A történelem is bizonyítja: Orbán hatalombitorlóként elnyomást, agressziót és pusztítást hoz az országra
„Miért tűri a magyar nép a jelenlegi katasztrofális helyzetét?” – teszi fel a kérdést Radványi Miklós legfrissebb írásában, s ugyan elnagyoltan, de meg is válaszolja: egyrészt, mert a magyarok egy kisebbsége, a „kemény mag” összeesküvő-társként csatlakozott a rezsim korrupt gengszterokráciájához, de még inkább azért, mert a jelek szerint sorozatos csalással megszerzett kétharmaddal Orbán bitorolja a hatalmat, „és ahogy a történelem tanítja, a bitorlás elnyomást, agressziót és pusztítást eredményez”. A magyar származású konzervatív amerikai közíró úgy látja: belföldön ez nemzeti öngyilkosságot, nemzetközi szinten pedig a szomszédos országok belügyeibe való beavatkozást jelenti. Ezért az EU legsürgetőbb felelőssége a bitorlás megszüntetése és a legitimitás elvének visszaállítása.
A regnáló Orbán-rezsim módszeresen és menthetetlenül pusztítja Magyarországot, Orbán Viktor politikailag és intellektuálisan őrült világnézete valós veszéllyel fenyegeti mind az Európai Uniót, mind pedig a NATO -t, azáltal, hogy egy kizárólagos és korlátlan politikai, gazdasági, pénzügyi és médiahatalommal rendelkező egyén manipulálhatja az ország polgárait, elfogadtatva velük a bicskanyitogató irrealitásokat, miközben a hatalmi bázisán kívüli, túlnyomóan épelméjű többséget arra kényszeríti, hogy magyarázza indokolt ragaszkodását az észszerűhöz – kezdi legfrissebb, az amerikai Newslook-ban megjelent elemzését Radványi Miklós. A közírónak, aki egyben a reagani politikát követő Frontiers of Freedom alelnöke, az a határozott véleménye, hogy „Orbán gengszterokráciája nem más, mint a Szovjetunió politikai reinkarnációja Európa közepén, a 21. században. A Szabad Világ számára élet-halál dilemma ennek a gonosz manipulációnak a felismerése, és annak megakadályozása, hogy minden hasznos idióta’ vezérideológiájává váljon”.
Orbánnak és gengszterokráciájának a végső politikai célja az abszolút hatalom, ideológiája a mindent átitató korrupció, módszertana a hazugságok soha véget nem érő ördögi köre. Mindez pedig szelektív idegenfóbiával, az igazságtól való elsöprő félelemmel, irracionális gyűlölettel, nyelvi hazugságokkal, valamint a feltétel nélküli rabszolga-tudat érvényesítésével párosul. Az eredménye pedig egy olyan társadalom, amely blokkolja a tehetségeseket, s elősegíti az emberek egyetemes lebutítását. Az erkölcsi vonatkozások is katasztrofálisak: a jót gonosszá változtatják, a rosszat pedig úgy mutatják be, mint az örökké keresett tökéletességet elhozó, hőn vágyott utópiát – vázolja a helyzetet, megállapítva: Orbán zsarnoksága az elmezavarosok birodalmát és nem az értelmesek országát hozza el. De vajon hova vezeti ez a kóros magyar téboly a NATO-t és az Európai Uniót? – teszi fel a kérdést az írás.
Radványi konkrét példát is említ a jelenből a fentiek alátámasztására: a Kínai Kommunista Párt tulajdonában lévő akkumulátorgyárak építkezés-lavináját Magyarországon. Ez ugyan elképesztő károkat okoz az országnak, ám jól szolgálja Orbánék korrupt pénzügyi érdekeit, ami – az általuk unos-untalan puffogtatott szólamokra rácáfolva – számukra mindig felülírja az emberek jólétét. A nemzetstratégiai jelentőségűnek nyilvánított akkumulátor-beruházások részletei hosszú évtizedekig nem hozhatók nyilvánosságra, azokat ugyanis szigorúan titkosnak minősítették. Így belátható időn belül Brüsszel sem ismerheti meg a vonatkozó megállapodások tényleges tartalmát. A spontán tiltakozásokat a gengszterokrácia tisztviselői arrogánsan felszámolták, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy Orbán Magyarországa a barbarizmus terepévé váljon.
A „nyugati apokalipszis e hamis prófétáját” az 1980-as évek végétől kezdődően magánszemélyek és állami potentátok is erősítik – Soros Györgytől kezdve a profitéhes német politikusokon át az ázsiai zsarnokokig. Így azután Orbán „múlttal való szakítása” megtévesztő, éppen hogy visszatért az 1990 előtti kommunista korszakhoz, sőt, még azon is túlment. Orbán nemzetközi viszonylatban mindig is a zsarnokság oldalán állt – mutat rá az írás, feltéve a kérdést: vajon miért tűri a magyar nép a jelenlegi katasztrofális helyzetét?
Radványi igyekszik választ adni erre, kifejtve, hogy egyrészt, mert a magyarok egy kisebbsége, a „kemény mag” összeesküvőtársként csatlakozott a rezsim korrupt gengszterokráciájához, de még inkább azért, mert a minden jel szerint sorozatosan csalással megszerzett kétharmaddal Orbán bitorolja a hatalmat. „Ahogy a történelem tanítja, a bitorlás pedig elnyomást, agressziót és pusztítást eredményez” – szögezi le, rámutatva: belföldön ez nemzeti öngyilkosságot, nemzetközi szinten a szomszédos országok belügyeibe való beavatkozást jelenti. „Ezért az EU legsürgetőbb felelőssége a bitorlás megszüntetése és a legitimitás elvének visszaállítása” – hívja fel a figyelmet.
„A NATO- és az EU-tagállamok vezetőinek a felelőssége erkölcsi elvekre alapozott, megingathatatlan igazságérzetet tükröző választ adni a magyar kihívásra” – szögezi le a közíró, aki szerint ahhoz, hogy ez a gyakorlatban is megvalósulhasson nem csak elszántnak kell lenniük, hanem mélységében meg kell ismerniük a magyar történelmet. Mert rendet kell vágni a magyar zsarnokságban, ellenkező esetben mindkét szervezet behódol a politikailag és erkölcsileg romboló képmutatás rákfenéjének.
Radványi, mintegy utóiratként, felidézi, hogy Orbán és külügyminisztere, Szijjártó Péter rendre azzal utasít vissza minden Magyarországgal szembeni kritikát, hogy tiszteletlenség beavatkozni Magyarország belügyeibe. „De azért csak nem követelhetik meg a gengszterokrácia tiszteletét, amikor ők maguk sem tisztelik sem a magyar népet, sem pedig a szövetségeseiket?” – teszi fel a költői kérdést a közíró.
