Helyrehozhatóak Otbánék őrültségei
Az államháztartás nehéz helyzete, az euró bevezetésének feltételei, az örökölt gazdasági szerkezet problémái és a társadalmi párbeszéd helyreállítása – ezekről beszélt a Klikk TV Mélyvíz című műsorában Katona Tamás volt pénzügyi államtitkár és egykori KSH-elnök. A közgazdász szerint az új kormány mozgástere szűk, ugyanakkor gyorsan érzékelhető változást hozhat a pénzpiaci bizalom visszaszerzése. Úgy véli, a gazdasági fordulathoz nem hónapokra, hanem évekre lesz szükség.
Külön pénzügy és gazdaság: visszatérés a „normális” modellhez
A beszélgetés elején szóba került, hogy az új kabinet ismét különválasztotta a pénzügyi és gazdasági tárcát. Katona Tamás szerint valójában nem az a kérdés, miért történt meg a szétválasztás, hanem az, mi indokolta korábban az összevonást.
Felidézte, hogy 2010 után az Orbán-kormány létrehozta a Nemzetgazdasági Minisztériumot, majd később ismét külön működött a Pénzügyminisztérium, végül újra összevonták a két területet. Szerinte nemzetközi összehasonlításban a fiskális irányítás és a gazdaságpolitika elkülönítése a megszokott modell, mivel eltérő szakpolitikai logikát követnek.
Katona úgy fogalmazott: önmagában nem feltétlenül az intézményi struktúra okozta a legnagyobb problémát, hanem „maga az egész kormányzati szerkezet”, amelyet erősen centralizáltnak nevezett. A volt államtitkár szerint az elmúlt másfél évtized gazdaságpolitikáját sokszor rögtönzések és kommunikációs szlogenek jellemezték. Példaként említette az „unortodox gazdaságpolitika” fogalmát, valamint a korábban sokat idézett „kanyarban előzünk” metaforát, amely szerinte inkább a kockázatvállalás veszélyeire emlékeztetett.
A műsorban felmerült, hogy a korábbi gazdasági irányítás meghatározó szereplői közül Matolcsy György vagy Nagy Márton okozott-e nagyobb károkat a magyar gazdaságnak. Katona nem kívánt egyértelmű rangsort felállítani, ugyanakkor hangsúlyozta: mindketten az akkori miniszterelnök gazdaságpolitikai elképzeléseinek végrehajtói voltak. Megjegyezte, hogy Nagy Márton különösen nehéz időszakban vette át a tárcát, amikor – megfogalmazása szerint – a gazdaság már nem egyszerű lassulásban, hanem meredekebb visszaesésben volt.
A jegybanki alapítványok és közpénzek körüli korábbi viták kapcsán is kritikus megjegyzéseket tett, ugyanakkor ezek az állítások politikai és jogi viták tárgyát képezték az elmúlt években.
Súlyos örökség, szűk mozgástér
Katona Tamás szerint az új gazdasági vezetés rendkívül nehéz helyzetet örökölt. Az államháztartás állapotát úgy írta le, mint amely „igen nehéz helyzetben van”, utalva arra, hogy az idei hiánycél jelentős része már az év első hónapjaiban teljesült.
A volt pénzügyi államtitkár történelmi párhuzamot is vont: emlékeztetett arra, hogy 2002-ben, a Medgyessy-kormány hivatalba lépésekor a szabadon felhasználható költségvetési keretek túlnyomó részét már elköltötték. Szerinte az ilyen helyzetek nem pusztán fiskális, hanem politikai üzeneteket is hordoznak az új kabinetek számára.
Mindeközben azonban biztató jeleket is lát. Katona szerint a pénzpiacok viszonylag gyorsan reagálhatnak a kiszámíthatóbb gazdaságpolitikára. A forint erősödését és a hitelminősítők várható döntéseit olyan jeleknek nevezte, amelyek arra utalhatnak: a befektetői bizalom kezd helyreállni.
Úgy véli azonban, a legnagyobb kihívás nem a rövid távú stabilizáció, hanem a gazdaság szerkezeti átalakítása lesz. A korábbi „munkaalapú társadalom” koncepcióját kritikával illette, és azt mondta: hosszabb távon ismét a tudásalapú modell felé kellene fordulni, ami az oktatás, az egészségügy és a közszolgáltatások megerősítését is feltételezi.
Élesen fogalmazott a keleti nyitás politikájáról is, amelyet sikertelen stratégiának nevezett. Értékelése szerint számos, külföldi tőkére épülő beruházás alacsony hozzáadott értéket termel, miközben a magyar gazdaság haszna korlátozott marad. Ugyanakkor e kérdésben a korábbi kormány rendre azzal érvelt, hogy az ipari beruházások munkahelyeket teremtenek és növelik az exportkapacitást.
Katona szerint ezért nem lehet gyors fordulatot várni: „évek kellenek, mire ezt helyre lehet hozni”.
Euró 2030-ra? A cél elérhető lehet, de fegyelmezett politika kell hozzá
A beszélgetés egyik központi témája az euró esetleges bevezetése volt. Katona Tamás úgy látja, reális lehet, hogy Magyarország 2030-ra teljesítse az eurócsatlakozás feltételeit, bár jelenleg – állítása szerint – az ország egyetlen kritériumnak sem felel meg maradéktalanul.
Szerinte az euró nem pusztán technikai vagy szimbolikus kérdés, hanem bizalomerősítő gazdaságpolitikai lépés lenne. A közös valuta stabilitást adhatna, mérsékelhetné az árfolyamkockázatokat, és olcsóbb finanszírozási lehetőségeket teremthetne az állam számára.
Példaként Görögországot említette, amely magasabb államadósság mellett is kedvezőbb hitelfeltételekhez jut, részben az eurózónás tagság miatt. A csatlakozási folyamat első fontos állomásának az ERM–2 rendszerbe való belépést nevezte, amely a közös pénz előszobájának számít.
A volt KSH-elnök ugyanakkor hangsúlyozta: a pénzügyi stabilitás fenntartása érdekében az új kormánynak óvatosan kell bánnia választási ígéreteivel. Elképzelhetőnek nevezte ugyan bizonyos sürgős kiadások – például egészségügyi dolgozók vagy szociális munkások béremelésének – gyors teljesítését, de az adóváltoztatásokat inkább fokozatosan, kiszámítható módon tartaná indokoltnak.
Beszélt arról is, hogy szerinte a társadalomnak újra hozzá kell szoknia a stabil szabályozási környezethez, ahol év közben nem történnek váratlan adóemelések vagy visszamenőleges intézkedések.
Katona Tamás arról is beszélt: a legfontosabb kérdés nem az, hogy egy-egy rövid távú ígéret milyen gyorsan teljesül, hanem hogy sikerül-e visszaállítani a társadalmi párbeszédet és a hosszú távú tervezés kultúráját. Úgy fogalmazott, az igazi fordulatot az jelentheti, ha ismét meg lehet vitatni, milyen irányba fejlődjön az ország, miként osszák meg a közterheket a különböző társadalmi csoportok között, és hogyan válhat Magyarország ismét az Európai Unió megbecsült tagjává.
