Áder János elveszett tisztessége

Áder János munkája az lett volna, hogy köztársasági elnökként őrködjön a nemzet egységén, pártoktól függetlenül minden magyar ember érdekében óvja a törvényességet. Megválasztásakor azt mondta, hogy igyekszik majd ennek a kihívásnak eleget tenni, és száz jó törvény közül százat aláír, száz rossz törvényből pedig százat visszaküld a Parlamentnek, vagy az Alkotmánybíróságnak.

Áder János nem tartotta be az ígéretét, mert nem minden magyar ember, hanem a Fidesz köztársasági elnöke lett. Akárcsak dicstelen elődje, Schmitt Pál, ő is abba a helyzetbe került, hogy szinte csupa jó törvényt toltak az orra elé aláírásra, rossz törvénnyel, amely ellen kikelhetett volna, gyakorlatilag alig találkozott. Néha azért – a látszat kedvéért – futott egy kört, volt, hogy egy törvényt visszaküldött a Parlamentnek, hogy majd másodszorra, változtatás nélkül aláírja.

Áder János hallgatag államfőként vált ismertté, az ország dolgait illetően nemigen szólalt meg. Általában szilveszter éjszakáján láthattuk, ilyenkor pezsgős pohárral a kezében, balján a szőke jeltolmáccsal közhelyekkel traktálta a lakosságot. Nem vetjük ezt a szemére, mert nem az új év első perceiben kell a nagy igazságokat elmondani. Áder azonban akkor is hallgatott, amikor a Fideszen kívüli világ várta, hogy mondjon valamit. Mondanivaló lett volna bőven, botrányokban nem szűkölködött az ország, Quaestor-botrány, Borkai-botrány, Szájer ereszcsatornás ügye, Orbán Viktor környezetének mesés gazdagodása – nem beszélve a társadalmi békétlenségről, amelyben az őt megválasztó pártnak jelentős szerepe volt. A gyűlölködés, a mások elleni indulatok keltése, mind alkalom lett volna a megszólalásra – abban az esetben persze, ha Áder valóban megfelelt volna a feladatának, rendesen végezte volna a munkáját, őrködött volna a nemzet egységén és a törvények tisztaságán.

Áder János azonban más utat választott. Kinevezte környezetvédőnek magát, mert azt gondolta, hogy Orbán elől úgy tud menekülni, ha kievez a nemzetközi színtérre. Volt idő, amikor egészen magasra vágyott, az ENSZ élére repítette volna magát, ám várakozásait hamar lehűtötték. Kiderült, hogy nincs mögötte reális opció, maradnia kell ott, ahol van. A környezet iránti aggódása azonban megmaradt, még akkor is ezt kell mondanunk, ha a saját hazájában egyetlen fa, liget, vagy park tönkretétele, vagy más, kormányzati környezetkárosítás ellen nem emelt szót.

Most meg itt van ez a szégyenletes nagypénteki beszéd, amelyben gyakorlatilag a mantrát tolta, mint amit a Fidesz prominensei hónapok óta nyomatnak. Oltásellenességről beszélt, bizalmatlanság keltéséről az egyes vakcinák iránt – ennyire közvetlenül és nyíltan még államfővé választása óta nem állt ki a Fidesz mellett. És, ez várhatóan a jövőben csak fokozódik, hiszen már csak egy év van a választásig, s több elemző és Fidesz-közeli forrás szerint Orbán Viktor fél attól, hogy nem a Fidesz, hanem a mostani ellenzék fog győzni 2022-ben. Ezért rombolnak le mindent, ezért viszik, és mentik a vagyont, miközben egy árnyékállamot építenek.

Áder Jánosnak, aki megbízatása szerint nem a Fidesz, hanem minden magyar ember államfője volna, egyetlen szava sincs mindehhez, Sem a jogállam lebontásáról, sem az állami szintre emelt lopásról nem volt egyetlen szava sem, és a húsvét előtti pénteken is csak arra futotta tőle, hogy Orbán elvárásainak megfelelően, beleszálljon az ellenzékbe.

Magyarország már azzal is jobban járna, ha Áder nem tenne mást, mint ülne a parton, pecabottal a kezében, és várná, hogy harapjanak a halak.