Áldozat vagy áruló?

A szenzáció kirobbantója az azóta eltelt 14 évből hetet önkéntes házi fogságban, másik hét évet kemény brit börtönben töltött. Most, láthatóan igencsak leromlott lelki és fizikai állapotban, a brit bíróság ítéletére vár, hogy kimondják: teljesítik-e az Egyesült Államok 2010 óta érvényes kiadatási kérelmét vagy módot adnak rá, hogy ismét fellebbezhessen kiutasítása, illetve kiadása ellen. 

Jóllehet a szenzációt tálaló médiák arra ügyeltek, hogy ne hozzanak nyilvánosságra emberek életét, biztonságát veszélyeztető adatokat, a kép, amelyet a sajátos gyűjteményből a nyilvánosság elé tártak, kétségkívül elképesztő volt. Meg lehetett például tudni, hogyan tárgyaltak amerikai és dél-koreai kormányképviselők arról, mit tegyenek, ha Észak-Korea nyilvánvaló gazdasági nehézségei hamarosan a rendszer összeomlásához vezetnek és létrejöhet az egyesülés. A dél-koreaiak javasolták, hogy segítsék ezt elő Kínának nyújtott gazdasági előnyökkel. Olvashattuk, hogy mások mellett Szlovéniának is ajánlatot tettek a híres-hirhedt guantanamói börtön egy foglyának átvételéért. Csak akkor találkozhat elnökük az amerikai elnökkel – akkor Trumppal –, ha egy foglyot befogadnak… Kiderült többek között, hogy az afganisztáni háború idején az ország két vezetője az Egyesült Arab Emírségekbe látogatott, és a helyi hatóságok kábítószer ellenőrzés közben 52 millió dollárnyi készpénzt találtak náluk. 

Az Egyesült Államok 270 külképviseletéről származó iratokból kitűnt, hogyan utasította a Kínai Kommunista Párt politikai bizottsága az illetékes szerveket, hatoljanak be a Google kínai rendszerébe, valamint az amerikai kormány és nyugati szövetségeseinek különböző adattáraiba, amerikai nagyvállalatok internetes hálózatába. A széles körű hekker-támadásban magán biztonsági vállalatok emberei is részt vettek. 

Amiről ma különösen sokat beszélünk: a jemeni kérdés. A Wikileaks irataiban már 2010-ben olvasható volt, hogy a most az izraeli háborúban közvetítő Katar biztonsági szolgálata nem kívánt fellépni a terroristák ellen, nehogy az legyen a látszat, hogy segíti az Egyesült Államokat, hiszen akkor arab részről megtorlásoktól kell tartaniuk. 

2009-ben jelentette a római amerikai nagykövetség, olasz forrásokból, milyen rendkívül szoros baráti viszony alakult ki Silvio Berlusconi, akkori olasz miniszterelnök és dúsgazdag üzletember, valamint Putyin orosz elnök között. A közvetítő egy oroszul beszélő olasz volt és ő tudósított arról, milyen értékes ajándékokat küldött egymásnak a két politikus. Megtudjuk azt is, hogy az amerikai kormány emberei keményen figyelmeztették 2007-ben a német kormányt: ne tartóztassa le a CIA tetten ért embereit, akik tévedésből, névazonosság miatt letartóztattak, terrorista gyanúsítottként elraboltak, majd hónapokig Afganisztánban tartottak fogva egy német állampolgárt. 

Nem mindennapiak voltak azok az értesülések sem, amelyek Ramzan Kadirovról, Csecsenföld uráról és Putyin fő szövetségeséről szóltak. Az amerikai diplomácia beszámolt egy látványos esküvőről, ahol a részeg vendégek száz dolláros bankjegyeket dobtak a táncosoknak, éjjel részegen száguldoztak motorjaikkal a Kaspi-tengeren, de a csúcspont az volt, amikor Kadirov öt kilós aranytömböt nyújtott át az ifjú párnak nászajándékként. 

A Wikileaks alapítója a szenzációs gyűjteményt egy Bradley Manning nevű katonának, a szárazföldi hadsereg hírszerzése elemzőjének köszönhette. Valójában máig nem tisztázott okokból ő töltötte le a dokumentumokat munkahelyén, a sereg adattárából. Vagy 250 ezer diplomáciai táviratot adott át, emellett csaknem félmillió katonai jelentést az afganisztáni és az iraki háborúról. A méreteiben példátlan bűncselekményért 35 évi börtönre ítélték. Manningnek, aki Bradleyként kezdte és Chelsea-ként fejezte be a történetet, mert időközben nemet váltott, csak hét évet kellett leülnie szinte életfogytiglani büntetéséből, Barack Obama elnök adott kegyelmet neki. Egyébként bizarr történetéről születtek már könyvek, sőt, opera és színdarab is, nem beszélve arról, hány magazin és tv-adás foglalkozott tetteivel – és próbálta elemezni, miért tette ezt.

Julian Assange 2006-ban alapította meg a Wikileaks-t. A portál a nemzetközi média vezető lapjaival, tv-társaságaival együttműködve hozott nyilvánosságra titkos dokumentumokat arról, hogyan sérti meg az államhatalom az emberi jogokat a világ különböző országaiban. A Wikileaks nagy dobása a videó-felvétel volt, amely mutatja, miként nyitott tüzet egy amerikai helikopter az iraki háború idején emberekre a földön. Mint kiderült, a helyszín nem volt katonai létesítmény, az agyonlőtt áldozatok civilek voltak, köztük a Reuters brit hírügynökség két munkatársa. A Wikileaks kutatóitól tudunk az USA és szövetségesei által az iraki és az afganisztáni háborúban elkövetett bűnökről, vagy arról, milyen kiterjedt hírszerzési tevékenységet folytat az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség Európában is (például a budapesti lehallgató központ révén), vagy amikor vezető német és francia politikusok telefonbeszélgetéseit is rögzítik.

2010-ben Svédország letartóztatási parancsot adott ki Assange ellen, miután szexuális erőszakkal vádolta két nő. A gyanúsított mindezt tagadta, azzal érvelt, hogy politikai trükkről volt szó, lépre csalták. A gyanút egyébként soha nem tudták bizonyítani, és a svéd hatóságok 2019-ben megszüntették az ügyben a nyomozást. Assange mindenesetre arra kényszerült, hogy 2012 júniusában Ecuador londoni nagykövetségén kérjen menedékjogot, és csaknem hét esztendőt töltött ott. Bár a házból kilépni nem tudott, munkáját ez nem gátolta, tovább szerkesztette, irányította a portált, fogadott látogatókat, adott interjúkat. Az amerikai kormányzat már Obama elnöksége idején mérlegelte, hogy vádat emel Assange ellen, ám a lépést elutasították, azzal az indokolással, hogy ez veszélyeztetné a sajtószabadságot. Más volt a hozzáállás később. Trump elnöksége alatt vádat emeltek, mégpedig az első világháború idejéből, 1917-ből származó, a kémtevékenységről szóló törvény alapján. Aszerint a vádlott akár 175 évig terjedő büntetésre ítélhető. Mint utóbb kiderült, Trump elnöksége idején a CIA tárgyalt a kérdés olyan fajta „megoldásáról”, hogy megölik vagy elrabolják Assange-ot Londonból.

A Wikileaks vezetőjét 2019 áprilisában szó szerint kicipelték az ecuadori misszió épületéből, miután megvonták tőle a vendégjogot. Már a kapunál várták a brit rendőrség emberei és bekerült a különlegesen biztos minősítésű londoni börtönbe. Azóta folyik a pereskedés arról, eleget tegyenek-e a britek az amerikai kiadatási kérelemnek. A tárgyalások évek óta húzódtak és legkorábban a napokban, de esetleg csak később dől el, hogyan foglal állást a bíróság, amely most foglalkozik az üggyel. A bíróság engedélyt adhat Assange-nak arra, hogy ismét megfellebbezze a kiadatására vonatkozó utasítást. Amennyiben azt megtagadják, igencsak gyorsan felkerülhet egy, az Egyesült Államok felé tartó gépre. Ügyvédei azonban abban reménykednek, hogy ha ilyen ítélet születne, a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak. Elvileg ilyen lépés megakadályozhatná kiadását, mivel Nagy-Britannia is aláírta az emberi jogokról szóló európai egyezményt, a bíróság döntései rájuk is kötelezők. 

Assange felesége (aki az elmúlt évtizedben két gyermeket szült neki) a napokban állt a nyilvánosság elé védelmében. Azzal érvelt (nem alaptalanul), hogy férje leromlott állapotát tekintve a kiadatás halálos ítéletet jelentene, hiszen már közölte: ha kiadják, inkább öngyilkos lesz, mint hogy amerikai börtönbe menjen. 

A vádlottat sokan mások is védik. A ENSZ-nek a kínzási ügyekkel foglalkozó különmegbízottja felszólította a brit kormányt, állítsa le Assange kiadatását, hiszen ez a lépés gyakorlatilag kínzást jelentene. Hazájának, Ausztráliának miniszterelnöke ugyancsak elítélte a kiadatást, és a parlament határozatot hozott, amely szerint kérelmezzék a vádlott hazaküldését hazájába. Kiálltak Assange mellett az Amnesty International, a Riporterek határok nélkül, és más, különböző emberjogi és a sajtószabadságot védelmező egyesületek. A Riporterek határok nélkül igazgatója kijelentette: „Senkivel nem lehet így bánni azért, mert közérdekű információkat hozott nyilvánosságra. Assange már éveket ült brit börtönben és ha kiadják, az határkő lesz: megnyitja az Egyesült Államokban az ajtót az előtt, hogy bűncselekménnyel vádolják mindazokat az újságírókat, akik nemzetbiztonsági kérdésekben vizsgálódnak”. A brit Guardian, a New York Times, a francia Le Monde, a német Spiegel (a Wikileaks anyagainak közlői) közösen kérte Biden amerikai elnöktől, ejtse el a vádakat. Nyílt kérdés, hogyan dönt a brit igazságszolgáltatás, amely eddig megkerülte a vádlott kiadatását. Nem tudjuk, hogyan reagálna Joe Biden amerikai elnök, ha Assange amerikai börtönbe kerülne. (Választási évben aligha adna amnesztiát.) Azt viszont tudjuk, hogy ha a Wikileaks emberét a tengerentúlon lecsuknák, komoly biztatást kapnának a sajtószabadság ellenfelei. Nálunk is.