A Barátság nélkül marad az Adria

Kezdjük az alaphelyzettel: most, hogy nem érkezik olaj a Barátság vezetéken, mennyire biztonságos a magyar olajellátás?

Az, hogy most már hetek óta nem érkezik a Barátsági olajvezetéken olaj, az már viszonylag hosszú kiesésnek számít. A finomítóknak mindig vannak saját tartalékai, amelyekhez rövidebb ellátási zavarok idején hozzá tudnak nyúlni. Ez a készlet általában egy hónapra elegendő szokott lenni. Rövid távon tehát nem arról van szó, hogy azonnal leáll a feldolgozás és ellátási zavarok keletkeznek, de a helyzet kétségtelenül kényelmetlen. 

Mit kell tudni a stratégiai készletekről, és a MOL most pontosan mit kér a kormánytól?

A stratégiai készletet a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség kezeli. Ezekben a tartályokban jelenleg mintegy 655 000 tonna nyers kőolajat tárolnak, de ebben a tartalékban vannak már feldolgozott termékek is dízel, benzin és kerozin formában. Ezekre azért van szükség, hogy az alapanyag kiesése esetén ne keletkezzenek azonnal ellátási zavarok. Az információk szerint a MOL most nagyjából 200–250 ezer tonnát kér fölszabadítani a stratégiai készletből, ami számításaim szerint durván 10–12 napra elegendő, ha figyelembe vesszük, hogy a százhalombattai finomító naponta olyan 15–20 ezer tonna olajat dolgoz föl.  Ha innen nézzük, most arra kérnek engedélyt, hogy a teljes készletnek valamivel több, mint az egyharmadát szükség esetén lehívhassák. Ez nem azt jelenti, hogy biztosan szükség lehet a teljes mennyiségre, de előzetesen, logisztikailag erre kell felkészülni.​ Ezeket a készleteket az ország több pontján elosztva, tartályokban tárolják. Formálisan a készletező szövetség a „gazda”, de a felhasználásra, a hozzáférésre, az illetékes miniszter adhat engedélyt. Övé a politikai döntés, majd egy miniszteri rendeletben kaphat felhatalmazást a MOL az átfejtésre.

Volt már hasonló helyzet, amikor Magyarországnak a stratégiai tartalékokra kellett támaszkodnia?

Ha jól emlékszem 2024-ben az ÖMV schwechati finomítóját kellett kisegítenünk az ottani desztillációs torony műszaki hibája miatt. Akkor nem kőolajat, a magyarországi fogyasztóik ellátásához kértek ebből a tartalékból üzemanyagot. Most a MOL-nak nyilvánvalóan elsősorban nyers kőolajra van szüksége.

​Mi történik a Barátság vezetékkel, és mit jelent az Adria-irányú átállás?

Most már jó ideje nem érkezik kőolaj a Barátsági vezetéken, lépnie kellett a kormánynak a horvátországi import miatt. Ilyenkor jön szóba az Adria-vezetékre történő átállás, de egyik óráról a másikra azt a vezetéket sem lehet feltölteni, napokba telik, mire megérkezik Magyarországra a horvát olaj. Nagyjából öt–tíz nap kell, mire a kikötőben betáplált nyersanyag „befut” a finomítóba. A MOL nyilván a háttérben már felkészült egy ilyen vészhelyzeti állapotra, és az omisalji kikötő tartályaiba már korábban feltöltött egy bizonyos mennyiségű olajat. Arra biztosan nincs mód, hogy az éppen megérkező tartályhajóból szivattyúzzanak a hálózatba, a kieső több mint 200 ezer tonnányi alapanyagot a lehető leghamarabb vissza kell táplálni a stratégiai készletekbe. Omisaljban a kikötő mellett kiépült egy hatalmas tartálypark, onnan töltik fel a horvát vezetéket, ezzel bekapcsolva a magyar finomító láncba.  

Sokat vitatkoznak arról, alkalmas-e az Adria-vezeték a magyar igények kiszolgálására. Ön hogyan látja ezt a vitát?

Nemcsak műszaki kérdésről van szó, hanem arról is, hogyan beszélünk a partnereinkkel. A most előállt rendkívüli helyzetben Szijjártó Péter a tőle nem szokatlan nyers stílusban „intézkedett”. Korábban egyfolytában arról beszélt, hogy az adriai vezeték nem alkalmas a magyar igények ellátásra, most, hogy kiderült, talán mégis megoldható volna a horvátokon keresztül is importálni, nem udvariasan, diplomáciai hangnemben fordult a déli szomszédunkhoz, hanem követelő stílusban. Úgy fogalmazott: mivel most jelenleg csak az Adria maradt egyedüli csatorna Magyarország ellátására, akkor kövessenek el mindent annak érdekében, hogy folyamatos lehessen a szállítás. „Elvárjuk, ne akadályozzák a mi szuverenitásunkat”. 

Ezt a mostani helyzetet ön politikai vagy energetikai problémának tekinti?

Szerintem ez igazából nem energetikai kérdés. A különféle nyilatkozatokból azt lehet kiolvasni, hogy sokkal inkább politikai megfontolások munkálnak a háttérben. Amikor a miniszterelnökünk a szomszéd országot, az ukrán népet az ördöghöz hasonlítja, ráadásul bejelenti, hogy Ukrajna az ellenségünk, akkor én nem tudom, hogyan várhatunk el a másik féltől baráti gesztusokat. Az orosz olajszállítások esetében a közeljövőben mind az ukrán, mind a horvát oldalon némi ellenállással kell számolni. Az ukránok sértettsége érthető, a horvátok inkább csak azért húzódoznak, hogy ezzel az import csatornával ne támogassuk az orosz háborús forrásokat, de az ő ellenállásuk ingatagabb. Belátják, hogy Szlovákia és Magyarország esetében átmenetileg felmentést adtak a vezetékes orosz olaj importjára, a mostani szállítási fennakadás miatt a tengerről is megengedett az orosz olajimport. Innentől kezdve, az Európai Unió Tanácsa és az ukrán álláspont fogja meghatározni, hogy helyreáll-e a Barátság olajvezetéken a szállítás, más kérdés, hogy milyen korlátozásokkal, ami már a politikai alkuk kérdése lesz.

Optimista vagy pesszimista a hazai kőolajellátás biztonságát illetően?

A számok szintjén van mozgásterünk.  A naponta 15–20 ezer tonna feldolgozásához van megfelelő beszerzési és feldolgozási kapacitásunk, a 655 ezer tonna stratégiai tartalék is biztonságot nyújt. A mostanihoz hasonló kéthetes szállítási kiesés esetén sem fogyunk ki egyik napról a másikra az olajból. De e mögött látok némi kockázatot is. Ha „kővel dobáljuk” a kereskedelmi partnereiket, ha megbántjuk az ukránokat, a horvátokat, az uniós vezetőket, akkor ne csodálkozzunk, ha nem „kenyeret dobnak vissza”. Az ellátás biztonsága ma már nem csak vezetékek és tartályok kérdése, hanem diplomácia, bizalom és kiszámítható külpolitika dolga is.

Interjú Holoda Attilával a KlikkTV Mélyvíz című műsorának 2026. január 28-i adásában: