A tiszteletet nem kikövetelni kell, hanem megszolgálni és kiérdemelni

A magyar kormány gengszter módjára elvárja a tiszteletet, ahelyett, hogy kiérdemelné azt, írta keddi vezércikkébben a svéd Aftonbladet című újság, annak kapcsán, hogy megérkezett az országba az a fideszes parlamenti delegáció, amit Hende Csaba, a törvényalkotásért felelős parlamenti alelnök, illetve Németh Zsolt, a külügyi bizottság elnöke vezetett. Mint ismert, a küldöttség azért utazott a két északi országba, hogy Svédország és Finnország NATO-csatlakozásáról tájékozódjon.  Vagy nem is annyira azért. Németh Zsolt úgy fogalmazott: „több tiszteletet szeretnének látni”. Schaller-Baross Ernő fideszes európai parlamenti képviselő a Henlsinkiben tárgyaló magyar delegáció egyik tagja azt mondta: „Az Országgyűlés küldöttségének az volt az elsődleges célja, hogy több tiszteletet követeljünk Magyarországnak, a magyar embereknek, választóknak, és ezzel párhuzamosan több tiszteletet követeljünk a tényeknek.” 

A több tiszteletet követelők sorába immár felsorakozott Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter is, aki csütörtökön az Európai Unió védelmi minisztereinek találkozója után Stockholmban leszögezte: „Magyarországnak több tisztelet jár, és ezért azt szeretnénk, hogyha a ratifikáció folyamata lezárul, akkor a jövőben partnerként és egymásban bízó szövetségesként tudjunk politikai párbeszédet folytatni”. 

A magyar politikusok részéről ugyan egyre gyakrabban hangzik el ez a szófordulat, ám több tiszteletet már nagyon régóta követelnek. 

Például 2014. decemberében Szijjártó Pétert a veterán republikánus politikus, John McCain szenátusi beszéde késztette erre. Ő ugyanis Orbán Viktort neofasiszta diktátornak nevezte. A Brüsszelben tartózkodó Szijjártó Péter feltűnően tartózkodó közleményben reagált erre, de az MTI szerint több tiszteletet kért, mivel a magyar polgárok abban az évben már háromszor is egyértelmű véleményt fogalmaztak meg a kormányról.

Ugyancsak a külügyminiszter 2018 júliusában a hajléktalanokkal kapcsolatban sütötte el a formulát: „mi, büszke magyarok, nem szeretjük, ha a városképünket elcsúfítja a rongyos, ápolatlan külsejű hajléktalan. El akarjuk tüntetni őket szem elől… Mi, büszke magyarok, jó képet akarunk mutatni magunkról a világnak, benne Európának. Szeretnénk, ha tisztelnének bennünket. Ha úgy tűnik, mégse nagyon akarnak tisztelni minket, akkor megköveteljük. Több tiszteletet a magyaroknak!”

Orbán Viktor 2021 júniusában Mark Rutte, holland liberális kormányfő Magyarország térdre kényszerítéséről szóló kijelentésére reagált így: „Több tiszteletet a magyaroknak!”

Az idén februárban David Pressman a Politicóban azt írta: Magyarország továbbra is a Putyin által támogatott nézeteket hangoztatja. Szijjártó Péter reakciója erre az volt: „Az Egyesült Államok budapesti nagykövetének nyilatkozataival kapcsolatban azt tudom mondani, érdektelen, teljes mértékben érdektelen, hogy mit gondol ő vagy bármely más nagykövet a magyarországi belpolitikai folyamatokról, mert semmi köze nincsen hozzá”. A külgazdasági és külügyminiszter szerint „nem kormányzókat meg nem helytartókat fogadunk, akiket feltételezem azért küldenének ide, hogy megmondják nekünk, hogy mi hogyan éljünk a saját hazánkban, ennek a korszaknak vége van. Úgyhogy, több tiszteletet kérünk a magyaroknak, még a nagykövet úrtól is!”

Számtalan példát felsorolhatnánk még, de egyelőre ennyi is elég volt ahhoz, hogy Görög Ibolya protokollszakértőtől megkérdezzük, van-e protokollja a diplomáciában a verbális kommunikációnak. Görög Ibolya elmondta, nincs, de a diplomácia önmagában azért született, hogy minden konfliktust elsimítson. A diplomáciában alapjában a nyelv a konfliktuskezelés eszköze, vagyis nem szabad megbántani a másikat, nem szabad bántó szavakat mondani, hiszen egy rossz szó miatt is háború pattanhat ki. Ebbe pedig a „durva, vagy bunkó voltál velem” helyett a több tisztelet követelése még belefér. A kérdés csak az, hogy a másik ezt hogyan értékeli. A protokollszakértő azt már nem tudja megmondani, hogy ez a szóösszetétel mennyire hatásos, mert az már nem az ő kenyere, de szerinte nem az. Egyébként is, a tiszteletet nem kikövetelni kell, hanem megszolgálni.

Bársony András, volt külügyi államtitkár és nagykövet is szinte szó szerint ugyanerre a megállapításra jutott: a tiszteletet nem kikövetelni, hanem kiérdemelni kell. Szerinte a több tisztelet követelésének nincs helye a diplomáciában. Sértésnek ugyan nem számít, de az alapvető kérdés az, hogy a két fél közötti kommunikációban hol és hogyan kerül elő ez a kifejezés. Bár a magyar miniszterelnöknek, a külügyminiszternek szíve joga, hogy több tiszteletet követeljen, azt azonban Bársony András sem nagyon hiszi, hogy a nemzetközi életben ez hatásos lehet. 

Kusai András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem címzetes egyetemi docense, volt pekingi nagykövet egy kicsit árnyaltabban látja a kérdést. Azt ő sem gondolja, hogy sértő lenne a több tisztelet kérése. A nemzetközi életben nem az, legalábbis addig, amíg személyes durvaságokat nem vágnak egymás fejéhez a felek. Viszont elég sarkos megfogalmazásnak lehet minősíteni. Általában egy kicsit szokatlan ilyeneket mondani, mert ez a diplomáciai nyelvezetnek nem egy általánosan használt formulája. Abból a szempontból, hogy egy egyedi, eredeti üzenet, olyan megfogalmazás, ami felhívja magára a figyelmet, funkcionális és jó. S hogy hatása lehet-e? Általában diplomáciai üzeneteknek nem nagyon szokott hatásuk lenni, főleg nem a nyilvánosságnak szólóknak. Ez a több tisztelet formula azonban elsősorban nem annak szól, akinek címezik, mert a címzettek – más országok politikai szereplői – úgyis azt csinálnak, amit gondolnak és akarnak. Szerinte a több tisztelet hangsúlyozása elsősorban külpolitikai PR, ami a közvéleménynek, és azon belül a magyar közvéleménynek szól, nem a nemzetközi partnereknek. Az az üzenete és tartalma, hogy a magyar közvéleménynek az a része, amely szimpatizál az adott politikával, irányvonallal, azt lássa, nincs változás a politikában, és az az irány továbbra is, amelyet ő egyébként támogat.