A trumpizmus hosszú árnyéka: semmi sem igaz, és minden lehetséges
A Der Standard című liberális bécsi lapban Hans Rauscher neves publicista arról írt, hogy a trumpizmusnak hosszú az árnyéka. A Trump-hívők Capitolium elleni rohama kudarcba fulladt, de nagyon sok társadalomban erősek az „alulról jövő” irracionális, nacionalista tiltakozó mozgalmak. A szerző felsorolt néhány ilyen mozgalmat, köztük a német Pegida és a francia sárgamellényes szerveződést, amelyek – úgy tűnt –, lassan elhaltak, de valójában nem tűntek el, csak átalakultak.
A Pegida hívei az AfD-ben találtak helyet, amely 12,6 százalékkal bejutott a parlamentbe, egy másik részük a koronavírus-tagadókhoz csatlakozott, akik Berlinben már eljutottak a Reichstag lépcsőjére, az AfD pedig olyan híveket csempészett az épületbe, akik zaklatták és fenyegették a képviselőket.
A potenciál ugyanis változatlanul megvan: a lemaradó, vagy magát lemaradónak érző alsó középosztály diffúz, homályos, és erőszakra hajló tiltakozása. Ezek az emberek ellenzékben vannak minden berendezkedettel szemben, mégpedig éppen a demokráciákban, és szükség esetén készek követni egy tekintélyelvű Führert. Ez csupán radikális kisebbség, de bizonyos történelmi helyzetekben nagy ereje van.
E mozgalom leglátványosabb kitörése volt néhány ezer Trump-hívő támadása a Capitolium ellen. Példátlan módon, a világ legrégibb demokráciájának parlamentje elleni támadással akarták megakadályozni, hogy a képviselők hivatalosan megerősítsék a jogszerűen megválasztott új elnök győzelmét. Az akció kudarcba fulladt, részben azért, mert nem tökéletesen szervezett államcsíny volt, hanem néhány képzelődő szervezetlen balhéja. És azért sem sikerülhetett, mert a krakéler, uszító Donald Trump végül mégsem bizonyult határozott vezetőnek.
De a részben felfegyverzett randalírozók nem tűntek el. Bármilyen bizarr formákat öltött a megjelenésük, a szőrmék, tetoválások és egyéb fura ruházatok alatt fehérbőrű teherautó-vezetők, kézművesek, farmerek, családapák vannak. Ők ma az amerikai alsó középosztály – teljesen elidegenedve. „A trumpizmus árnyéka még mindig ott van a demokratikus világ felett. Máshol ugyanis az ilyen jobboldali populista fundamentalizmus mozgalmakat más, határozottabb politikusok már felhasználták a hatalom megragadására” – figyelmeztetett a Der Standard cikkírója.
Példaként Európában Orbán Viktort, Jaroska Kaczynskit és Recep Tayyip Erdogant, a valamint az indiai Naredra Moditt és a brazíliai Jair Bolsonarót hozta fel, akik – mint írta –, mind tekintélyelvű, karizmatikus politikusok, akik populista-nacionalista hullámon kerültek a magasba, és csak aztán láttak hozzá a demokrácia és a jogállamiság aláásásához. A „minden ellen” tiltakozó mozgalmak gyakran igen kevertek, a sárgamellényesek például a jobboldali nacionalistákat és a baloldali anarchistákat egyesítették. Ezeket a mozgalmakat a háttérből gyakran a neonácik és szélsőjobboldaliak uralják, esetleg – mint Ausztriában – ezek olyan változatai, amelyek kapcsolatokkal rendelkeznek a parlamenti pártokhoz, mint az Osztrák Szabadságpárt.
De bőven akadnak köztük ezoterikusok is, valamint olyan, talán épp a szomszédunkban élő emberek, akiket eddig egészen normálisnak tartottunk, de akik most észbontó összeesküvés-elméleteket terjesztenek. Igazi párhuzamos társadalom ez, amelynek nincs programja, és többnyire nincs egyértelmű vezető alakja. Nagyon sok követője azok közül kerül ki, akik nem mennek el szavazni. Egyesíti viszont az erős, mindenre kiterjedő gyanakvás a berendezkedett politikával, tudománnyal, az elitekkel, sőt, a berendezkedett demokráciával szemben. A koronavírussal kapcsolatos intézkedések vad elutasítása „csupán” az éppen aktuális téma. Az alaphangulat az elutasítás, és a visszavonulás a saját „igazságokhoz”, amelyeket a közösségi oldalakról merítenek.
Sebastian Koos német szociológus erről azt mondta, „A lényeg az ellenzés, és ehhez érvként sokaknak elegendő egyetlen YouTube-video is”. A tudatállapot lényege: „semmi sem igaz, és minden lehetséges”. A republikánus szavazók többsége hiszi, hogy Trumptól „ellopták” a választást, és mintegy 50 százalékuk helyesli a Capitolium megrohamozását.
Yuval Noah Harari ismert történész ezzel kapcsolatban emlékeztetett rá, hogy a történelem legsikeresebb összeesküvés-elmélete az volt, amelyik szerint egy zsidó ármány uralja titokban a világot, és az irányította mind a bolsevista forradalmat, mind a nyugati demokráciákat és a kapitalizmust. A cél pedig az volt, hogy megsemmisítsék az árja fajt. A szükséges teendők kérdésére az egyik válasz az, hogy végre fel kell adni a fasiszta tendenciákkal kapcsolatos megbékítési politikát. A trumpisták, vagy a sárgamellényesek jelentős része nem elérhető, mert az őrület zárt rendszerében élnek, amilyen például a QAnon. A többiekkel, akiket csupán megzavartak a történések és a saját helyzetük, vitatkozni kell. Még útmutatások is vannak forgalomban arra, hogyan kell eljárni a hirtelen a másik oldalra került nagynénivel. A legfontosabb azonban a folyamatos éberség, az, hogy felismerjük a veszélyt a bolondok mögött, és idejében fellépjünk ellene. „Sok amerikai úgy gondolta, hogy „ez itt nem történhet meg. Pedig de, megtörténhet” – írta Rauscher.
