A választási osztogatás sem hozza el az Orbán által ismét csak ígért repülőrajtot

Több témát is érintett Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökével az Economx Money Talks podcastnek adott, hétfőn publikált interjúban. A többi között megpróbált magyarázatot adni arra, hogyan is értelmezi ő maga a januári repülőrajtot, milyen – szerinte – fantasztikus távlatokat nyitnak a legutóbbi, adózást és hitelfelvételt érintő kormányzati intézkedések, illetve, hogy mire van szükség a gazdaság növekedési pályára állításához. Egy szakértőt kérdeztünk tételesen az egyes orbáni kijelentések realitásáról.

Orbán Viktor az interjúban érintette azt az ígéretét, miszerint 2025 az áttörés éve lesz, és repülőrajtot vesz Magyarország („2025. január, itt a repülőrajt. Nem ígérgetünk, hanem dolgozunk és teljesítünk.”) A miniszterelnök most, október elején azt fejtegette: ez a repülőrajt megtörtént, csak éppen nem januárban, hanem július 1-jén. Szerinte a 3 százalékos fix hitel a vállalkozásoknak, a 3 százalékos első otthon vásárlási hitelprogram, a családi adókedvezmény 50 százalékos növelése, a háromgyerekes anyák adómentessége, a csed és a gyed adómentessége – ezek a repülőrajt alapjai. De vajon mekkora ennek az igazságtartalma?  – kérdeztük.

„Ez már gyakorlatilag az irracionális határát átlépő politikusi megközelítés” – szögezte le a korábbi pénzügyi államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke. Ez nem más, mint a szokásos orbáni magyarázat: mindig a következő évben indul a nagy fellendülés, „mindenesetre azt látjuk, hogy a beígért repülőrajtból merülőrajt lett”. Nem véletlen, hogy a nemzetgazdasági miniszter – meglehetősen régóta – szinte reménytelenül küzd az előjelekkel. Orbán mondandójával alapvető gazdaságpolitikai problémák vannak. Például az is, hogy versenyképtelen ágazatokba ölt bele rengeteg beruházást a kormány. „Akárhogyan is, néhány újabb rögtönzéstől nem várható a növekedési válság megszűnése” – szögezte le Katona Tamás, kiegészítve azzal, hogy „a magyar gazdaság zsákutcában van, gyökeres gazdaságpolitikai fordulat nélkül lefelé menő spirálban marad”.  

Vajon július 1.-től változott bármi is?  Katona ezzel kapcsolatban Orbánt idézte, aki korábban maga beszélt arról, hogy „jönnek ezek a táblázatok, GDP, hókuszpókusz”, de inkább a gazdasági tényeknek kell hinni.  Mindenesetre most elismerte, hogy a magyar gazdaság makrogazdasági adatai egyelőre még nem mutatják az áttörést, de az új konstrukciók szerinte megalapozzák a következő évek növekedését. Ez valóban magyarázat? – kérdeztük. „Fordulatra ezek korántsem adnak reményt” – mondta a szakember, kifejtve: nem véletlenül szokták azt mondani, hogy tartós növekedés, azaz fenntartható növekedés nem alapulhat az egyébként nagyon alacsony lakossági fogyasztás csekély emelésén. Amíg zuhannak a beruházások, s a külkereskedelmi forgalmunk nem a megfelelő szinten van, addig nem lesz valós gazdasági növekedés – és ebből az is következik, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikával nem is lesz.

A kormányfő a páros interjúban ezen túlmenően arról is beszélt, hogy korábban a fogyasztás és a beruházás felváltva húzta jobban a növekedést, de a magas energiaárak és globális gazdasági bizonytalanság miatt a növekedés jelentősen visszaesett. Valóban ez lenne az oka a gazdasági növekedés jelentős visszaesésének? – kérdeztük, mire Katona lakonikusan csak annyit állapított meg, hogy ennek nincs igazságtartalma. Majd azt fejtegette: nem véletlen, hogy a magyar gazdaság tulajdonképpen már harmadik éve stagnál, miközben a környező országok 2-3-3,5 százalékkal nőnek. A globális válságra vonatkozó kijelentés ugyanúgy nem igaz, mint az Orbán által pár éve háborúsnak, majd szankciósnak nevezett infláció, ami – érdekes módon – csak minket sújtott, s csak nálunk emelte Európa-rekorder szintre a fogyasztói árak növekedését.

Ami pedig a globális energiaárak szintjét illeti, azok nem is olyan magasak – állapította meg. Ugyanakkor az úgynevezett rezsicsökkentés mellett – „erről persze nem beszél sem Orbán, sem az emberei” – a cégek az egyik legmagasabb energiaárat kénytelenek fizetni, ami megfojtja a többi között a termelést is. Attól meg nemigen lesz változás, hogy folyószámla-, forgóeszköz-hitelre adnak 4,5 helyett 3 százalékot – már csak azért sem, mert a beruházások hitelkamata eddig is 3 százalék volt. Ami valóban segítene, az az lenne, ha olcsóbban kapnák a cégek az energiát, ha lenne támogató környezet, ha több megrendeléshez jutnának, ha képesek lennének fejleszteni – mutatott rá, hozzátéve: ezzel szemben azonban azt látjuk, hogy a beruházások 2022 nyara óta egyfolytában zuhannak, ma a 6-7 évvel ezelőtti szinten vagyunk. És már most látni, hogy a zuhanás az idén is két számjegyű lesz.

És végül Orbán még egy gondolatának helyes értelmezésére is kértük Katona Tamást. A kormányfő a helyes útnak – továbbra is – a fejlesztéseket, az export támogatását és a hatékonyság, termelékenység emelését nevezte. De hát a hatékonyság és a termelékenység a béka feneke alatt van. Akkor miről is beszél? „Orbán kapott egy kivonatot valamelyik középfokú tanintézet tankönyvéből, mert az igaz, hogy ez tankönyvi igazság” – jött a válasz. Orbánnak azonban ezt önmagának kellene mondania, neki is ezt kellene követnie. Hiába igaz ez tankönyvileg, amikor Magyarországon ma egészen egyszerűen nincs verseny. Az első szükséges lépés a verseny visszaállítása lenne, hiszen az a feltétele a tisztességes piacgazdaságnak, amelynek keretei között tud nőni a hatékonyság. „De nálunk ilyen nincs, mert előre kijelölik, hol, ki kap megrendelést és ez tovagyűrűzik az egész gazdaságon” – szögezte le Katona Tamás, megjegyezve: Orbán hiába kárhoztatja az uniós termelékenység nem megfelelő szintjét, hiszen a magyar termelékenység még azt sem éri el.