A víztömeg mellett kérdéseket is sodort a gátrobbantás

Elsőre – az egymásra mutogató érintetteken kívül – senki sem foglalt állást abban, ki hajtotta végre a Nova Kahovka-i vízerőmű gátjának a felrobbantását, miként az sem volt világos, hogy kinek állt inkább az érdekében a robbantás és annak a következményei. Kedden reggel történt a robbanás a dél-ukrajnai herszoni területen, jelenleg orosz ellenőrzés alatt álló víztározó gátján. Ahogy az Independent brit újság alapján a Hírklikk is megírta, mintegy 80 település került veszélybe, több tízezer embert kell kilakoltatni a térségben, százezrek maradtak ivóvíz nélkül. Lehet, hogy ez lesz a legsúlyosabb természeti katasztrófa Csernobil óta, s akár öt évig is eltarthat, amíg visszaállnak a normális állapotok a mezőgazdaságban. A költségek évente elérhetik az egymilliárd fontot – sorolja az okozott károkat az Independent.

Amikor elkezdtük szervezni az interjút Tarjányi Péterrel, akkor még ott tartott a világ, hogy nem lehetett tudni, ki a felelős. Maga a biztonságpolitikai szakértő is annyit írt ki a Facebookra, hogy információkra vár, mielőtt véleményt formál az ügyben. Nos, az általa is várt információk megérkeztek, ahogy most elmondta portálunknak. Ezek ráadásul több forrásból is ugyanarra mutatnak: több egyetem – amerikai, japán stb. – robbantással foglalkozó műszaki tanszéke, norvég szeizmológusok és mások a rendelkezésre álló videókból, fényképekből, a törmelékek és a detonációk elhelyezkedéséből, szeizmikus mozgásokból olyan matematikai és számítástechnikai modelleket futtattak le, amelyek eredményeként 96-98 százalékos biztonsággal meg lehet ítélni, hogy kívülről vagy belülről történt-e a robbantás – magyarázta. 

Tarjányi emlékeztetett arra, hogy az ukránok eleve azt mondták, tavaly augusztus-szeptember óta alá volt már aknázva a gát – katonai szempontból érthető is volt akkor a „vízbe-sárba fullasztás” szándéka orosz részről. Árulkodó azonban szerinte, hogy az oroszok első reakciója eltért attól, mint amit később, már az információk szivárgása után mondtak. Első lépésben azt állították, hogy egy ukrán robotrepülő, cirkálórakéta találta telibe a gátat, aminek a külső része robbant fel. Ám miután a detonációs modellek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy belülről történt a robbanás, az oroszok áttértek egy másik változatra: most azt állítják, hogy ukrán oldalon harcoló „partizánok” hatoltak be a gát területére és robbantották fel. Tarjányi ezt azért is tartja több, mint érdekesnek, mert a gátat orosz részről egy teljes gépesített dandár védi. Hogy-hogy nem vettek semmit észre az orosz katonák? – mutat rá egy nagy logikai bukfencre a szakértő, aki szerint a modellek alapján ráadásul kiderült, hogy minimálisan többszáz kilogrammnyi, de inkább több ezer kilónyi robbanóanyag kellett az akcióhoz. „No persze, az ukrán ’partizánok’ magukra erősítve több tonnányi robbanóanyagot is bevittek a gát alá, esetleg hosszú hónapokon keresztül naponta hordták be kisebb adagokban” – mutatott rá nem kis iróniával, leszögezve: ennek százezrelékben mérhető csak az esélye, „a valószínű az, hogy a gát már tavaly óta alá volt aknázva, és az oroszok most döntöttek a robbantás mellett”.

Miközben ma már szinte 100 százalékos bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy az oroszok robbantották fel a gátat, az indíték egyszerűen érthetetlen, óriási a kérdőjel, hogy ennek mi értelme volt – szögezte le Tarjányi. Különösen a Krím-félsziget vízellátását figyelembe véve jogos a felvetés – magyarázta. Az oroszok elfoglalta Krím-félsziget vízellátásához ugyanis 60 százalékban kell ez a gát és a mögötte lévő vízkészlet, s mellette 40 százalékot biztosít egy csővezeték. Tarjányi szerint az ebben a csavar, hogy az a bizonyos 60 százalék különösen a 2014-es orosz annektálás által érintett területen nagyon fog hiányozni. „Morális szempontból is elgondolkodtató, hogy bármennyire is lehet rövid távú katonai célja a robbantásnak, de az azért nagyon kemény üzenet az annektált területen élőknek, hogy úgy védünk benneteket, hogy az ivóvízkészletet kilőjük” – fejtegette.

