Abszurd, szürreális, elképesztő – úgy néz ki, hogy nincs tovább

„Mivel 2017-ben megmutattuk, hogy csalnak, 2020-ban nem merik megmutatni nekünk a Nagy Nemzeti Manipuláció során, a kormány által összegyűjtött íveket – lényegében ezt válaszolta Rogán Antal” – írta Szél Bernadett Facebook-posztjában azután, hogy elutasították az ő és képviselőtársa Hadházy Ákos kérését, hogy – a mandátumuk által biztosított jogosítványukkal élve – betekintést nyerhessenek a kormánynak visszaküldött nemzeti konzultációs ívekbe. A dolog azonban még ennél is „szebb”: a képviselőknek küldött elutasító válaszban a Miniszterelnöki Kabinetiroda ugyan azt állította, hogy „A nemzeti konzultáció közjegyző által hitelesített eredménye, illetve a kapcsolódó dokumentumok mindenki számára elérhetők az alábbi címen megtalálhatók”, ám rákattintva, egy olyan oldalra kerülünk (e sorok írásakor is), amely „404 – Az oldal nem található” hibát jelez.

Megjegyzendő egyébként, hogy Rogánék előszeretettel adnak meg olyan linkeket, amelyek hibaüzenetet jelző oldalakra vezetnek. Ilyen az a link is, amely az elmúlt négy nemzeti konzultáció költségeit volt hivatott közzétenni.

Keresik a jogi lehetőségeket

Van-e B-terv? Mit terveznek most? – kérdeztük Szél Bernadettet.

„Egy kicsit tanácstalan vagyok, jogi lehetőséget egyelőre nem találtunk arra, hogyan lehetne tovább vinni az ügyet” – mondta a képviselő, aki szerint nagyon úgy tűnik, hogy ennek a történetnek az a vége, hogy – 2017-tel ellentétben, amikor még meg merték mutatni az íveket –, most nem merik a nyilvánosság előtt bemutatni azokat. „Ezzel a kormány kvázi beismerte, hogy nem állják ki az ellenőrzés próbáját, s bebizonyította, hogy nem ellenőrizhető a tevékenysége és az általa mondott szám” – húzta alá.

Szél elmondta, hogy ezúttal azt sem igazán tudják, hová kellene menniük. Nem ismert ugyanis, hogy hol vannak a kormánynak visszajuttatott nemzeti konzultációs ívek. „A szájzár-törvény előtti rendszerben legalább beengedtek oda, ahol tárolták azokat, de most ’titkos akciónak tűnik a kormány részéről, hogy mit kezdenek velük’”. Mint hozzátette, így azután nem is tudják, hová kellene engedélyt kérni az ívek megtekintéséhez.

Blokkolják a tevékenységüket

Mint ismert, tavaly, a nemes egyszerűséggel csak szájzár-törvényként elhíresült (a 2012. évi XXXVI. törvény) módosítással – ahogy azt az Eötvös Károly Intézet, még a tervezetről alkotott jogi véleményében megállapította – „súlyosan sérülnének az ellenzéki országgyűlési képviselők jogai, tovább nehezülne a parlamenti nyilvánossággal összefüggő demokratikus közvélemény helyzete. Az új szabályok alapján, az országgyűlési képviselőknek az önmagában is jelentős korlátozásnak minősülő előzetes egyeztetés mellett sem lesz alanyi joguk a közigazgatási szervek, közintézmények területére belépni”.

„Fontos azonban, hogy teszteltük a rendszert: nagy mellénnyel mondogatták, hogy hány ívük van, s ez volt a próbája az igazmondásuknak: meg merik-e mutatni az íveket. De még a közelükbe sem engednek” – mutatott rá egy „eredményre” a képviselő, aki annak pedig nagyon örül, hogy tavaly decemberben az Alkotmánybírósághoz fordult, amikor az országgyűlési képviselőktől elvették az állami intézményekbe történő belépési jogosítványt – ami a rendszerváltás óta megvolt. „Az, hogy most nem voltak hajlandók megmutatni nekünk  a konzultációs íveket, legalább arra  jó, hogy van egy konkrét esetünk arra, amikor nem tudtunk élni a jogosítványunkkal”.

Eleve nem stimmelnek a számok

Szél szerint nem igaz, amire Orbán folyamatosan hivatkozik, nevezetesen, hogy azért kérdezték meg az embereket, hogy aszerint irányítsák a vírusvédelmet. De az emberek nem azt akarták – még az ő számaik szerint sem –, mint amilyen döntéseket hoznak – szögezte le Szél, levonva a következtetést: „semmi értelme nem volt a nemzeti konzultációnak, ami nem is az volt, hanem pénzlenyúlás és kormánypropaganda”.

De az sem igaz, amit a számokról kommunikáltak: ugyanis kiderült, hogy 115 ezer kitöltőt „behazudtak” – mutatott rá a képviselő. Azt mondták, hogy közel 1,8 millióan küldték vissza az íveket, holott ebből 1,68 millió volt a kitöltő személy és 1,8 millió a válasz. Az első kérdésre ugyanis több választ is meg lehetett adni, ám ha valaki négy lehetőséget ikszelt be, akkor azt négy személynek vették a hivatalos kommunikációban. A kérdőíveket összesítve, 1.682.295-en töltötték ki, azonban tekintettel arra, hogy az első kérdésre több válasz megadása is lehetséges volt, összesen 1.796.988 válasz érkezett.

