Aligha változik Irán a „teheráni mészáros” halála után

Teheráni főügyész korában több ezer ártatlan fiatalt gyilkoltak meg bírósági tárgyalás nélkül, és az sem titok, hogy a gyilkosságokban Raiszi „saját kezűleg” is benne volt. Teherán hóhéra a keményvonalasok keményvonalasa volt, ő szigorította meg a fellépést a nők ellen, akik meg akartak szabadulni a fejkendőtől – emlékeztetett Gyarmati István. Szerinte valószínűleg ilyen lesz az utód is, a jelöltek közül a legfőbb vallási vezető előzetesen kiszűri azt, aki neki nem megfelelő, ezek után nyilvánvalóan most is a radikális és még radikálisabb jelöltek maradnak lábon. Júniusban az elnökválasztáson hasonló szellemiségű ember lesz a befutó, bár nem biztos, hogy gyilkos, hiszen az még Iránban sem bevett szokás, de a szellemiségben nem lesz nagyon nagy változás

A nemzetközi sajtó szerint sem fogja megváltoztatni Raiszi halála a kormány vonalát, azt szilárdan támogatják a politikai és klerikális vezetés felső szintjein. Alkalmat adhat azonban a biztonsági intézkedések szigorítására. Nyilvánvaló, hogy a jövendő elnökválasztás a keményvonalasok világos győzelméhez vezet majd. Ezzel tovább mélyül az iráni nép és vezetése közötti óriási szakadék. Jóllehet az elnök halála nem dönti ugyan meg a rendszert, de a diktatúrák nem szeretik a változásokat és csak akkor virulnak, ha mozdíthatatlanok. Amennyiben a mullák újjá szervezik magukat, a lakosság továbbra is ellenséges lesz velük – fogalmaz a Liberation című francia lap. 

A magyar külpolitikai szakértő szerint a történet érdekessége, hogy Raiszi volt a legfőbb vallási vezető, Ali Hámenei nem hivatalos utódjelöltje, így most nyilván megindul majd a hatalmi harc a pozícióért. Felmerül a kérdés, mit tehet bárki is az ajatollahhal szemben? Gyarmati szerint a napi kérdésekben az adminisztráció dönt, az ajatollah a legfelsőbb döntéshozó, ott azonban megfellebbezhetetlen a hatalma. Tudni kell, hogy a balesetben a külügyminiszter is meghalt, és ő talán nyitottabb volt a nemzetközi kapcsolatokban. 

Iránban öt napos gyászt hirdettek, miközben voltak, akik ünnepelték a történteket. Gyarmati István szerint a rezsimet aktívan támogatók aránya a társadalmon belül két-három százalék. A belső elégedetlenség növekszik, egyre többen követelik, hogy vessenek véget az elnyomó klerikális uralom évtizedeinek. Az emberek nagy része azonban éli az életét, még ha van is rajtuk radikális, szélsőséges „muzulmán sapka”. Tudni kell, hogy Iránban nem az az általános, hogy mindenki eltakarja az arcát, egész nap imádkozik, és Izrael megsemmisítését követeli. Az elemző úgy véli, hogy a nép sokkal normálisabb, a vezetői meg most ilyenek. Ebből az következik, hogy ha egyszer valami változik, az viszonylag könnyen végrehajtható lesz, mert „csak” az említett két-három százalékot kell legyőzni – fogalmazott Gyarmati István. 

A kormány most arra törekszik, hogy a rendet és az ellenőrzést hangsúlyozza azzal, miután a szerencsétlenség után egy nappal azonnal kinevezték az ügyvezető elnököt és a külügyminisztert. Nem lesz vákuum a vezetésben, mert a kormány a helyén van és működik. Bizonyosra veszik, hogy a stabilitás megmarad és minden politikai döntés változatlanul Hámenei kezében összpontosul.

Az amerikai nemzetbiztonsági szóvivő – miután Washington részvétét nyilvánította – azt közölte, továbbra is felelősnek tartják Iránt minden destabilizáló tevékenységért a régióban. Amerikai részről megerősítették, hogy támogatják az iráni nép harcát az emberi jogokért, az alapvető szabadságjogokért. 

Grant Shapps brit védelmi miniszter sarkosabban fogalmazott, amikor a Wall Street Journalban azt nyilatkozta: „Raiszi elnök rendszere ezreket gyilkolt meg és rengeteg embert vett célba Nagy-Britanniában és Európa-szerte, én nem fogom gyászolni.”