Vajon a katonai cél az volt, hogy akadályozzák, nehezítsék a várt tavaszi ukrán offenzívát? – kérdeztük. „Abban az esetben érteném az orosz robbantásos akciót, ha a következő időszakban fotók, videók bizonyítanák, hogy Herszon térségében többszáz ukrán lövészpáncélos, harckocsi reked a sárban – akkor kiderülne, hogy az oroszok ezt előre észlelték és megelőző csapásként robbantottak éppen most” – közölte, hozzátéve: most éppen ilyesfajta információkra vár ő maga is. Elhinné ezt is, ha látna ilyen felvételeket, de még nem látott. Pedig a térség minden centiméternyi területét figyelik az orosz, a kínai, a NATO-, az amerikai műholdak, de olyan felvétel nincs, hogy sárba ragadt volna az ukrán haderő támadásra készülő része. Egyébként – fűzte hozzá –, még ha a robbantás nyomán elszabadult víz el is mosta volna a katonai eszközöket, azok nem semmisültek volna meg, legfeljebb több hétre a sárba ragadva, egyhelyben maradtak volna, ami megkönnyítené a kilövésüket. Illetve – időt nyerve – meg tudták volna gátolni, hogy az ukránok meglepetés-akciót hajtsanak végre.

Sokat cikkeznek arról is, hogy a robbantással a jól termő ukrán földek egy része egy időre művelhetetlenné válik – vetettük fel. Tarjányi szerint a gazdasági csapás része lehet a motivációnak, de akkor is felmerül a kérdés, miért nem tavaly robbantottak ebből a megfontolásból. „Azt nem értem, abban még nem látok tisztán, hogy ha nincs ott sárba és vízbe ragadt ukrán haderő, akkor – mi értelme volt a robbantásnak” – vetette fel ismét a szakértő.

Ilyen körülmények között hogyan áll az ukrán ellenoffenzíva? – kérdeztük Tarjányi Pétertől, aki röviden válaszolt: „nehezen”. Miután minimum öt hónapja nyíltan beszélünk a várt nagy tavaszi hadjáratról, az orosz katonai mérnököknek így hosszú idejük volt felkészülni és létrehozni egy jól kiépített tüzérségi és védelmi rendszert, „az ukránoknak nagyon fel kell kötniük a gatyát, ha át akarnak ezen jutni”. Az oroszok ráadásul már tavaly is kialakították – és azóta is folyamatosan megújítják – a védelmi állasokat a megszállt ukrán területeken. Hiába az amerikai és a NATO-felkészítés, átmenni ezen nagyon nehéz támadási feladatot jelent az ukrán katonáknak.

Mi várható? Tarjányi erre azt fejtegette, hogy az ukránok számára akár rosszul is elsülhet az offenzíva a térségben, elképzelhető az is, hogy nem tudnak áttörni az orosz hadállásokon. „Szkeptikus vagyok” – szögezte le. Az Egyesült Államok ugyan az első támadási hullám óta, jó másfél hete arról beszél, hogy az ukránok teljesen felkészültek, és át fognak jutni az oroszokon, ám az oroszok a fegyverek hangján szólalnak meg. Megállították az ukránokat, igaz, ezek még csak tapogatózó műveletek voltak, ami közben a nagy haderő már elhelyezkedett és keresi azt pontot, ahol át tud törni. Az szerinte sokatmondó, hogy a tavaszi offenzíva nyáron kezdődött el, az ukránok ugyanis – az időjárás és a felkészülési rendszer miatt – kicsúsztak az időből. Mindenesetre a biztonságpolitikai szakértő arra számít, hogy lesz egy döntő támadási hullám, ami azonban nem egy konkrét dátumhoz köthető folyamat lesz. Ezt már látjuk is, s a következő nyolc-tíz napban zajlik majd, ukrán oldalon váltakozó sikerrel és kudarccal – mondja Tarjányi Péter, aki szerint lehet ennek egy olyan forgatókönyve is, hogy az oroszok kibírják és nem sikerül az ukrán áttörés. Ha azonban sikerül, akkor egy nagyon dinamikus támadást kell majd látnunk, amit a leginkább ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor a víz talál egy rést valahol, és elkezd szétterülve előre menni.