A veszélyhelyzet meghosszabbítása csak a kormány politikai mozgásterének bővítését szolgálja

Antal Attila, politológus:

Nyilván arra, hogy a politikai mozgásterét a lehető legszélesebbre szabja. Itt van egy ellentmondás. Lényegében nincsenek korlátozások, sőt, a vadászati világkiállítást és a hasonló tömegrendezvényeket tekintve pont arra biztatnak minket, hogy az emberek csak érintkezzenek egymással. A védettségi kártya tulajdonképpen semmire sem használható. Ez járványügyi és egyben politikai probléma is. Minek és mihez kell a felhatalmazás, ha a kormány egészen egyszerűen nem készül a már itt lévő negyedik hullámra. A kormány eddig is rendelettel kormányzott, amiket szeretett volna, azokat rendkívüli jogrendben bevezette. Akárhogy alakulhat a következő néhány hónap járványügyi, és politikai aktualitások szempontjából is. Azért az látszik, hogy az ellenzék ráerősített az előválasztással, nyilván emiatt a kormány számára egy kis aggodalommal teli időszak is következik. Minden apparátust, minden eszközt magához von – ahogy eddig is láthattuk. Azért arra direkt példa még nem volt, ezért kérdés, hogy az ellenzékkel szemben a rendkívüli eszközöket hogyan alkalmazza. Bár nem akarok összeesküvés-elméleteket kelteni vagy sugallni, de lehet, hogy most elengedi a járványt, és egy bizonyos ponton ősszel, vagy a jövő év első felében nem lehet majd tömegrendezvényeket tartani, amire például szüksége lenne az ellenzéki összefogásnak. Egy ilyen szál is van ebben a történetben: most ráengedjük az emberekre a járványt, megvan a rendkívüli felhatalmazás, a kormány ebben az időszakban – ahogy eddig is történt – a tömegrendezvényeket, a tüntetéseket betiltja, és innentől egy fontos mozgósítási lehetőséget vesz el az ellenzéktől. Azért össze van rakva ez a „politikai napirend”. Lennék én jó indulatú a kormányzattal szemben, de nyilván az eddigi tapasztalatok nem azt támasztják alá, hogy azért rendel rendkívüli eszközöket az Orbán-rendszer magához, hogy az embereket megóvja, felkészüljön a járványhelyzet kezelésére, és a többi. Ha már most lenne arra mutató jel, hogy – ha nem is kötelező jelleggel, de – visszahozzák a maszkhasználatot, preventív módon edukálják az embereket, azzal, hogy a régi életünk visszaszerzése érdekében ezek fontos dolgok, még hihetnénk talán nekik. De „az oltás működik, az ország működik” kommunikáció ehhez kevés. Ehhez nem kell rendkívüli jogrend.

Felcsuti Péter közgazdász, a Bankszövetség volt elnöke:

Fogalmam sincs. Őszintén. Gazdasági okát nem látom, a gazdaság megy, rövid távon nincsenek gondok. Az is lehet, hogy januárban tovább hosszabbítják majd a veszélyhelyzetet. Ezt folyamatosan lehet hosszabbítani. Maga a veszélyhelyzet fenntartása – ehhez igazán nem kell nagy fantázia – komoly szabadságot ad a kormánynak. De igazából csak találgatni tudnék a meghosszabbításról, azt viszont nem szeretnék.

Csóti Csaba, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) elnöke

A veszélyhelyzet bevezetésének és mostani meghosszabbításának semmilyen racionális, legkevésbé pedig közegészségügyi okáról nem tudott eddig számot adni a magyar kormány. Így e lépés értékelésekor nem marad más lehetőségem, mint abból kiindulni, amit közszféra szakszervezeti szövetségének elnökeként az elmúlt két évben is megtapasztaltam. 

A kormány számára terhes és kellemetlen bármilyen egyeztetés lefolytatása, kompromisszumos, ezért tudás-, munka- és időigényes döntéshozatal elérése. A veszélyhelyzet fenntartása formálisan megteremti a jogalapot arra, hogy a kabinet egyes döntéseit konkrét parlamenti, még inkább parlamenten kívüli társadalmi kontroll nélkül hozza meg. 

Az elmúlt közel két év tapasztalatai alapján úgy látom, hogy ez a kormányzás leginkább az 1990 előtti államberendezkedések arra a hatalmi megoldására emlékeztet, amit az 1980-as években az iskolákban, az „állampolgári ismeretek” tantárgy keretében körülbelül úgy fogalmaztak meg a számunkra, hogy az „Elnöki Tanács törvényerejű rendeleteket” hoz – az Országgyűlés törvényalkotása helyett. 

Elég komoly szegénységi bizonyítványt állít ki magáról a 21. században egy kormány akkor, amikor egy ilyen elavult és ósdi  hatalomtechnikai megoldást tekint válasznak vélt vagy valós válsághelyzet kezelésére.