(Azt már mi tesszük hozzá, hogy arról végképp nincs, nem lehet adat, hogy hány személy töltötte ki a konzultációt, ugyanis – ahogy arról mi is beszámoltunk – elektronikusan akárhány néven be lehetett szállni és lehetett válaszolgatni.

A költségekről sem beszélnének

Nem csak a betekintést tagadta meg a kormány, de a költségekről sem szívesen számol be – tudtuk meg Szél Bernadettől. Pedig súlyos milliárdokról van szó.

S igaza van a képviselőnek, nagyon is súlyos milliárdokba került nekünk Orbánék nemzeti konzultációs kis progpaganda-játéka. A Hírklikk korábban már kigyűjtötte az eddigi nemzeti konzultációk költségeit.

Az eddigi nemzeti konzultációk és költségeik

1. Az elsőt 2010-ben tartották, akkor a nyugdíj volt a téma. A nyugdíjasok kapták meg (valamivel több, mint 1,7 millió nyugdíjas háztartás), s 200 ezren válaszoltak. Hogy ez mennyibe került, nem tudni.

2. Fél évvel később, 2011-ben az alaptörvényről kérdezték az emberek véleményét – ezt már mindenki megkapta, állítólag 920 000 válasz érkezett. Ennek már a költsége is kiderült, 750-800 millió forintba került.

3. Csak három hónapot kellett várni az úgynevezett „Szociális konzultációra – hivatalos közlés szerint, erre több mint egymillióan reagáltak. 750-800 millió forintra taksálták a költségét.

4. A következő év őszén jött a „Gazdasági konzultáció”, 700 ezer visszaküldött ívvel, 976 millió forintért.

5. Pár éves szünet után, 2015 májusában a „bevándorlásról és a terrorizmusról szóló nemzeti konzultációs kérdőívvel”  szórták meg a jó népet. Állítólag egymillióan küldték vissza. Ez már mintegy egymilliárd forintba fájt a költségvetésnek.

6. Nem egészen két évvel később, 2017 áprilisában jött az  „Állítsuk meg Brüsszelt!”, amire – hivatalos közlés szerint – közel 1,7 millióan reagáltak, s ami 1,2 milliárd forintba került. Érdekesség, hogy az Európai Bizottság összeállított egy válaszkiadványt, amelyben tételesen cáfolta a magyar kormány konzultációs kérdőívén szereplő és rájuk vonatkozó állításokat.

7. És elérkezett 2018 szeptembere, s ezzel a következő, már sorosozó „Nemzeti konzultáció a Soros-tervről”. A válaszokat – állítólag – 2,3 millió ember küldte vissza. A kormányzati kutakodás több mint egymilliárd forintba került.  A dolog érdekessége, hogy a feltett kérdésekben a magyar kormány által megfogalmazott állításokat Soros tételesen megcáfolta.

8. 2018 végén családvédelmi nemzeti konzultációt indítottak, ami nem bizonyult túlságosan sikeresnek, ugyanis a kormány állítása szerint is csak 1,3 millióan küldték vissza a kérdőíveket. A dolog „apró” szépséghibája, hogy online is ki lehetett tölteni a kérdőívet, ami önmagában akár klassz dolog lehet(ne), ám az már nem, hogy bármilyen néven meg lehetett ezt tenni, ahogy arra az akkor még létező zoom.hu cikke rávilágított.

9. Az idén a koronavírus-járvány apropóján tett fel (ál)kérdéseket a kormány, s természtesen belecsempészte Sorost s a migránsokat is. A kormány szerint, közel 1,7 millióan küldték vissza  a kérdőíveket. A gyártási és előállítási költség 1,9 milliárd volt, a pénz nagy részét a levelek és a kérdőívek címzettekhez történő eljuttatására, a küldemények összeállítására, a nyomdai borítékok előállítására költötték. A nyomda 197 millióba került.

+ 1: Tavaly egy furcsa nemzeti konzultációt folytatott a kormány, hiszen nem, hogy propagálták (ahogy sok-sok milliárdért tették a korábbiakkal), még a létét is egyenesen eltitkolni próbálták annak, amelynek témája „A 2050-ig tartó időszakra vonatkozó Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia volt. Igaz, az is először fordult elő, hogy valós kérdéseket tettek fel az embereknek. Miként az is tény, hogy nem a kormány akaratából, hanem uniós kényszerből voltak kénytelenek megszervezni és lebonyolítani azt. Nem is küldték szét postán, online tölthette ki az, aki egyáltalán értesült arról, hogy létezik ilyen lehetőség. Nem is nemzetinek nevezték, hanem társadalminak. De hát kellett, hiszen ennek alapján kellett 2020 januárjára elkészíteni az Európai Bizottságnak benyújtandó stratégiát. A téma érdekelte az embereket – több mint kétszázezren ki is töltötték, úgy, hogy gyakorlatilag csak a független médiában lehetett olvasni a létéről.

+ 2: Volt még egy terv is, amelynek megvalósítása hirtelen félbemaradt: ezt a gyöngyöspatai kártérítés apropóján tervezte elindítani a kormány. A tervek arról szóltak, hogy március 15-e után kezdik kézbesíteni a kérdőíveket. A koronavírus-járvány miatt, már február végén, az első betegek megjelenése előtt azt követelte az ellenzék, fújják le a konzultációt és az arra szánt pénzt a védekezésre fordítsák.