A virtuális Magyarországon Orbán pávatánca nem érinti meg a Fidesz-hívőket

Egy hét leforgás alatt két, igen látványos hátraarcot volt kénytelen megtenni Orbán: először amerikai nyomásra kilépett az alig pár éve éppen az ő szíves meghívására Budapestre költözött orosz „kémbankból”. Aztán pedig elengedte a vétót, s  kész aláírni a két éve egy ürügyre hivatkozva blokkolt nemzetközi szerződést, a 79 óceániai, afrikai és karibi ország és a 27 uniós tagállam közötti Cotonou-i megállapodás megújítását. 

A két ügy látszólag teljesen más, mégis összeköti őket, hogy a magyar kormány egyértelműen politikai megfontolásból, külső nyomásra megmásította korábbi álláspontját. Habár már régóta tudjuk, hogy van, amiben érdemes Orbánra hallgatni, aki maga mondta, hogy „ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”, de azért ez a két, gyors egymás után bekövetkezett pálfordulás mégis csak jelez(het) valamit. S hogy pontosan mit, azt Horn Gábortól kérdeztük meg. Akitől azt is megkérdeztük: vajon kezd ráborulni az erőből értő Orbánra a valóság? Válaszai azonban óvnak a túlzott optimizmustól.

„Régóta ismert, hogy Orbán csak az erőből ért” – kezdte válaszát a Republikon Intézet vezetője, aki szerint azonban a sort a visszakozásra vég nélkül lehetne sorolni a múltból is. „Mindig itt van előttem az Orbán által a Facebookra feltett kis filmecske, amelyen nagyban ikszeli be a nemet-mondunk-a-szankciónkra nemzeti konzultációs kérdőívet, miközben Brüsszelben ismét csak aláírja az újabb szankciókat Oroszország ellen” – mondott egy példát, kiegészítve azzal, hogy Orbánról köztudott, másképpen viselkedik a világpolitikai kihívások idején és másképpen idehaza. Példaként említette: nem hallotta, hogy a finnek bocsánatot kértek volna Magyarországtól, ám a parlament mégis ratifikálta a NATO-tagságukat, miközben a svéd bocsánatkérésre várva, halogatják a szavazást az ő NATO-csatlakozásukról. „Persze tudjuk, a nagy barát, a diktátor Erdoğan még nem adott engedélyt a ratifikálásra” – jegyezte meg Horn, aki szerint azonban az is be fog következni. Hozzáfűzte: miután Orbán tényleg csak az erőből ért, sokan pontosan ezt az erőt hiányolják a magyar politikai ellenzékből.

De hát azért most két olyan ügyről van szó – legalábbis az egyik, a kémbankos olyan –, amelyek idehaza is port kavarnak. Nem tart-e attól Orbán és csapata, hogy ez hozzájárulhat a lufi kipukkanásához? – kérdeztük. Horn szerint nem, mindez ugyanis nem csapódik le itthon. Láthatjuk a felmérésekből – köztük a Republikonéból is –, hogy a Fidesz stabilan őrzi az ugyan megfogyatkozott, de még mindig óriási tömeget jelentő szavazóbázisát, ez a biztos pártválasztók körében durván 50 százalékos. Orbán ugyanis felépített egy olyan virtuális Magyarországot, ahol a hívő tagozat tagjai valóságnak tartják a legelképesztőbb hazugságokat is. Például azt, hogy milyen hatékonyan küzd a kormány az általa csak háborúsnak, szankciósnak mondott infláció ellen. A valóság nem zavarja a szavazóit, sem az, hogy az infláció már 2021 novemberétől belódult Magyarországon, miközben Oroszország 2022 februárjában támadta meg Ukrajnát, a szankciók pedig tavaly nyártól élesedtek igazán. De az sem zavarja meg a hitükben a Fidesz szavazóit, hogy Magyarországon az infláció ma már 4,5-5-szöröse az uniós átlagnak, s a régiósnak is több mint a duplája. Ehhez képest az ömlik a kormánypropagandából, hogy megállítottuk az inflációt, működik a szankciós infláció elleni „magyar vakcina”. De a valóság, még a saját tapasztalat is teljesen mindegy a hívőknek a Fidesz által felépített virtuális Magyarországon. Az emberek nem fogják fel, hogy a 25 százalékos inflációnak (nem szólva a 45 százalékos élelmiszer-inflációról) köszönhetően, ma a negyedével kevesebbet ér a fizetésük, mint ért egy évvel ezelőtt. A valóság nem érinti meg a Fidesz szavazóbázisát, nem kérdőjelezik meg a hazugságáradatot még abban a kérdésben sem, ahol a saját tapasztalataik ellentmondanak a propagandának – „ehhez képest mit számít, hogy korábban azt hazudták, hogy nem írnak alá valamit, mert van benne egy nekik nem tetsző mondat, majd most szépen aláírják?”. A 2,5 milliós fideszes hívő tagozat számára ez nem tétel.

Egy másik példát is említett Horn arra, mennyire nem számít a valóság a fideszes tábor tagjai számára. „A nagyon durva eszközökkel, a választási csalást messze meghaladó módon kiépített virtuális Magyarországon, még az ellenzéki irányítású Budapesten is működik a saját tapasztalatot is felülíró  propaganda” – mutatott rá Horn, emlékeztetve arra, hogy bár a fővárosban a Fidesz gyengébb, mint országosan, de itt is 35-40 százalékos a támogatottsága, ami azt jelenti például, hogy a budapestiek 35-40 százaléka elhiszi a Karácsony Gergely főpolgármester alkalmatlanságát és az azt sulykoló hazugságokat, hogy eltékozolja pénzt. Az pedig nem érinti meg őket, hogy miközben a főváros néhány tízmilliárd forintért küzd, Orbán veje, Tiborcz István csak az elmúlt félévben 58 milliárd forintos állami támogatást kapott, ami egyébként elég lenne Budapest súlyos anyagi helyzetének rendezésére. De az sem izgatja őket, hogy mekkora támogatást kapott az ország második legnagyobb városa, a Budapestnél tízszer kisebb Debrecen. Ez is a virtuális Magyarország valósága – mutatott rá Horn Gábor.