tagdíjlevonást. Gosztonyi Gábor megfejelte ezt azzal: „jeleztük, hogy a kormány számára csak a halott szakszervezet a jó szakszervezet. Mi azonban ezt egészen másképp gondoljuk.” Totyik Tamás hozzátette: „üzenjük a kormánynak, nem félünk, és folytatjuk! Ha lesz erről statisztikája a kormánynak, ha nem, akkor is tesszük a dolgunkat!”

Szabó Tímea, a Párbeszéd-Zöldek frakcióvezetője egyike volt azoknak, akik eleget kívántak tenni a PSZ felkérésének, de ez meghiúsult. Mint elmondta azonnal jelentkezett is a III. kerület tagintézményénél. Ott azonban azt közölték vele, hogy az Észak-Budapesti Tankerületi Központtól a látogatáshoz engedélyt kell kérni. Ő a tankerülettől is megkérte az engedélyt, de csak 4-én délután kapta meg a választ, hogy 5-én három és fél négy között meglátogathatja az intézményt. Szabó Tímea azt mondja, mire megkapta az engedélyt, addigra már egy másik hivatalos programja is „bejött”, de fogja keresni az Észak-Budapesti Tankerületi Központ vezetőjét, hiszen végül is válaszolt a kérésére. Azt azért jelezni fogja neki, hogy egy félórás időtartam nem alkalmas arra, hogy valódi betekintést kapjon a gyógypedagógusok munkájába. Azt mondja, ő nem adja fel a reményt, hiszen már az is pozitívum, hogy a tankerület válaszolt, és nem zárkózott el a látogatás engedélyezése elől. Újabb, és hosszabb időre szóló időpontot kér majd. 

Már csak azért is, mert azt tudni lehet, hogy igen kevés a gyógypedagógus, nagyon alulfizetettek, és talán még mostohábban kezelik az egész területet, mint az oktatás egészét. Nagy a szakemberhiány, és aki ilyen alacsony fizetések mellett is kitart, az tartja életben a szakmát. De azokat sem lehet hibáztatni, akik a saját családjuk, gyerekeik eltartása miatt arra kényszerülnek, hogy más pályát válasszanak. A Párbeszéd-Zöldeknek továbbra is az a véleménye, ezt a problémát nem lehet pénz nélkül megoldani.

Bár Pintér Sándor nem ment el Gyömrőre, a nap folyamán Balatoni Katalin köznevelésért felelős helyettes államtitkár felkereste a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálatot. Erre meghívták Totyik Tamást is, aki a látogatás után elmondta, míg a Gyömrői Egységes Gyógypedagógia és Módszertani Intézet egy rendkívül leromlott intézmény, tulajdonképpen a magyar oktatás „állatorvosi lova” az épület és az ellátottság szempontjából is, ahhoz képest a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat egy tíz éve felújított, kirakatintézmény.

Közben az Egységes Diákfront és az OKA az EDF és az Országos Közös Akarat (OKA) többi szervezete a Várban akciózott. A Sándor Palota előtt 17 órakor diákok és pedagógusok sorakoztak föl fehér, kissé véres ruhában, a hangosításban pedig szívdobogást játszottak be. A szívverés egy ponton abbamaradt, és mindenki a földre esett. A földön fekvők pedig egy-egy szál fehér rózsát kaptak. A flashmob azzal ért véget, hogy a fehér rózsákat a Várszínház elé vitték a résztvevők. Az akcióval az oktatás kivéreztetésre hívták fel a figyelmet. De ennél többre is. Fontosnak tartották leszögezni, hogy nem csak ez a társadalmi réteg kárvallottja a – szavaik szerint – „Kordonkormány” elnyomásának. Az ugyanis kivérezteti a teljes magyar társadalmat: a közalkalmazottakat, az egészségügyet, a szociális, a kulturális és a civil szférát, a listát az örökkévalóságig sorolhatjuk. Úgy fogalmaztak: „ez egy csendes kivéreztetés, ami a szemünk láttára teszi tönkre a közös országunkat. A bosszútörvény elfogadása után újabb 1205 pedagógus távozik a közoktatásból. Ez tovább növeli a 16 ezres pedagógushiányt, és fokozza az oktatás krízisét. Ennek enyhítéséhez azonnali 50 százalékos béremelés, a sztrájkjog visszaállítása, új, esélyteremtő Alaptanterv és a bosszútörvény eltörlése szükséges. A kivéreztetés ebben a pillanatban az oktatást érinti a leginkább, de egyértelmű, hogy mindenkire sor fog kerülni. Ez ellen csak a közös fellépés és a hálózatosodás lehet megoldás, ezért kérünk minden szervezetet, hogy csatlakozzanak az Országos Közös Akarathoz.” Perlaki-Borsos Noel az EDF elnökségi tagja mindehhez hozzátette: „most csendben demonstráltunk az oktatás kivéreztetése ellen, de október 23-án a Tanítanékkal és a fővárossal közös tüntetés lesz, amin sokkal hangosabbak leszünk”.