A zárolt pénzek felszabadítását is akadályozhatja az uniós médiatörvény be nem tartása

A Népszava közölt részleteket arról az új uniós törvényről, amely Vera Jourová, az Európai Bizottság értékekért felelős alelnöke összefoglalója szerint azokat fenyegeti – főleg a politikai színtéren – akik a médiát propagandaeszközzé akarják silányítani a Kreml stílusában, akik az állam hatalmát, beleértve a pénzügyi hatalmát is, arra akarják felhasználni, hogy a médiát maguk alá gyűrjék.  Nem is titkolta, hogy a magyarországi gyakorlat szerepet játszott az új törvény megszületésében. 

A törvény a többi között védi a fogyasztókat, hogy hozzáférhessenek a független médiatartalmakhoz, az újságírókat pedig a forrásaik megóvásában. Kimondja, hogy a médiaszolgáltatóknak vagy újságíróknak joguk van a bírói védelemhez és ahhoz, hogy tájékoztatást kapjanak a folyamatban lévő megfigyelésről. A jogszabály előírja a közszolgálati média függetlenségét mindenféle politikai érdektől, aminek érdekében megfelelő és stabil finanszírozást vár el. Ezt a célt szolgálja, hogy vezetőit átlátható eljárásban kell kiválasztani és kinevezni. Egy nemzeti adatbázisban kötelező hozzáférhetővé tenni a médiaszolgáltatók tulajdonosi struktúráját. Ezen túl, be kell jelentenie a számára juttatott állami reklámok teljes éves összegét, valamint a hatóságoktól vagy harmadik országoktól kapott reklámbevételeket. Végül, de nem utolsósorban a tagállamok kötelesek lesznek felmérni a médiapiaci koncentráció hatásait. A nemzeti szabályozó hatóságokból alakuló új európai testületnek kell majd felmérni a médiapiacokat és a médiapiaci összefonódásokat érintő nemzeti intézkedéseket, például az olyanokat, mint amilyen a csaknem 500 sajtóterméket bekebelező Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) létrehozása volt. 

Az európai médiaszabadság törvényt elfogadása, majd a tagállamok formális jóváhagyása után az EU Hivatalos Közlönyében hirdetik ki, s 15 hónapon belül el kell kezdeni alkalmazni. Ha ezután is folytatódni fog a mai magyarországi gyakorlat – ami sajnos borítékolható –, akkor az új európai törvénynek gyakorlatilag minden egyes pontját meg fogja Magyarország sérteni. Mi következik majd ebből? Illetve, nem fenyeget-e annak a veszélye, hogy – s nem először, és gyaníthatóan nem is utoljára –   Orbánék röhögnek majd a markukba, és folytatják úgy, mintha semmi nem történt volna? Jávor Benedeket kérdeztük.

Az elfogadott szabályozás megsértése nyomán kötelezettségszegési eljárást indíthat az Európai Bizottság – vázolta erre az esetre a várható uniós lépést a Párbeszéd listavezetője. Ez időbe telik, függően attól, hogy mennyire tekintik prioritásnak, kiemelt fontosságúnak az ügyet, de még ha nagyon gyorsan lépnének is, akkor is minimum egy év, amire érdemi következménnyel lezárulhat az eljárás. A Bizottságnak nem a büntetés kiszabása a célja, hanem az, hogy az uniós szabályozás betartására ösztönözzön, de ha a gyakorlatot mégsem sikerül összhangba hozni a médiaszabadság törvényi rendelkezéseivel, akkor büntetést, pénzbüntetést szabnak ki. Ennek mértéke változó lehet, de bizonyos esetekben elég komoly, akár – forintban – milliárdos nagyságrendű tétel is lehet. Ám Jávor nem optimista, mint mondja: „ha a kormány úgy érzi, hogy a szabályozás megváltoztatása alapvetően sértené a hatalomcentralizáció és -gyakorlás fideszes módját, akkor adott esetben inkább vállalja a fizetést, mint a változtatást”. Ilyen értelemben tehát fenntarthatja a jelenlegi állapotot, akár a bíróság által kimondott módon továbbra is megsértve az uniós jogot.

S hogy volt-e erre precedens korábban? Jávor példaként a menekültügyi szabályozást említette, amiben a magyar kormány éveken keresztül nem volt hajlandó lépni, s emiatt évekig megszegte az uniós jogot. „Ám jelenleg egy fokkal bonyolultabb a helyzet” – hívta fel a figyelmet. A kormány és az Európai Bizottság, az európai intézmények közötti konfliktusmező ugyanis mostanra rendkívül kiterjedt lett, a jogsértések, illetve azok következményei egymással is összefügghetnek. A magyar kormánynak ugyan égető szüksége van az uniós forrásokra, de akár ezek felszabadításának gátjává is válhat az, ha nem orvosolja a törvényszegéseket és folytatja a mai gyakorlatot ebben az alapvető jelentőségű ügyben – mutatott rá, megjegyezve, hogy ez persze egyelőre nem szerepel az uniós tervek között. „Az azonban tény, hogy nem segítené a magyar kormány számára előnyös kimenetelt ebben az összetett konfliktusmezőben, ha médiafronton minden folytatódna tovább idehaza” húzta alá. S még egy lehetséges negatív hatást is említett, azt, hogy ez esetben várhatóan tovább csökkenne az Európai Tanácsban a többi uniós tagállam toleranciája Magyarország irányában.

„Ezzel együtt látni kell, hogy a médiaszabadság törvény akkor sem fogja megoldani a magyar média problémáit, ha hatályba lép és alkalmazni kell azt” – szögezte le, megjegyezve, hogy már maga a javaslat is csak bizonyos problémákat kívánt orvosolni. Felidézte egyben, hogy vannak köztük olyanok is – például a kormány médiadominanciája – amelyekre ő maga is felhívta korábban a figyelmet, sőt, panasszal is élt miatta az Európai Bizottságnál. Egy szó, mint száz, bizonyos problémákat megold majd, vagy legalábbis szabályozási keretet próbál hozni ezek detektálására és kezelésére, „de látjuk, hogy az Orbán-kormány nagyon kreatívan megtalálja az uniós szabályozások kikerülésének a módját”. Emlékezzünk csak! – javasolta a párbeszédes politikus. 2010-11-ben az akkori új magyar médiatörvényt nagyon komoly uniós kritika érte, olyannyira, hogy egy részét vissza is kellett vonni, Orbánék pedig rájöttek arra, hogy szabályozással nem tudják maguk alá gyűrni a médiát, nem képesek eltorzítani a piacot és korlátozni a független sajtót. Erre találták ki azután az olyan kreatív megoldásokat, mint például az állami hirdetések használatát, amivel eltorzították a médiapiacot – egészen elképesztő módon, az EU-ban egyedüliként Magyarországon az állam a legnagyobb egyedi hirdető a piacon. 

„Nincs kétségem afelől, hogy ezúttal is az fog történni, hogy bizonyos – és csakis bizonyos – területeken megváltoztatják majd a szabályozást és megtalálják az eszközöket a mai magyar médiaviszonyok megtartására” – szögezte le Jávor Benedek. Szerinte illúzió azt várni, hogy az uniós médiaszabadság törvény nyomán a magyar kormány olyat lép majd, aminek nyomán javulni fog, esetleg helyreáll a médiaszabadság. „Bizonyos technikák, megoldások, amelyekkel a magyar kormány eddig kiterjedten élt a médiapiac torzítására nem, vagy kevésbé állnak majd rendelkezésre, de nincs kétségem afelől, hogy ki fogják találni, miként tartsák fent a jelen helyzetet” – mondta, hozzátéve: váltás lesz, ami csak annyit jelent, hogy ezután nem pont ugyanazokkal az eszközökkel és módszerekkel fogják visszaszorítani a kormánytól független médiumokat.