A TASZ segíti a rendőrségi eljárás alá vont diákokat
A rendőrség igazoltatta, majd szabálysértési eljárást indított be nem jelentett demonstráció címén az Egységes Diákfront elnökségi tagja, Perlaki-Boros Noel ellen, miután Facebook-felhívására mintegy tizenöt diák csütörtökön a Néprajzi Múzeumba látogatott. Jeggyel mentek be, a 18 év alattiak nem sértették meg az előlük elzárt területet, viszont föltartottak egy molinót „A kultúra mindenkié” felirattal, és néhány papírlapot, amire az volt írva: „Az enyém nem.” Az esetről Hegyi Szabolccsal, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogi szakértőjével beszélgettünk. A szervezet ugyanis jogi segítséget nyújt azoknak a fiataloknak, akik ellen tiltakozó akcióik miatt indult eljárás.
Ezt a történetet lehet egyáltalán demonstrációnak nevezni?
Az ilyen esetet mindenképp lehet, mert a demonstráció meghatározó ismérve az a többek általi közös véleménynyilvánítás. A rendhagyó elem az benne, hogy ez most nem közterületen, utcán, téren történt, hanem egy intézmény falain belül. De ettől még ugyanúgy gyűlés, közéleti véleménynyilvánítás. Erre az esetre egyébként az a szabály, hogy míg a közterületeken tartott gyűléseket a rendőrségnek kell bejelenteni, addig a nem közterületen tartott gyűlést a tulajdonos, vagy a használó engedélyével lehet megtartani. Itt azonban nem klasszikus magánterületről van szó, nem valakinek a magánterületére léptek be, mint amikor egy bankban, vagy egy bevásárlóközpontban, étterem teraszán tartanak gyűlést, hanem a magyar állam fenntartásában lévő közintézménybe, a múzeumba. De attól, hogy rendhagyó a dolog, összességében azt lehet mondani, hogy mivel betartották a múzeum rendjére vonatkozó szabályokat, a házirendet, nem látom indokát annak, hogy ezzel ők szabálysértést valósítottak volna meg.
Perlaki-Borsos Noel azt mondta, hogy jogorvoslattal fog élni, és az ügyben kéri a TASZ segítségét. Megtörtént?
Igen. Kérte a TASZ jogi segítségét, és fogunk is neki segíteni. Először meg kell várni, hogy legyen egy határozat. Ha az megszületik, utána még lehet személyes meghallgatást kérni a rendőrségtől, és ha még ez után is fenntartja a rendőrség a határozatát, akkor azt már kifogással meg lehet támadni a bíróságon.
Önök már eddig is számos tüntető, demonstráló fiatallal szembeni eljárásban nyújtottak jogsegélyt. A TASZ hány diák ügyét képviseli jelenleg?
A tavaszi diáktüntetések után, amelyek miatt a rendőrség elég sok eljárást indított, 25 ügyfelünk volt, köztük olyanok is, akiket csak az arcuk eltakarása miatt gyanúsítottak meg a gyűlés békés jellegét biztosító szabályok megsértésével. Nekik időközben az ügyészség felajánlotta az eljárás felfüggesztésének a lehetőségét, amit többen el is fogadtak. Úgyhogy most mintegy 20 ügyfelünknek nyújtunk ügyvédi képviseletet a különböző eljárásokban.
Köztük van Pankotai Lili?
Ő is. Őt több alkalommal szabálysértési eljárás alá vonták amiatt, hogy nem jelentette be azt a gyűlést, ami közben a tüntetők a Várba vonultak.
Az ügyeiben még tart az eljárás?
A hivatalos személy elleni erőszakkal kapcsolatos eljárásoknak még teljesen az elején vagyunk, a nyomozati szak sem zárult még le. Pankotai Lilivel szemben ugyanolyan szabálysértési eljárás folyik, mint amilyenről Perlaki-Borsos Noel kapcsán beszéltünk, ugyanaz a menet: meghallgatást lehet kérni, és utána bírósághoz lehet fordulni. Mivel több „Várba vonulós” esemény is volt, Lili esetében több ilyen szabálysértési eljárás is folyt, illetve folyik. A legelső eljárás, még az áprilisi Várba vonulással kapcsolatban már lezárult azzal, hogy a bíróság 100 ezer forintról 40 ezer forintra mérsékelte a bírság összegét. A legutóbbi, szeptember 15-i Várba vonulás kapcsán még folyamatban van a szabálysértési eljárás.
Ön hogyan látja, ezeket a fiatalokat mennyire viseli meg ez a dolog?
