A tudományt is Amerika fölényének biztosítására használná Trump

A politika hajlamos közvetlenül beavatkozni a tudományos kutatások finanszírozásába, az irányok meghatározásába. Ön szerint a tudomány a politika szolgálólánya, vagy legyen inkább a házastársa? 

Ez egy nagyon összetett kérdés, mert mint sok minden másban, ebben is fontos szerepe van a pénznek: ki fizeti a tudományos kutatásokat? Ha a tudomány kritériumai közé soroljuk, hogy az előállított tudományos „termékek” nyilvánosak legyenek, akkor a közpénz szerepe megkerülhetetlen a tudomány finanszírozásában. Ez különösképpen igaz a társadalomtudományi kutatásokra, amelyeknek nem biztos, hogy rövid távon azonnal van olyan értelmezhető gazdaságfejlesztő vagy közegészségügyi haszna, mint mondjuk egy új gyógyszernek.  De a természettudományokban is fontos a közfinanszírozás, ellenkező esetben a csak partikuláris, vállalati érdekeket szolgálnak az új felfedezések, nem lesz belőlük közkincs. Fontos látni, hogy a tudományos felfedezésekkel párhuzamosan teremtette meg az emberiség a természet feletti kontrollt, s mint ilyen, a tudomány sok vonatkozásban hatalmi eszközzé is vált. Ami a kérdés másik felét illeti, szolgáló, vagy társ a politika mellett? Egy egészséges tudományos közösség akkor tud működni, ha nem szolgálja ki sem a rövidtávú politikai érdekeket, sem a partikuláris ideológiákat, hanem…

Arra gondol, legyen egyfajta ethosza? Morális tartása?

Pontosan. Hosszabb távon a tudomány csak nyugodt környezetben tud tevékenykedni, aminek persze egyik oldalon része a stabil finanszírozás, a másik oldalon a politikai oldalaktól való függetlensége. A tudományos világnak szüksége van olyan lényeges, átlátható, egymáshoz kapcsolódó kutatási programokra, amelyek megteremtik az alkotói nyugalmat. Ebben az értelemben az osztrák példát említhetjük, ahol nagyon távol van egymástól, külön pályán mozog a tudományos és a politikai döntéshozatal, még intézményes korlátokat is állított közéjük az állam. 

Mire gondol, amikor „korlátokat” említ?

Minden kormányzat bele tud szólni a tudományos finanszírozás mikéntjébe, csak az a különbség, hogy mennyire tudja „kordában tartani” önmagát. Ne menjünk messzire, Magyarországon is vannak bizonyos korlátok, de látjuk például az MTA körüli ügyek kapcsán, hogy azért a hatalom igyekszik ezeket mindig kijjebb és kijjebb tolni. Minél erősebb a központi hatalom, általában annál erősebb a szándéka, hogy valamiképpen ellenőrzése alá vonja a tudományos kutatásokat. Ennek az lesz az eredménye, hogy a tudományos élet átpolitizálódik, s egy ilyen közegben hosszabb távon nem tud működni a tudomány. De egy kicsit bonyolítsuk a képet: a természettudományos kutatások erre kevésbé érzékenyek, immunisak, esetükben még a nagyon központosított országokban is hajlamosak a kormányok finanszírozni ezeket, lásd az egykori szovjet természettudományos programokat, ami a társadalomtudományok esetében sokkal ritkábban fordul elő. 

Az új amerikai elnök szinte a beiktatása másnapján már szemet vetett a tudományra. Látványosan készül „karámba terelni” a tudósokat. Ön is így látja?

Amerikában a tudomány erodálódása a Covid-járvány idején erősödött fel, s ott mára a tudományos világ sokkal jobban átpolitizálódott, mint ami miatt mi füstölgünk itt Magyarországon. A Covid-szkepszis ott általánosan elfogadott, a Trump körüli tanácsadók és véleményformáló személyiségek egy jelentős része akkoriban vagy nem hitt magában a járvány létezésében sem, az oltásban pedig eleve kételkedett. Hogy ez milyen kártékony tud lenni? Nagyon jól mutatta, hogy a republikánus szavazók közül többen haltak meg a koronavírus következtében, mint a demokraták közül, mert a republikánus szavazók jelentős része szkeptikus volt még a maszkviselést illetően is. Ez a vélemény erősen polarizálta Amerikában a tudomány megítélését, ami aztán általában a természettudományokat is elérte. Most azt látjuk, hogy az elnök sok természettudományos – köztük orvosi – kutatást is leállított, és még ha ezek végül folytatódnak is, akkor is bizonytalanabbá válik a finanszírozásuk. 

Pedig ebben általában nagyobb konszenzus szokott lenni…

Így van. A tudomány alapvető szerepet játszik a politikai döntéshozatalban, különösen olyan területeken, mint a környezetvédelem, a klímaváltozás elleni intézkedések fontossága vagy tagadása, a járványok kezelése, a vakcinafejlesztés, de ide sorolhatjuk például a mesterséges intelligencia szabályozását is. A társadalmi polarizáció a Covid megítélése körül vált a legélesebbé, mára két erősen különválasztható szemlélet alakult ki: a demokraták sokkal jobban hisznek a vakcinákban, a Covid létezésében, a globális felmelegedésben, mint a republikánusok. Ez utóbbi ma az egyik legmegosztóbb téma az amerikai politikában, pedig egy olyan kézzelfogható jelenségről van szó, amelynek minden negatív hatását a szó szoros értelmében a bőrükön érzik. Ez a probléma mutatja meg igazán, hogy milyen ereje tud lenni a politikának és az erősödő törzsi megosztottságoknak.

