Aki tisztességesen védi a munkavállalók érdekeit, nem ért egyet Palkovics Imrével
Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke arról beszélt a Világgazdaságnak adott interjújában, hogy az a jó, ha kevés ideig jár munkanélküli segély, mert az emberek nem süllyednek bele a segélyezés függőségébe. Szerinte egy átlag munkanélküli két-három hónap alatt el tud helyezkedni. Erről kérdeztük három szakszervezeti vezető véleményét. Komjáthi Imre szerint, ha Palkovics így folytatja, akkor a Munkástanácsok ne nevezze magát szakszervezetnek, inkább menjen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarához, Parragh László elnökkel nagyon jó barátok lesznek. Csóti Csaba úgy véli, Palkovics óriási tévedésben van, elmúlt már az az időszak, amikor ez a fajta neoliberális gazdaságfilozófiai gondolkodás volt az általános felfogás. Székely Tamás pedig azt gondolja, aki tisztességesen védi a munkavállalók érdekeit, annak nem lehet ilyen véleménye.
„Szerintem nem egy forrásból tájékozódunk Palkovics Imrével” – reagált Komjáthi Imre, az MSZP elnökhelyettese, aki szakszervezeti ügyekben a kapcsolattartó Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt és árnyékkormánya között. Elmondta, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) novemberi gyorsjelentése azt mutatja, hogy az egy évnél tovább munka nélkül lévőknél 16,7 százalékos emelkedés van a tavalyi évhez képest. Ők 94 ezren vannak, és ez több mint 30 százaléka az összes álláskeresőnek. Komjáthi az NSZF adataiból szokott tájékozódni, hiszen autentikusabb, mint a KSH, mert nem „megkérdezéses alapú”, hanem a regisztráltak vannak benne.
Az MSZP elnökhelyettese úgy látja, Palkovics Imre nem tudja, hol él. Pedig láthatná, hogy kettészakadt az ország, van, ahol nagy a munkaerőhiány, és van, ahol nagyon sok az álláskereső. Ezt hívják strukturált munkanélküliségnek. Ugyanakkor ez a kettészakadás a bérekben és a lehetőségekben is jellemző Magyarországra. Az MSZP és az ellenzék is épp ezért hangsúlyozza, hogy ők nem segélyt, hanem esélyt akarnak adni az embereknek.
Azt, hogy vannak területek, ahol nagy nehézséget okoz az elhelyezkedés, egy példával érzékeltette Komjáthi Imre. Elmondta, Borsod megyében például az egyik kis faluból öten akartak elmenni egy nagyobb céghez dolgozni. Négyet fel is vettek közülük, az ötödiket nem. Mivel azonban csak az ötödiknek volt autója, őt viszont pont nem vették fel, így a másik négy ember sem tudott munkába állni. A helyi közlekedési járattal ugyanis vagy nem értek volna oda a munkakezdésre, vagy már órákkal hamarabb megérkeztek volna. A három műszakos munka után ugyanilyen utazási nehézségekkel kellett volna szembenézniük. Vagyis az emberek munkába állása nem azon múlik, hogy fölszállnak-e egy buszra, vagy nem, hanem azon, van-e esélyük egyáltalán fölszállni bármilyen buszra is. Abból a faluból a céghez nincs buszközlekedés. A vállalat ugyan beszállítja a dolgozókat a munkahelyre, de csak akkor, ha fölfűzve egy útvonalra legalább harminc embert tudnak egyszerre szállítani. Viszont, ha az ilyen útvonaltól távol eső, 260 lelkes kis faluból öt ember akar odamenni dolgozni, nekik a bejárást maguknak kell megoldani.
Palkovics azt hangoztatta, az emberek motivációját meghatározza, hogy mennyi idejük van a munka keresésére. Mert ha kevés idővel rendelkeznek, de van elég szabad munkahely, akkor intenzíven keresnek, és nem süllyednek bele abba a függőségbe, amit a szociális segélyezés okoz. Erre Komjáthi Imre azt mondja: akkor tisztázzuk, kinek is jár az álláskeresési járadék. Annak, aki a regisztrációs kérelem benyújtása előtti három évben 365 napos, napi nyolc órás munkaviszonyt tud igazolni, annak jár a támogatás három hónapra. Ha ilyet nem tud igazolni, akkor alig, vagy egyáltalán nem kap a járadékot. Azok, akik a vendéglátóiparban dolgoztak, és a járvány alatt munka nélkül maradtak, még ha akarták volna sem tudták volna összeszedni a 365 napos jogosultságot a járadékra, hiszen többségük részmunkaidőbe volt bejelentve. Aki össze tudott mégis szedni valamiféle jogosultságot, az egy hónapra kapott 58 ezer forintot. „Milyen függőségről beszél Palkovics” – tette fel a kérdést Komjáthi Imre.
S arra, hogy egy szakszervezeti vezető egyáltalán hogyan beszélhet így a munka nélkül maradtakról, az MSZP elnökhelyettese csak annyit mond: „tudjuk róla, hogy nagyon erősen a Fideszhez van bekötve. Ha így folytatja, akkor a Munkástanácsok ne nevezze magát szakszervezetnek, hanem menjen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarához, Parragh László elnökkel nagyon jó barátok lesznek. Ugyanis hasonlóan látják a dolgokat, és hasonlóan fogalmaznak is. Pedig nem biztos, hogy ez jót tesz egy szakszervezeti vezetőnek”.
Komjáthi Imre emlékeztetett rá, hogy a hét végén már meg is kezdik az aláírások gyűjtését a népszavazáshoz. A Kúria ugyanis jóváhagyta a Karácsony Gergely főpolgármester által javasolt kérdést: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az álláskeresési járadék folyósításának leghosszabb időtartama 270 nap legyen?”
Csóti Csaba, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke sem ért egyet Palkovics Imrével. Úgy látja, Palkovics egy, a ’90-es és a 2000-es években nagyon divatos neoliberális gazdaságfilozófiai véleményt hangoztat. Eszerint minél tovább tart a segély, az emberek annál jobban ellustulnak. Aki így gondolja, az azt feltételezi az emberekről, hogy eleve sumákolni akarnak. Csóti Csaba kijelentette, ha nem lenne Covid-helyzet, egy nyilvános fórumon szívesen megvitatná ezt Palkovics Imrével és elmondaná neki, milyen óriási tévedésben van. A SZEF elnöke úgy véli, elmúlt már az az időszak, amikor ez a fajta neoliberális gazdaságfilozófiai gondolkodás volt az általános.
Hozzátette, azok viszont, akik nem vezethetők vissza a munkaerőpiacra, azok a világon mindenhol, még a meglehetősen szabadversenyes Egyesült Államokban is segélyezésre szorulnak. Ez szociálpolitikai kérdés. Akiről a szociológiai felmérések, vagy a különböző munkaügyi vizsgálatok azt mutatják, hogy már nem vezethető vissza a munkaerőpiacra, annak segélyt adnak, még a leginkább kapitalista felfogású országokban is. Minden államnak kutya kötelessége, hogy ezt a réteget támogassa.
Székely Tamást, a VDSZ elnökét is felháborította az, amit Palkovics Imre mondott. A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MSZSZ) elnöki székére pályázó vezető úgy gondolja, aki tisztességesen védi a munkavállalók érdekeit, annak nem lehet ilyen véleménye. Különösen azután nem, hogy a pandémia elmúlt két évében az élet megmutatta, mire elég három hónap, ha valaki elveszíti a munkáját. A járvány alatt az állás nélkül maradók még az állami statisztika szerint is körülbelül nyolc hónap alatt találhatnak csak új munkahelyet. A VDSZ és az MSZSZ is azt javasolta, hogy kilenc hónapra föl kell emelni az álláskeresési lehetőséget, ez a jó megoldás. Hozzátette a támogatás kilenc hónapra növelésével együtt annak a lehetőségét is meg kellene teremteni, hogy az időszak második felében valamilyen képzést kaphasson a munkavállaló, vagy legalább elkezdje azt. Új képzettséggel nagyobb eséllyel találhat ugyanis munkát.
Székely Tamás egyébként mind a VDSZ, mind az MSZSZ elnökségének azt fogja javasolni, hogy támogassák a népszavazási kezdeményezést.
Állás nélkül több mint egy éve Az összeállítás a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat novemberi gyorsjelentése alapján készült. A tartósan, egy éven túl nyilvántartásban lévő álláskeresők számában 16,9 százalékos növekedést állapíthatunk meg az egy évvel korábbi létszámhoz képest. A 94,3 ezer tartós álláskereső az összes álláskeresőhöz viszonyítva 38,9 százalékos aránnyal szerepelt 2021. novemberben. A tárgyhó zárónapján, a 25 éven aluli korosztályba 29,3 ezer álláskereső tartozott, az 55 éves és a felettiek száma 73,2 ezer fő volt. Az előbbiek 12,1 százalékot, az utóbbiak pedig 30,2 százalékot képviseltek az álláskeresők között. A regisztrált álláskeresők között a szakképzetlenek (sem iskolai, sem OKJ-s szakképzettséggel nem rendelkezők) aránya 32,7 százalékos volt, az országos átlagtól magasabb érték nyolc megyében mutatkozott a tárgyhónapban. A szakképzetlen álláskeresők aránya Borsod-Abaúj-Zemplén (39 százalék ), Heves (38,8 százalék ) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (38,4 százalék ) megyében volt a legmagasabb. |