A tárgyalóasztalnál már nem csak Ukrajna a tét

Kézelfogható közelségben a tűzszüneti megállapodás?

Nagyon nehéz bármit megfogalmazni a jövővel kapcsolatban, amennyiben ennek érintettje Trump, mert ismerve a személyiségét, képes délelőtt és délután között is egészen más álláspontot képviselni. De azért összességében az látszik, hogy az amerikai elnököt valójában két dolog foglalkoztatja ebben a konfliktusban. Az egyik, hogy lehetőség szerint minél gyorsabban lezárják ezt a háborút, és sikerüljön valamit felmutatnia, de az nem nagyon izgatja, hogy annak a tűzszünetnek, vagy egy később megszülető békemegállapodásnak, szerződésnek milyen világpolitikai, illetve helyi következményei, kockázatai lesznek.

Egy korábbi nyilatkozatában az amerikai tárgyalási technikát dilettánsnak nevezte. Miért? 

Mert finoman szólva is emlékeztet egyfajta cserbenhagyásra Ukrajnával kapcsolatban. 1975 után, egészen az ukrajnai háborúig Európa egy olyan világban élt, ahol fontos szabály volt, hogy lemondanak az erőszak alkalmazásáról, és az azzal való fenyegetésről. Ezt aláírták és beletették a helsinki záródokumentumba, amelyben a szuverén egyenlőség elve is szerepel, mint új nemzetközi fogalom. Ennek értelmében mindenkit megillet, hogy szabadon válassza meg külpolitikáját, hogy csatlakozik-e valamely szövetségi rendszerhez, vagy a semlegességet választja. 2022. februárjában az orosz támadás ennek vetett véget. Nyilván az lenne igazságos békemegállapodás, ha Ukrajna visszakapná az annektált területeit, Oroszország pedig visszahúzódna a nemzetközileg elismert határaihoz. De ennek megvalósulását nem tartom elképzelhetőnek, mint ahogyan a jóvátétel fizetésétől és a háborús bűnösök felelősségre vonásától is nagyon messze vagyunk. Ráadásul Trump csapata úgy kezdte a tárgyalásokat, hogy azonnal kirakta az asztalra az aduászokat. Nyilvánvalóvá tették, hogy Ukrajna szerintük sem lehet a NATO-tagja belátható időn belül, és az is teljes illúzió, hogy visszakapja az 1991-es határait. Ráadásul az orosz védelmi miniszter azt is kijelentette, hogy amennyiben Ukrajnában megjelennének NATO békefenntartók, azokat nem tekintenék semleges erőknek, ami előidéze egy közvetlen konfliktust Oroszország és a NATO között. Erre a hétvégén Dmitrij Medvegyev, az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese is utalt, háborúval fenyegetve a NATO-t, amennyiben békefenntartókat küldenének a tagállamokból.

Lehetséges ilyen helyzetben Ukrajna feje felett bármilyen megállapodást megkötni?

Úgy érzem, a háttérben az orosz és amerikai fél nagyobb léptékű játszmába kezdett. Trumpot a gyorsaságon túl, amire láthatóan sokat ad, az is foglalkoztatja, hogy minél több és minél nagyobb hasznot vegyen ki Amerika ebből a konfliktusból. Azt már tudjuk, hogy Ukrajna hajlandó átengedni ritka ásványkincsei kitermelését, most már Ukrajna Trump számára csak egy „váltópénz” maradt, amit odadobhat Oroszországnak, cserébe egy másik „üzletért”. Ez az Artikum felosztása, amely különösen fontos lett az amerikai elnök szemében. A Grönlanddal, és a Kanadával kapcsolatos ambícióit már megismerhettük, most azon munkálkodik az oroszokkal, hogy lényegében ők ketten, egymást között osszák fel az Artikumot, az ott található természeti kincsekhez kizárólag ők ketten férjenek hozzá. Ez is egy „kétfenekű dob”, ugyanis ebben a kérdésben Oroszország mellett volna egy harmadik szereplő, nevezetesen Kína is, amely viszont úgy gondolja, hogy az Artikum az emberiség közös kincse. Ha ebben a kérdésben Trump meg tudná nyerni a maga álláspontjának az oroszokat, akkor éket verhet a közelmúltban egymáshoz meglehetősen közel került két nagyhatalom közé. Ha ez sikerül, az is hatással lehet az ukrajnai tárgyalásokra Az Artikum területét – hosszan elnyúló tengeri talapzatára hivatkozva – Oroszország a maga részéről jórészt a sajátjának tekinti, úgy gondolja, az ottani természeti kincsek kitermelésére kizárólagos joga van. 

Ebből nem látszik közelinek az ukrajnai fegyvernyugvás…

Még egyszer mondom: nagyon nehéz bármiféle jóslásba bocsátkozni. Egyelőre sajnos nagyon úgy fest, mintha Amerika részéről egy ilyen megállapodás többet érne, mint az, hogy mi legyen Ukrajna sorsa. Ehhez még valami hozzátartozik: az is egyfajta üzenet, hogy az orosz nehézsúlyú, nagyon tapasztalt diplomatáikkal szemben az amerikai elnök szinte dilettáns, semmiféle diplomáciai tapasztalattal nem rendelkező megbízottakat küldött érdemben tárgyalni. Ezt úgy is lehet értelmezni: ha nem akarok igazán Ukrajna érdekében fellépni, akkor bárkit küldhetek, hiszen nem az a cél, hogy bármit is elérjek, vagy ebben a kérdéseben kompromisszumra kényszerítsem Oroszországot. Erre a legjobb példa az, hogy Kellog tábornokot, aki eredetileg ukránügyi megbízottja volt az amerikai elnöknek, lényegében elmozdították, és az oroszok kérésére gyakorlatilag már csak Ukrajnával tartja a kapcsolatot.

Ha nem ez, akkor mi Trump igazi célja?

Egy majdani nagy kiegyezés Oroszország és az Egyesült Államok között. Mert Trump talán azt gondolja, hogy stratégiai értelemben számára sokkal értékesebb Oroszország, és ebben a történetben csak egy mellékszereplő Ukrajna, amelynek az ügyével később foglalkozhat Európa, amely sokkal közelebb van hozzá és sokkal jobban izgatja ez a történetet. Az amerikai elnök különleges megbízottja, Steve Witkoff vasárnap Moszkvában már arról beszélt: „Ukrajna érdekében folytatott diplomáciai egyeztetések több fronton zajlanak, bevonva európai országokat is, mint Franciaország, Nagy-Britannia, Norvégia és Finnország”. 

Van egy elég erős cinizmus ebben a történetben. 

Kétségtelenül. Az az érzésem, hogy valójában Trump egy nagy stratégiai alku felé sodródik, és eközben számára másod-, harmad-, negyedrangú kérdés, mi is történik Ukrajnával, milyen fegyverszüneti megállapodásba kényszerítik bele. Ukrajna ügyében nem akar semmi komoly engedményt kicsikarni Oroszországtól. 

A napokban volt egy másik figyelemre méltó mondata az amerikai elnöknek: nevezetesen az, hogy szeretne Oroszországgal tárgyalni az atomfegyverek leszereléséről, vagy valamilyen korlátozásáról. Reálisnak tartja ezt most, ebben a helyzetben?

Ehhez tudni kell, hogy a nukleáris fegyvereket illetően az utolsó komolynak tekinthető megállapodás a Start-3 volt, más néven az Új START-szerződés, amit 2010. április 8-án írtak alá, és 2011. február 5-én lépett hatályba. Eredetileg tíz évre szólt, így 2021. február 5-én járt volna le. 2021 januárjában azonban az Egyesült Államok és Oroszország megállapodott a szerződés ötéves meghosszabbításáról, így az jelenleg 2026. február 5-ig érvényes. Néhány évvel ezelőtt ennek a megállapodásnak bizonyos elemeiből Oroszország kilépett. Nem mondta föl a szerződést, de például felmondta azt a fontos szabályát, ami lehetővé teszi a jelenléti ellenőrzését. Nyilván amerikai érdek is, hogy legalább a stratégiai támadó fegyverekről szülessen valami újabb megállapodás, hogy ne szabaduljanak el a dolgok. Függetlenül az ukrajnai konfliktustól, ennek valamilyen formájú meghosszabbítása, vagy akár a megújítása is, azt gondolom, kölcsönös érdek lehet.

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2023. szeptember 15-i adása itt nézhető meg: