Aligha hoz elég szavazatot a közvélemény-kutatók elleni támadás
A közvélemény-kutatók háborúja egyszerre szól a konkrét pártpreferencia-adatokról, az intézetek szakmai hitelességéről és arról, hogy a választók mit kezdenek a teljesen széttartó mérések sokaságával – mondta a Hírklikknek Horn Gábor, utalva a durva támadásokra, amelyek a Mediánt érték. A Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke hozzátette, a választást nem ez fogja eldönteni. Inkább az, hogy az egyik oldalon mennyi önkéntes, a másikon mennyi fizetett ember és mekkora lelkesedéssel dolgozik a kampány utolsó heteiben. A 2026-os kampány hajrájára teljesen széthullott a magyar közvélemény-kutatási piac látszólagos egysége, a kormányközeli és a független intézetek számai között ugyanis soha nem látott szakadék nyílt. Miközben a független kutatók mérései tartós, sokszor jelentős Tisza-előnyt jeleznek, a kormánypárti nyilvánossághoz közelálló műhelyek magabiztos Fidesz-fölényt rajzolnak fel. A konfliktus csúcspontját jelentette, amikor Deák Dániel megvádolta a kutatócéget, hogy meghamisította egy korábbi felmérésének eredményeit.
Ön szerint miért indult ilyen vehemens kampány a közvélemény-kutatók ellen? Ez konkrétan politikai haszonszerzésről szól, vagy inkább pánikreakció?
Ezeket a lépéseket annak tulajdonítom, hogy a Fidesz belső mérései nagyon hasonlítanak a független közvélemény-kutató intézetek, köztük a mi számainkhoz is. Nyilván az arányok eltérhetnek, de az, hogy minden „lapot lecsapnak”, minden gyűlöletkártyát kijátszanak, minden támadási lehetőséget megragadnak, számomra azt jelzi: a Fidesz kampánystábja, vagy akár maga Orbán is hasonló számokat lát, mint a független kutatóintézetek. Hozzáteszem, ezer éve mondjuk, a közvélemény-kutatások csak pillanatfelvételek! Az éppen aznapi hangulatot mutatják egy reprezentatív, de végső soron esetleges mintán. Aznap reggel mit mondott Orbán, mit mondott Magyar Péter, mi történt a világban? Ezek mind beleszólnak az eredménybe. Néhány százalékpontos elmozdulás is, ha ellenkező irányba megy, drámai különbséget hozhat a két párt között, ezért nem a „végeredményt”, az április 12-ei arányokat mondjuk meg, hanem az adott pillanat politikai klímáját. Amikor ezek a Medián-kutatások készültek, minden ok megvolt arra, hogy a Fidesz valamelyest lejjebb menjen, a Tisza pedig feljebb jöjjön. Én reálisnak látom a mért különbséget, ugyanakkor a saját kutatásaink alapján nem gondolom, hogy a Tisza pontosan ennyivel vezetne. Az viszont, hogy ekkora botrányt csináltak ebből, számomra azt bizonyítja: a Fidesz is érzi, hogy nem áll jól.
A miniszterelnök most kifejezetten a kutatókat figurázta ki. Ez tudatos stratégia?
Korábban soha nem hallottam, hogy Orbán Viktor személyesen foglalkozott volna a közvélemény-kutatások számaival. De most ott tartunk, hogy humoristának nevezi Hann Endrét, aki az utóbbi lassan 50 évben kivívta magának Magyarország legmegbízhatóbb kutatója címet. Meglehet, a miniszterelnök tényleg „viccesnek” tartja a Medián számait, de mit gondoljunk akkor, ha szembesítjük Lázár János véleményével, aki meg azt mondja, lehet, hogy mégis a független intézeteknek van igazuk? Ez együtt elég egyértelmű jelzés arról, hogy mit gondolhatnak a Fidesz felső köreiben az emberek politikai motivációjáról. Közben a Nézőpontnál furcsa módon nem is klasszikus közvélemény-kutatást végeznek, nem pillanatfelvételt készítenek, hanem azoknak a véleményét is „megbecsülik” egy sajátos módszertannal, akik azt mondják, hogy nem tudják, kire szavaznának az adott pillanatban vagy nem válaszolnak erre a kérdésre. Hogy ez mennyire sikeres, azt majd meglátjuk, de még ott is szűkül az olló. Valamilyen módon a Fidesz háttérbe szorulása érzékelhető. Én az egész közvélemény-kutatás elleni támadást kétségbeesett lépésnek tartom.
Egyáltalán érdekli ez a vita a választókat? A közvélemény-kutatók elleni kampány képes szavazatokat hozni vagy vinni?
Egy ilyen kiélezett politikai helyzetben minden olyan információ, amely a választások iránt érdeklődő emberek számára orientációt jelenthet, érdekes lehet. Ennek a mostani éles összecsapásnak is abban látom az okát, hogy a közvélemény-kutatás túllépett az eredeti funkcióján: politikai eszközzé vált. Nem miattunk, hanem a politikusok miatt. Mintha mind a két oldal hajlandó volna elfelejteni, hogy a kutatás nem a végeredményt mondja meg, hanem a politikai klímát tükrözi, hozzáteszem, azt is – jó esetben – három és fél-négy százalékos hibahatárral. A tendenciák számítanak, és ezek nagyjából másfél éve azt mutatják, hogy a Tisza vezet a Fidesz előtt a független intézeteknél. Ez már önmagában erősítheti a Tisza szavazóit. Az a vád, hogy a Medián kutatását a Tisza „rendelte meg”, teljesen abszurd. Ha tényleg így lenne, óriási hiba volna ekkora fölényt „méretni”, mert az akár vissza is üthet. Ha a választó azt látja, hogy a pártja hatalmas különbséggel vezet, gondolhatja, „nélkülem is meglesznek”, és otthon marad. Ilyen értelemben a túl nagy különbség kontraproduktív.
Akkor ez a kutatók ellen indított kampány tudatos, pusztán szavazatszerző stratégia lenne?
Önmagában a mögött, hogy ezt ennyire felhangosították, nem látok komoly, átgondolt stratégiát. Inkább szétesettnek, kapkodónak, folyamatosan hibázónak látom a Fidesz kampányát. Az egyetlen igazán tudatos elem benne ismét a háborús pszichózis építése, az állandó ellenséggyártás. Ebbe a logikába most véletlenszerűen beúszik témaként, gumicsontként, a Medián és a közvélemény-kutatás szapulása is. Órákig, napokig beszélünk róla, de nem ez a fő kérdés. A lényeg számukra továbbra is az, hogy a „háború vagy béke” keretben tartsák a vitát, és elhitessék: ha kormányozni már nem nagyon tudnak, de biztonságot talán még adnak. Ebbe illeszkedik bele, hogy minden olyan szereplőt, aki a jelenlegi erőviszonyokról számukra kellemetlen képet mutat – így a független kutatókat is – igyekeznek hitelteleníteni. Ez közvetlenül nem a bizonytalan szavazókat éri el, hanem az elkötelezett táborok mozgósítását szolgálja. A Tisza-párti aktivisták számára visszaigazolás: „hajrá, jól állunk, érdemes dolgozni”. A Fidesz-párti aktivisták pedig azt kapják, hogy „látjátok, ezek még a számokat is elhazudják”, tehát van mi ellen harcolni. Mindennek van súlya, de a választást nem ez fogja eldönteni. Inkább az, hogy az egyik oldalon mennyi önkéntes, a másikon mennyi fizetett ember és mekkora lelkesedéssel dolgozik a kampány utolsó heteiben.
Interjú Horn Gáborral a KlikkTV Tíz című műsorának 2025. november 8-i adásában:
