A törvényes lengyel kormány aligha puccsolja meg magát
„Egyetlen jogban járatos lengyel politikus sem gondolhatja komolyan, hogy megállhat egy olyan vád, amivel a regnáló kormányt támadja az ellenzéke, miszerint önmaga ellen készített államcsínyt? Mert ha igen, akkor erről volna szó” – véli Gordon István újságíró, a lengyelországi helyzet szakértője, a megkérdezett szakértő. A hatalomból kiszorul, jelenleg ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) párt ugyanis többek között azzal vádolja Donald Tusk miniszterelnököt, hogy „államcsínyt” hajt végre, például az igazságszolgáltatás átalakításával, az Alkotmánybíróság háttérbe szorításával. A háttérben pedig az van, hogy a Kaczyński vezette tömörülés elfogadhatatlannak tartja a korábbi PiS-kormány egyes tisztviselőinek felelősségre vonását, a velük szemben felhozott korrupciós vádakat és azt, hogy visszaéltek a hatalommal. A PiS ezt politikai tisztogatásként értékeli és Kaczyński tábora két részre osztja a politikai élet szereplőit: Brüsszel-barát és Brüsszel-ellenes erőkre.
Az Alkotmánybíróság vezetője vádolja azzal kormányt, hogy államcsínyre készül. Megáll ez a vád?
Az államcsíny kemény vád. Ahol ilyenről hallunk, ott mindig megjelenik az utcán a katonaság, dörögnek a fegyverek, kijárási tilalom van, és így tovább. Lengyelországban erről szó sincs. Egy ilyen kijelentés józan ésszel fel sem fogható, mert olyan még nem volt a világban, hogy egy kormány saját maga ellen követne el államcsínyt. Egy puccs, vagy egy államcsíny, mindig az alkotmányos rend megdöntésére irányul, a jelenlegi politikai rendszert pedig törvényesen a választók bízták meg a hatalommal. Tusk koalíciós partnereivel együtt vezeti a kormányt, ők irányítják az országot. Az államcsíny fegyveréhez mindig az ellenzék szokott nyúlni.
Jogi államcsíny nem lehet? A Kaczyński vezette ellenzék azzal vádolja a Polgári Koalíciót, hogy a jogrendszert átlépve, próbálja bebiztosítani a hatalmát…
Ez megint egy másik történet. Például a kormány vitatható módon távolította el a közmédia vezetőit. Ügyvédjeik elővezettek valami jogi formulát, amely értelmezhető így is, meg úgy is. A lényeg, hogy valamennyi közmédium felső vezetését eltávolították. Az új kormány hivatalba lépve, elkezdte lebontani az illiberális hatalmi struktúrát, és azonnal érkeztek a Lengyelországnak járó, korábban beragadt uniós pénzek. Ezt nem hajlandók elfogadni Kaczyńskiék. Hogyan lehetne mindez jogtalan eljárás, amikor korábban éppen azért vonta meg az EU a Lengyelországnak járó támogatásokat, mert a jogrendszert kifogásolta.
Lengyelországban ma is működik egy nagyon nézett tévéállomás, amely a Kaczyński-tábor befolyása alatt áll. Meglehetősen népszerű, különösen az idősebb emberek körében, akik elhiszik, hogy államcsíny készül, és naponta hívják aggódva a szerkesztőséget, hogy mire számítsanak. Az idősebb korosztály még jól emlékszik a múlt század nyolcvanas éveire, amikor a hatalom erőszakkal lépett fel a Szolidaritással szemben.
Hamarosan elnökválasztás lesz Lengyelországban, sok szempontból az ország jövője a tét. Nem ez állhat a háttérben?
Legfeljebb csak érintőlegesen. Több mint egy év tel el azóta, hogy a PiS elvesztette hatalmát, de még mindig nem akarják elhinni, nem tudnak belenyugodni, hogy nem az ő kezükben van a kormánybot. Pedig számítottak ők is arra, hogy a hatalom senki kezében nem örök, de ésszel nem tudják felfogni, hogy velük is megtörténhetett. Nevek említése nélkül tudni kell, hogy éles személyi ellentétek alakultak ki, vannak olyan politikai szereplők a közéletben, akik valósággal toporzékolnak haragjukban, és igyekeznek mindent elkövetni, hogy ott tegyenek be az új kormánynak, ahol csak lehet.
Mégis, honnan jött éppen az államcsíny ötlete?
Már említettem, hogy vannak a lengyel politikai közéletben olyan magas rangú szereplők, akiknek a menesztése meghaladja a kormány kompetenciáját. Ilyen az Alkotmánybíróság elnöke, meg azok a politikusok, akiket korábban a jobboldali parlamenti többség egyszerű törvénymódosításokkal, a saját híveinek kinevezésével, ültetett be az alkotmányos intézményekbe. Valósággal megszállta ezeket. A tagokat hosszú időre „bebetonozták”, hogy kormányváltozás esetén is nekik szolgáljanak. A bíróságokat is párthíveikkel töltötték fel. Andrzej Duda elnöki vétója miatt ezek az emberek egyelőre lecserélhetetlenek. Duda egy gyors nyilatkozatában alapvetően egyet is értett az Ab elnökének feljelentésével. Az érintettek pontosan tudják, amíg Duda az államfő, addig a kormány számára ők érinthetetlenek, de azzal is tisztában vannak, sok esélyük nincs arra, hogy a májusi elnökválasztás után is ez a helyzet fennmaradjon.
Ha más kerül az elnöki palotába, hogyan tovább?
Abban a pillanatban helyreáll az egyensúly Lengyelországban. Normalizálódhatnak a politikai viszonyok, várhatóan az elnök és a kormány attól kezdve ugyanazt a vonalat képviseli majd. Ha májusban elveszítik az államfői támogatást a Kaczyński-féle rendszer tagjai, abban a pillanatban egyenes út nyílik ahhoz, hogy normálisan tudjon az ország fejlődni, végre lehessen hajtani azokat a törvényeket, amelyeket eddig az elnöki hivatal megvétózott. Az más kérdés, és meglehetősen szomorú, hogy a társadalmi megegyezéshez „egypárt-rendszerre” van szüksége egy korábban két részre szakított országnak.
Ez a mostani botrány nem függ össze azzal, hogy a Kaczyński-féle rendszer látja a kormányon belüli konfliktusokat, a koalíciós repedéseket?
Nem, erről szó sincs. A jelenlegi koalíció – a belső ideológiai ellentétek ellenére – stabil, a benne szövetkező pártok azért álltak össze, hogy megdöntsék a Kaczyński-érát. Most meg az tartja össze őket, nehogy esélyt adjanak nekik a visszatérésre.
A választók pedig ezzel tökéletesen elégedettek…
Nem állítom, hogy a választók mindennel elégedettek volnának. A köztársasági elnöki pozícióért folyó harcban a KO esélyeit például gyengítheti az élelmiszerárak jelentős drágulása, és a Tusk-kormány be nem tartott ígéretei, de ez talán nem olyan súllyal eshet a latba, mint a PiS helyzetbe hozásától való félelem.
Ha köztársasági elnökváltás lesz, akkor várható valamiféle felelősségre vonás?
Tusk három dolgot ígért meg a kampányában. Az első a brüsszeli pénzek hazahozatala. Pipa, teljesítette. A második az abortusz-törvény liberalizálása, amit nem sikerült keresztülvinni, mert a tizenhárom koalíciós párt képviselői közül is ellene szavaztak néhányan. A harmadik az volt, hogy létrehoznak parlamenti vizsgálóbizottságokat mindazokon a területeken, ahol gyanúba keveredhettek az addigi kormánypárt vezetői. Ezek a bizottságok már dolgoznak, például a volt igazságügyminiszter-helyettes is a letartóztatás elől menekült Budapestre. Jókora nemzetközi botrányt okozott, hogy az Orbán-kormánytól menedékjogot kapott.
Ön szerint meddig lehet Varsóban államcsínyről beszélni?
Nem adok ennek hosszú kifutási időt. Úgy tudom, még az Alkotmánybíróság elnöke sem adta be a hivatalos feljelentést az ügyészségre. Szerintem ebből az egészből semmi nem lesz, mert nincs alapja. Egyetlen jogban járatos lengyel politikus sem gondolhatja komolyan, hogy megállhat egy olyan vád, amivel a regnáló kormányt támadja az ellenzéke, miszerint önmaga ellen készített államcsínyt? Mert ha igen, akkor arról volna szó.
A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. január 21-i adása itt nézhető meg:
