Ágh Attila: az Orbán-rendszer kifulladása látható volt
A politikai rendszerek válságáról, a közvélemény átalakulásáról és a fiatal generáció szerepéről beszélt Ágh Attila politológus a Klikk TV Mélyvíz című műsorában. A beszélgetésben úgy értékelte: a 2022 utáni időszakban már világosan kirajzolódott a fennálló politikai modell meggyengülése, miközben egy új politikai korszak lehetősége az információs tér és a társadalmi mozgások változásával vált reálissá. A politológus szerint nem egyszerű kormányváltásról, hanem hosszabb távú szerkezeti átalakulásról beszélhetünk, amelynek kulcsszereplői a fiatal generációk és az új politikai szerveződési formák lehetnek.
A válság jelei és a rendszer kifulladása
A műsorvezető felvetésére – miszerint Ágh Attila azon elemzők közé tartozott, akik korán jelezték a Fidesz-rendszer meggyengülését – a politológus nem személyes szerepvállalásként, hanem szakmai folyamatként értelmezte saját munkáját. Mint fogalmazott, az elmúlt években a Progress Alapítvány és az általa képviselt elemzői kör elsősorban a hagyományos politológiai és filozófiai eszköztárral vizsgálta az intézményi változásokat, a gazdasági problémákat és a társadalmi válság mélyülését.
Ágh szerint az elmúlt évek politikai elemzéseiben egyre hangsúlyosabbá vált az információs tér szerepe is. Úgy vélte, új műfaj született: olyan politikai értelmezések jelentek meg, amelyek már nem kizárólag parlamenti folyamatokra vagy pártstruktúrákra fókuszálnak, hanem arra, miként változtatta meg a politikát az információs korszak és a digitális nyilvánosság.
A politológus szerint már a 2022-es választások után biztosan érzékelhető volt a rendszer megrendülése. Ezzel együtt arra is felhívta a figyelmet, hogy a korabeli ellenzék nem bizonyult képesnek a politikai váltás végrehajtására. Értékelése szerint az ellenzéki pártok ugyan együttműködést hirdettek, ám valójában egymással versengtek, belső konfliktusaik pedig már a választások előtt érzékelhetőek voltak.
„Látni lehetett, hogy az Orbán-rendszer megérdemelné a bukást, de nem emelkedett fel olyan ellenzék, amelyik erre képes lett volna” – fogalmazott, hozzátéve: a 2024-es kegyelmi botrány jelentette azt a fordulópontot, amely új politikai mozgásokat indított el.
A fiatalok és az „Európa-élmény” politikai jelentősége
Ágh Attila értelmezésében az új politikai korszak egyik legfontosabb eleme a generációs változás. Szerinte korábban hiányzott a politikából az a nemzedék, amely már az információs forradalom körülményei között nőtt fel, és amely más politikai reflexekkel, kommunikációs szokásokkal rendelkezik.
A beszélgetés során külön hangsúlyozta, hogy az új politikai erők sikerének egyik magyarázata az online platformok tudatos használata és a fiatal választók megszólítása. Ugyanakkor úgy vélte, mindez nem kizárólag kommunikációs technika kérdése volt, hanem spontán társadalmi folyamatok eredménye is.
Példaként említette azt a választások utáni dunaparti tömegrendezvényt, ahol a résztvevő fiatalok spontán módon kezdték skandálni az „Európa, Európa” jelszót. A politológus szerint ez egy mélyebb társadalmi érzületet tükrözött: sok fiatal úgy érzékelte, hogy Magyarországon egyre kevésbé lát jövőt maga előtt, ezért az európai integráció és az európai identitás hangsúlyosabbá vált számukra.
Ágh szerint ez a generációs fordulat jelentős szerepet játszott abban, hogy az addig domináns politikai struktúrák megrendültek. A fiatalok nem pusztán követték a politikai folyamatokat, hanem aktív szereplőivé váltak azoknak, érzelmileg is erőteljesen viszonyulva a fennálló rendszerhez.
A politológus ezzel összefüggésben úgy fogalmazott: az idősebb politikai szereplők, köztük Orbán Viktor, a fiatalabb korosztály szemében egyre inkább egy korábbi korszak figuráinak tűnnek. Szerinte a középnemzedék kritikus a kormányzati politikával szemben, míg a fiatalok egy része már nem tekinti valódi alternatívának a korábbi politikai logikát.
Új politikai modell és a rendszerváltás új értelmezése
A beszélgetés jelentős részében Ágh Attila arról beszélt, hogy szerinte a jelenlegi folyamatok nem egyszerűen kormányváltásként, hanem mélyebb rendszerszintű átalakulásként értelmezhetők. Kiemelte, hogy az új politikai erőként megjelenő szerveződések nem hagyományos pártként kívánják definiálni magukat, hanem mozgalomként, amely szélesebb társadalmi bevonásra törekszik.
A politológus szerint az egyik legfontosabb újdonság az lehet, hogy a politikai működés nem kizárólag felülről szerveződne, hanem alulról építkező demokratikus folyamatokra is támaszkodna. Úgy vélte, a következő időszak legnagyobb kihívása a kormányzati struktúrák működőképessé tétele mellett az emberek politikai részvételének erősítése lehet.
Ennek kapcsán kitért arra is, hogy az új politikai szereplők szakértői és koordinációs modellek kialakítására törekednek, valamint hangsúlyt helyeznek a középnemzedék és a nők nagyobb arányú bevonására. Ágh szerint ez társadalmi konfliktusok oldását is szolgálhatja.
A műsor egyik hangsúlyos eleme volt a „rendszerváltás” fogalmának újraértelmezése. Ágh Attila úgy vélte, a magyar politikai nyelvben a kifejezés az elmúlt évtizedekben kiüresedett, és sokszor eltérő jelentésekkel használták. Szerinte az 1989–90-es átmenet inkább hatalmi fordulat volt, amely ugyan létrehozta az új intézményeket, de nem vonta be kellő mértékben a társadalmat a demokratikus működésbe.
Úgy fogalmazott, az elmúlt évtizedek politikáját erős elitvezérelt logika jellemezte, amelyben a társadalom gyakran kiszorult a politikai döntéshozatalból. Ennek következményeit részben a 2006 utáni politikai válságban, majd a 2010-et követő centralizált rendszerben látta kiteljesedni.
A politológus szerint a jelenlegi átalakulások jelenthetik azt a pontot, ahol először nyílhat esély egy mélyebb demokratikus szerkezet kialakítására. A változás sikerét azonban szerinte nem csupán a kormányzati teljesítmény, hanem a társadalmi részvétel mértéke is meghatározza majd.