Azt állítja, hogy a republikánusok sokkal kevésbé bíznak a tudományban és a tudományos közösségben?

A Covid után kialakult egyfajta csalódás az amerikai társadalomban. Újra teret kaptak bizonyos áltudományos nézetek, a tudomány – és személy szerint a tudósok – társadalmi presztízse is mélypontra került. Ha megnézzük a korábbi kutatásokat, akkor a '80-as, '90-es években, de még korábban, a hidegháború időszakában is, egyértelműen a republikánusok bíztak jobban a tudományokban, mert ebben látták annak a lehetőségét, hogy a globális versenyben Amerika lehagyhatja a versenytársait, főleg a Szovjetuniót. Ebben az időben a demokraták voltak a gyanakvóbbak, ők például az atomfegyverkezés ellen foglaltak állást. Most megfordult a trend, a republikánusok bizalmatlanabbak a tudománnyal szemben. Ez valójában a XXI. század fejleménye, aminek persze vannak mély társadalmi gyökerei. Elsősorban a populizmus felerősödése, az amerikai egyetemek átpolitizálódása, a kampuszokon megjelent nagyon erős baloldali politikai aktivizmus. Plusz a már említett Covid.  Ezek együttesen vezettek el a tudomány megítélésének korábban nem látott polarizációjához is.  

Ez a szemlélet átcsaphat Európára? Magyarország mennyire maradhat távol ettől?

Magyarországot illetően nem látok komoly veszélyt. A Covid idején lényegében egyedül a Mi Hazánk mozgalom hirdetett populista, tudománytagadó nézeteket, egy nagyon kicsit a Jobbik is próbálkozott ezzel, de csak enyhén. Azt gondolom, az ilyen meggyőződéses, populista tudománytagadásnak nálunk nincs támogatottsága. Amerikában nagyon erős gyökerei vannak a kreacionizmusnak, amely tagadja az evolúciót. Ezt az elméletet főként a vallási doktrínák tagjai fogadják el. Nálunk ebben jóval kevesebben hisznek, itt a vallás kevésbé beágyazott a társadalomban, mint mondjuk az Egyesült Államokban. Magyarországon igazából nincs ilyen erős tudománytagadás még a jobboldalon sem, sőt, a tudományos közösségekben – a mi számításaink szerint – egy kicsit jobban bíznak a fideszesek, mint az ellenzékiek.

Ennek mi lehet az oka?

Valószínűleg az, hogy az ellenzéki szavazók mindennel szemben bizalmatlanok, ami „tekintély”, mert azt gondolják, hogy annak köze lehet a fideszes politikához. A populizmus bizonyos formái ellenzékben erősödnek fel, de Magyarországon nincs olyan mély szakadék az egyes oldalak között, mint Amerikában. Ebből a szempontból azt gondolom, hogy nyugodtan elmondhatjuk: itt a közvetlen szomszédságunkban – Ausztriában, Olaszországban, vagy éppen Lengyelországban – a jobboldali, populista pártok erősebben rányomták, rányomják az akaratukat a tudománnyal kapcsolatos közgondolkodásra, mint Magyarországon bármikor. 

Ebből a szempontból a Fidesz nem is tipikusan populista jobboldali erő?

A természettudományok terén inkább igen. Az más kérdés, hogy a társadalomtudományok terén nagyjából ugyanazt a nótát fújják, mint az amerikai jobboldal. Ők is tagadják a gender-kutatások létjogosultságát, tagadják a wokeizmust. Kifejezetten ellenségesen állnak minden olyan törekvéshez, ami a szélesebb körű társadalmi tudatosságot és aktivizmust hirdeti, ami a faji, a nemi, a szexuális és a környezeti kérdésekkel kapcsolatos érzékenységet szorgalmazza. Mindazt, ami az igazságosság, az egyenlőség és emberi jogok iránti elkötelezettséget követelné meg. És valóban voltak túlkapások az elmúlt évtizedben a kutatások átpolitizálódása terén, főleg az angolszász világban, de nem kellene a fürdővízzel a gyereket is kiönteni.

Politikailag talán érthető, a tudomány szempontjából kevésbé. A Fidesz vezérkarának többsége társadalomtudományi háttérrel került a politikába. 

Pontosan, és a társadalomtudományok fontosságával ezért a hatalom is tisztában van. Éppen emiatt árnyaltabb a megközelítés, mint ami a retorikán sokszor átszüremlik. 

A Trump-kormányzat a mesterséges intelligenciától reméli a tudományos vezető szerep megszerzését. Hogyan kapcsolódik ez majd a politikai szférához?

Ha az amerikai példát nézzük, akkor egyértelműen kilátszik mögüle egyfajta nagyhatalmi tudományszemlélet. Az elnöki adminisztráció meggyőződése, hogy a mesterséges intelligencia lesz majd az, amivel Amerika ismét maga mögé utasítja a világ egészét mind az elméleti kutatások, mind alkalmazott tudományos kutatások terén. Még akkor is, ha például a genetikai mesterséges intelligenciával szembeni ellenérzések meglehetősen erősek a konzervatív oldalon, de azt talán ők is belátják, hogy mégiscsak valami olyan innovációról van szó, ami tényleg felforgathatja a társadalmakat. Nem kell tudósnak lenni ahhoz – Trump sem az, de ő is biztosan hisz abban –, hogy a tudománynak ez az ága a világuralomhoz vezető út eszköze lesz. A következő évtizedek gazdasági és geopolitikai versengésének egyik legfőbb fegyverét látja ebben, nem véletlen, hogy Kína is beszállt a versengésbe, amelynek egyáltalán nem is biztos, hogy az Egyesült Államok lesz a nyertese.

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. május 4-i adása itt nézhető meg: