A Szovjetunió felbomlásával csak az omlott össze, ami soha nem is tartozott egybe
Putyin ugyanazzal a gonddal küszködik, mint egykor a cárok: birodalomról álmodik, csak éppen a koncepció nem fér össze azzal, hogy Oroszország mindig is soknemzetiségű volt, ezért kizárólag az állami erőszak tartja össze azt, ami magától nem marad egyben. Az oroszok tragédiája mindig az volt, hogy soha nem éltek a saját nemzetállamukban.
Így látja a helyzetet Ulrich Schmid, aki több mint 20 éve Prágából követi Kelet- és Délkelet-Európa fejleményeit a Neue Zürcher Zeitung számára. Szerinte 1991-ben, a Szovjetunió felbomlásával csak az omlott be, ami soha nem is tartozott össze. Ám Putyin kezdettől fogva az orosz nacionalizmusra játszott, nagyhatalmi törekvésekkel a háttérben. Különösen szívesen emlegeti, hogy Oroszország nem akar térdelve élni. Csakhogy tanácstalan, mert a lakosság 77 százaléka orosz. Főként a csecsenek megbízhatatlan szövetségesek, de Tatárföldön és Szibériában is erősödik az elégedetlenség, amiért minden hatalom Moszkvában van. Ezeken a területeken kiszipolyozzák a természeti kincseket, s a „jutalom” érte: felemás államiság.
Mivel az elnök hatalmába kerítette az államot, csak annyit tud tenni, hogy a képzelt nemzet jelszavával próbál érvelni. Két éve közölte, hogy az ukránok és a belaruszok is az orosz nemzethez tartoznak, de ez megmaradt részéről vágyálomnak – az ismert katasztrofális következményekkel. Ma pedig azon bukik meg a nacionalista törekvés, hogy a polgárok nem hajlandóak meghalni egy arctalan államért, illetve egy vértelen nemzetért.
(A cikk csak előfizetők számára olvasható.)
