Akármennyi pénzről is van szó, a bíróknak a függetlenség és az intézmények autonómiája számít
„A bírók számára hatalmas érték, sőt, szent dolog a bírói függetlenség, ebbe a kormány nem piszkíthat bele, pénzzel pedig különösen nem – ezzel magyarázza Szentpéteri Nagy Richard azt, hogy forrong a bírói kar, mintegy 200-an tiltakoztak az ellen, hogy az Országos Bírói Tanács (OBT) alkut kötött a kormánnyal. Az alkotmányjogász, politológus szerint tévesen gondolta azt az OBT azóta már lemondott elnöke, hogy az embereket mégiscsak elsősorban a pénz érdekli. Hozzátette, nem lehet megjósolni, mi lesz, „hiszen még egy forradalom közepén sem lehet tudni, hogy az vajon megindítja a tömegeket vagy ellenkezőleg, elrémiszti az embereket”. Ugyanakkor most talán mindenki érzi már, hogy valami van a levegőben...
Az Országos Bírói Tanács (OBT) keddi, rendkívüli – egyébként zárt – ülésén már azelőtt lemondott Szabó Péter, az OBT elnöke, hogy szavaztak volna a személyéről – számolt be a Népszava. Mint a lap írja, a példátlan lépés előzménye, hogy Szabó – a november 20-i tanácsbeli szavazás után – az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és a Kúria elnökével, valamint az igazságügyi miniszterrel aláírta azt a négyoldalú megállapodást, amely a bírói bérek régóta szorgalmazott emelését a kormány igazságszolgáltatási „reformjának” támogatásától teszi függővé. Az egyezség rég nem látott tiltakozást váltott ki a bírói karból, mondván: a bírói szervezet nem nyújthat a béremelésért cserébe „ellenszolgáltatást”, mert az a harmadik hatalmi ág függetlenségét sértené. Ráadásul a kormány módosítási javaslatai egyelőre csak vázlatosan ismertek. A lemondástól függetlenül Szabó tagja marad az OBT-nek.
A megállapodás alapján a bírák és az igazságügyi alkalmazottak 2025. január 1. és 2027. január 1. között három ütemben kapnak majd béremelést. Ez ugyanakkor visszalépést jelent az OBH-elnök korábbi – minden bírói szervezet által támogatott – javaslatához képest, amely a bírói illetményalap 35 százalékos, visszamenőleges emelését, illetve az előző évi bruttó átlagkeresethez (annak 150 százalékához) való kötését, vagyis évről-évre automatikus béremelést tett volna lehetővé.
A Magyar Bírói Egyesület (Mabie) azonnal tiltakozott a megállapodás ellen. Mint írták: „A bírói szervezetnek nem kell nyújtania és nem is nyújthat a béremelésért cserébe ’ellenszolgáltatást’, mert még ha ez egy megállapodás aláírásában is nyilvánul csak meg, az a harmadik hatalmi ág függetlenségét sértené”. A Mabie teret adott honlapján a véleményeknek, két hét alatt csaknem kétszáz bíró, illetve igazságügyi alkalmazott tiltakozott a megállapodás ellen – névvel, bírói beosztással – köztük az előző OBT sok tagja. Ennél is keményebben fogalmazott egy bíró (Laczó Adrienn, a Fővárosi Törvényszék tanácselnöke), aki lemondott a bírói tisztségéről, mondván: „1997-ben léptem be a bírósági szervezetbe, 2001 óta ítélkezem büntetőbíróként. Munkámban mindig mély hivatástudat vezérelt. Sajnos arra kellett ráébrednem, hogy az az igazságszolgáltatás, amelynek elkötelezett képviselője voltam, mára megszűnt létezni.”
Szabó Péter lemondásában közrejátszhatott, hogy – mint azt a hvg.hu-nak kiszivárogtatták – a megállapodás aláírása után az újpesti bíróságon egy beszélgetésen azt mondta: az OBT készen kapta a minisztériumtól a megállapodást, abba nem volt lehetősége beleszólni, és szerinte felesleges kényeskedni a bírói függetlenség miatt.
Vajon mit jelez Szabó Péter OBT-elnök lemondása? Milyen következményei lehetnek? Lehet-e példa másoknak arra, hogy fellépjenek a kormány nyomására kötött hasonló alkuk ellen? Szentpéteri Nagy Richardot kérdeztük.
„Igenis, meg nem is” – mondta az alkotmányjogász, politológus. Lehet ez az ügy akár egy jó jelzés, de lehet, hogy csak egyedi eset marad, esetleg egy-két további követi, mielőtt leül az ügy – mutatott rá. Ugyanakkor szerinte arra is van remény, hogy elindíthat egy hullámot a bírói karon belül, és onnan kiindulva, adott esetben az egész politikai rendszerben. Minél több bátor ember lép ki, és válik egyfajta mintává, annál inkább van esély arra, hogy a cselekedetük másokat is megmozgat.
Érdekesnek nevezte, hogy az anyagi érdeket felülírja az ethosz, ezt persze az olyanok nem értik, akik soha bíróként nem tevékenykedtek – ezzel Szentpéteri vélhetően Varga Zs. Andrásra, a Kúria elnökére utalt. „A bírói függetlenség azonban a bírói karon belül hatalmas érték, olyannyira, hogy egy bíró már eleve úgy indul el a pályáján, hogy számára nem a szabadság, nem az egyenlőség az elsődleges, hanem a bírói függetlenség” – hívta fel a figyelmet, kiemelve: „ebbe a számukra szent dologba pedig nem piszkíthat bele a kormány, különösen pénzzel nem, holott a kormány éppen erre tett kísérletet, az elnök pedig alighanem azt gondolta, hogy az embereket mégiscsak elsősorban a pénz érdekli, s ezzel át lehet nyomni rajtuk a reformot”.
Nagyon előremutatónak nevezte a politológus azt, ami történt. Mint kifejtette: pozitív, hogy akármennyi pénzről is van szó, a bíráknak a függetlenség, az intézmények autonómiája számít. Szerinte nem ez, hanem inkább az a különös, hogy eddig csendben voltak. „Persze az is benne van a pakliban, hogy ezután is csendben maradnak, ezt egyelőre nem lehet tudni, ahogy még egy forradalom közepén sem lehet tudni, vajon az megindítja a tömegeket, avagy ellenkezőleg, elrémiszti az embereket” – fogalmazott, megjegyezve: most azonban talán mindenki érzi, hogy valami van a levegőben...
