A vasút állapota olyan, mint az országé

Valahol minden hétvégén összeomlik a MÁV menetrendje. Nem kellene már ez ellen valamit tenni?

Ötven éve dolgozom a vasútnál, aki egy kicsit is ismeri belülről a vasút problémáit, az osztja a véleményemet: nagyon gyorsan személycseréket kellene végrehajtani bizonyos területeken. Egy minisztertől senki nem várhatja el, hogy egy ekkora üzem minden problémáját átlássa, de a beosztottaktól, az egyes szakterületek vezetőitől annál inkább, hogy megértsék, mit akar a főnökük. Ha ez nem működik, akkor valami olyan vezetői hiányossággal kell szembenézni a társaság felső- és középvezetői szintjén, ami ezt a szervezési zavart okozza. A minisztériumból megpróbálták kézivezérléssel elérni a meghirdetett reformokat, ami bizonyos értelemben visszaütött. Morális válságot okozott a vasúti vezetés körében.

Mire gondol, amikor „morális válságot” emleget? 

A MÁV és a Volán egyesítésekor nagyon sok vasúti vezetőt lecseréltek. Nem egy esetben olyanok kerültek a helyükre, akik korábban nem dolgoztak a vasútnál, túl frissek itt ahhoz, hogy ezeket a nagyon összetett feladatokat kezelni tudják. Azok a régi vasúti vezetők pedig, akik még értenek hozzá és a helyükön maradtak, nem mernek önállóan cselekedni. Félnek attól, hogy ha valamit nem úgy csinálnak, ahogyan azt fentről utasításban kapják, akkor holnap már mehetnek is. Kialakult a félelem a vasúti vezetők körében – és sajnos ez alól a régi, jó szakemberek sem kivételek –, hogy bármikor, bármelyik percben, bárkit indoklás nélkül kirúghatnak. Folyamatosan kapkodjuk a fejünket, hallván, hogy most ezt küldték el a cégtől, tegnap meg amazt. Az ilyen vezetői bizalmi válság mögött természetesen olyan szakmai hiányosságok is lehetnek, amiket a más területről idekerült érintettek nem tudnak kezelni. 

Az egyik leglátványosabb összeomlás mögött valami sorompóhibáról volt szó…  

Lényegében egy ilyen „apróság” okozta a pünkösdi szombaton a „nagy összeomlást”. A Szabadbattyán–Lepsény közötti szakaszon meghibásodott a biztosítóberendezés, ami miatt csak nagyon korlátozott számban és alacsony sebességgel közlekedhettek a vonatok. A balatoni expresszvonatokhoz használt motorvonatok és szerelvények nem tudtak időben visszaérni Budapestre, emiatt több járat onnan nem tudott elindulni, mert hiányoztak a kocsik. Másokat rövidebb szerelvénnyel állítottak ki, ami zsúfoltsághoz és késésekhez vezetett. Csak tetézte, hogy több szerelvényen a klíma nem működött, vagy műszaki hiba miatt nem volt WC, ami fokozta a felháborodást. Kialakult egy kommunikációs káosz is, az utasokat nem tájékoztatták időben sem a késésekről, sem a járattörlésekről. Az online menetrendi adatok nem frissültek megfelelően, sokan csak az állomáson szembesültek az elmaradó vagy hatalmas késéssel várható járatokról. Ha azt a vasútbiztosítási hibát, az anyaghiány miatt elromló sorompó ügyét profi módon kezelték volna, megfelelő intézkedést hoznak azok, akiknek a dolga lett volna, nem omlik össze a MÁV Havária központja sem.  

Éppen ettől,  a frissen létrehozott központtól remélték az ilyen ügyek gyors megoldását.

Már többször elmondtuk, hogy a MÁV-nak csak az egyik problémája, ha elromlanak a sorompók. Ennél a cégnél már évek óta sokkal mélyebb bajokat látunk mi, akiket a „mozdony füstje” nem most csapott meg. Azt mindenki tudja, még az is, aki a legalacsonyabb beosztásban dolgozik, de rendelkezik forgalmi vizsgával, hogy a sorompó mellett 15 kilométeres sebességgel lehet csak elhaladni. Ez le van írva a forgalmi utasításban. A közelmúltban megkérdeztem, hogy a Havária központban mindenkinek megvan-e a forgalmi vizsgája? 

És mi volt a válasz?

Nincs mindenkinek. Olyanok is dolgoznak ott, akik majd most fognak valamikor vizsgázni. Egy ilyen „vasutasnak” kell intézkednie egy bonyolult forgalmi szituációban? Megmondani, mi a teendő, hogy a leggyorsabban visszaálljon a rend? Nem is értem, hogyan lehet szakmai ismeretek nélkül bárkit ilyen fontos pozícióba ültetni.  

Ön is tudja, senki nem születik vasutasnak…  

Persze, egyikünk sem vasutas egyenruhában jött a világra. De ez egy nagyon sokrétű, bonyolult üzem, amelynek a működtetéséhez rengeteg szakmai tapasztalattal és ismerettel kell rendelkezni. Hadd mondjak valami nagyon furcsát: amikor valamilyen vasúti fórumon hozzászólunk az adott témához, próbálunk szakmai érvekkel vitatkozni, vagy polemizálni a vezetőkkel, gyakran nem is értik, hogy mit akarunk mondani. Nincsenek információik, miközben a szakszervezetben száz év tapasztalata áll mögöttünk. 

Nem számolta el magát a miniszter, amikor egyszerre akarta korszerűsíteni a vasutat és egyesíteni egy másik, attól eltérő munkakultúrájú céggel, a Volánnal?

Nem biztos, hogy jó időben jött ez az egyesítés. Vannak olyan integrációs folyamatok, amelyek, ha összecsúsznak, zűrzavart okozhatnak. A Volán csak az egyik zavaró tényező volt, a GYESEV átvétele sem ment zökkenőmentesen. Szakmailag olyan dolgok sincsenek rendbe téve, mint mondjuk a szerelvények menet közbeni tisztítása. Privatizálták a tisztítást, rendben van. Bocsánat, de talán valakinek el kellett volna mondania a miniszternek, hogy ha megtelik a vonaton a WC-tartály, lezár a fülke. Ez történt a „pisiszünetes” vonalakon is. Ha a „fejállomásokon” – mondjuk Békéscsabán – nem szippantják ki a tartályokat, visszafelé biztosan probléma lesz. De ezt honnan kellene tudnia annak a külső takarító cégnek, amely átvette a feladatot a MÁV-tól? Amikor valaki elmagyarázta „odafönt” mi a baj, érdekes módon a vezérigazgatóság gyorsan beszerzett szippantó gépeket a nagyobb a végállomásokra. Soha nem láttam az elmúlt években ilyet a Nyugati pályaudvaron, de most már van másutt is. Ezzel csak arra akartam utalni, hogy a problémák mögött számolni kell a szakmai felkészületlenséggel is.    

Mivel magyarázza, hogy korábban ilyen esetek sosem fordultak elő? 

Erre azt szoktam mondani, hogy minden ország vasútja leképezi az adott ország állapotát. A gazdaságban ma nincs pénz semmire. Ki vagyunk ürítve. Kevés kocsi és mozdony van, azok is rosszak. Lassan kevés lesz a személyzet is. Nem elég, hogy fogyunk, egyre többen kérik a nyugdíjazásukat, és ez a folyamat várhatóan ebben az évben még fel is gyorsul, de a MÁV-nál dolgozó embereknek kezd abból is elegük lenni, hogy lassan szégyellnek kimenni az utcára vasutas egyenruhában. Pedig tisztességesen helytállnak a forgalmi dolgozók. Ezek a botrányok bele voltak kódolva a rendszerbe. 

Mi volna a megoldás? 

Nagyon rendes ember a vezérigazgató, de azt a feladatot, amit ráruháztak, nem tudom, hogy ma én elvállalnám-e. Húsz évvel ezelőtt olyan vasúti vezetők voltak, akik egy miskolci értekezletre nem luxusautón, hanem vonattal utaztak. Emlékszem, egyszer az egyik főosztályvezető vonattal ment a miskolci értekezletre, de a szerelvény három percre úgy állt meg Hatvanban, hogy az nem szerepelt a menetrendben. Amikor Miskolcra ért, azonnal telefonált, és jelentést kért a „rendkívüli esemény” miatt. Rend volt és működött a cég. Kérdem én: a megfélemlített vezetők közül, ma ki merné ezt szóvá tenni?