Mindenkit megvisel, van, akit jobban, és van, akit kevésbé. Egy felnőtt embert is nyilván meg tud viselni, ha a hatóságok egyszer csak bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják meg. Még ha meg is van győződve az igazáról, és határozottan ki is áll a jogai védelmében, akkor is hosszadalmas hercehurca, hogy kihallgatásra, azután bíróságra kell járni, mindehhez ügyvédet kell keríteni, és ezzel kell foglalkozni. Ez egyáltalán nem kellemes. Különösen igaz ez a fiatalokra, akik között sok a kifejezetten fiatalkorú, és persze, a szüleikre, a családjukra is hatással van az egész ügy. Ez látszik is abból, hogy az olyan csekély súlyú esetekben is, mint az arc eltakarása, ahol az ügyészség is úgy látta, helye van az eljárás felfüggesztésének, többen is éltek a lehetőséggel, annak ellenére, hogy ez azért mégis egyfajta elismerését jelenti annak, hogy amit tettek, az arcuk eltakarása, jogsértő volt. Összességében pedig van az eljárásoknak egy úgynevezett visszatartó hatásuk, amit „chilling effect”-nek is szoktak nevezni, és ami minden bizonnyal működik a konkrét, eljárás alá vont, meggyanúsított személyekkel szemben. Szinte elkerülhetetlen, hogy akit egy tüntetésen tanúsított magatartásával kapcsolatban valamilyen bűncselekménnyel meggyanúsítanak, az a következő tüntetés alkalmával jóval aggodalmasabb, és jobban meggondolja, mennyire nyissa ki a száját, vagy, hogy egyáltalán kimenjen-e rá. És persze visszatartó hatással vannak a büntetőeljárások mindenki másra is, az osztálytársakra, barátokra, ismeretlen szimpatizánsokra, akik azt látják, hogy ha valaki kimegy egy tüntetésre, és ott egy kicsit hangosabban, vagy extrémebb módon tiltakozik, akkor az államhatalom a teljes büntető igazságszolgáltatást hadrendben állítja vele szemben.
A kérdés az, hogy ez-e a jó eljárás a fiatalokkal szemben, vagy egyszerűen muszáj megtenni?
Szerintem nem lenne muszáj. A bűncselekmények, a szabálysértések körében a súlyosságot az úgynevezett társadalomra veszélyességen lehet lemérni. Ezeknél a cselekményeknél meghatározó szempont az, hogy tüntetésen vettek részt ezek a fiatalok. Alapvetően demokratikus érzületből, alapjogaikat gyakorolva mentek ki az utcára, hogy tiltakozzanak valami olyasmi ellen, amit ők mélységesen igazságtalannak tartanak. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha nagyon szigorú, formális jogászi értelemben az, amit csináltak – mondjuk a kordon kidöntése –, túllépte a jogszerűség határát, és beleesik valamilyen szabálysértési, vagy büntetőjogi kategóriába. Azért a modern büntetőjog elég civilizált ahhoz, hogy lehetővé tegye ezeknek a szempontoknak a figyelembevételét, és azt, hogy ne a legsúlyosabb eszközökkel reagáljanak a hatóságok az ilyen cselekményekre.
A múzeumlátogató Perlaki-Borsos Noel végül is számíthat valami komolyabb büntetésre?
Itt szabálysértésről van szó, tehát pénzbírságra lehet számítani. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva, ez nem tízezres nagyságrend lesz, hanem inkább százezer forint.
|
Múzeumlátogatás igazoltatással Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, az Egységes Diákfront tagjai „látogatást” szerveztek a Néprajzi Múzeumba csütörtökön 17 órára, hogy felszólítsák a főigazgatót, dr. Kemecsi Lajost, távolítsa el a Claudia Andujar fotókiállításán kihelyezett kordont. Szerintük ugyanis ez sérti a diákok és fiatalok szabad művelődésének jogát, hiszen a művészet szabad, a korlátozása a művészi szabadság korlátozása. Mivel a fiatalok nyitottak a párbeszédre, azt kérték a főigazgatótól, hogy találkozzon velük a Néprajzi Múzeumban és adjon választ a követelésükre, a kordon lebontására. Perlaki-Borsos Noel, az Egységes Diákfront elnökségi tagja elmondta, csütörtökön a rendőrök igazoltatták, és szabálysértési eljárást indítottak ellene, be nem jelentett demonstráció miatt. Pedig ez tényleg múzeumlátogatás volt, 17 EDF-es, és a Facebookon meghirdetett esemény hatására további körülbelül ugyanannyi diák jelent meg, hogy megnézzék a képeket. Mindenki jegyet váltott, úgy mentek be a múzeumba, és a biztonsági őrök be is engedték őket. Mindössze öt perces esemény volt, hogy a képnézés után a szerintük jogszerűtlenül ott lévő kordonnál felemeltek egy molinót, amire az volt írva „a kultúra mindenkié”. A kiállításon semmit nem tettek, ami sértette volna a házirendet. Aki még nem múlt el 18 éves, az nem ment a kordon túloldalára sem. Noel elmondta, a rendőrség azután indított eljárást ellene, miután az ott levő sajtó többsége elment, félrehívták, és közölték vele a tényt. Azt mondta, az eljárásban el fognak menni a bíróságig, mert tényleg semmi jogsértő nem volt abban, amit csináltak. A szürreális az volt az egészben, hogy a rendőrök végig ott álltak, látták, hogy mit tesznek, de nem mentek oda hozzájuk azt megakadályozni. Meg is kérdezte: „miért nem akadályozták meg, vagy miért nem akadályozta meg a biztonsági szolgálat?” Az ügyben a TASZ-hoz fordul. Megkérdeztük, mit szóltak mindehhez a szülei? „Megpróbáltam jól előadni. Nem feltétlenül az eljárás miatt voltak dühösek, hanem azért, hogy miért nem jöttem haza előbb tanulni. Merthogy az EDF-ben való tevékenység elég sok időt vesz el, sokszor van délután megbeszélés, én pedig közeledem a felvételi határidőhöz.” A diákok múzeumlátogatására egyébként a főigazgató nem ment el, és a telefont sem vette fel. A főigazgató-helyettes felvette ugyan, de nem nyilatkozott, a kommunikációs szakember pedig írásban ígért választ a felhívásukra, amit a biztonsági őrség vezetője vett át. |
