Ide jutottunk: 16 év kormányzás után nem sikerült javítani a hitelbesoroláson (sőt!)
Hamarosan az urnákhoz járulnak a magyar választópolgárok, akiknek a zöme – ne legyenek illúzióink! – ezúttal sem fog kormányprogramokat (ha vannak), vagy éppen statisztikai adatokat böngészni a döntés előtt. Elsősorban a politikai beállítottságuk és a szubjektív helyzetük megítélése alapján választanak pártot és jelöltet. Ezzel együtt is azt gondoljuk, van értelme a számvetésnek. Éppen ezért, a választásokig hátralévő időben, minden héten bemutatunk egy-egy területet, azt, hogy honnan hova jutott az ország, annak lakossága. Jelen írásunkban a befektetők számára iránymutató minősítést, a magyar államadósság hitelbesorolását vesszük górcső alá. Honnan hova jutott a hatalmat 2010-ben átvett Orbán Viktor az egymást követő négy kétharmadával egy többségében konjunkturális, a fejlődésnek kedvező nemzetközi környezetben, eszelősen sok uniós támogatással. Nos, némi spoiler: nem jutott messzire.
Jogos a kérdés, van-e egyáltalán értelme tényeken keresztül bemutatni a magyar valóságot, számokkal, adatokkal bizonyítani, honnan hova jutottunk X idő alatt. Hiszen tudjuk, az ország – ma már kisebbségben lévő – részére nem hatnak az észérvek, a tények, s minden elhisznek, amit Orbán mond – a Magyarországot immár 16. éve teljhatalommal irányító, azzal vissza is élő politikus pedig mára már eljutott odáig, hogy a valósággal mit sem törődve, bármit képes mondani, ami a tanácsadói és őszerinte segíti a hatalma megtartását. Lehet az álhír, lehet csúsztatás, lehet elhallgatás, de lehet akár ordas hazugság, mindegy, a lényeg, hogy segítse őt és rezsimjét. Habár tisztában vagyunk azzal, hogy a Fidesz-hívők falán nem jutnak át az orbáni manipulációk akár tényekkel is bizonyított cáfolatai, mi mégis úgy gondoljuk, hasznos lehet bemutatni néhány statisztikai mutató, adat és tény segítségével, hogy valójában hova jutott el az orbáni uralkodás 2010 óta. Ehhez a hivatalos magyar adatokat (Központi Statisztikai Hivatal), valamint az Európai Unió statisztika hivatalának, az Eurostatnak az – amúgy a nemzeti statisztika hivatalok, köztük a KSH által szolgáltatott – adatait hívjuk segítségül, továbbá az ítéletet mondó szakértők véleményét.
E cikkben a világ három vezető hitelminősítő intézete Magyarországról folyamatosan változó véleményét mutatjuk be, a magyar gazdaság adott időszaki teljesítményének, eredményeinek, nehézségeinek és könnyítő hatásainak a fel-felvillantásával. A három intézet normál esetben évente kétszer tart úgynevezett felülvizsgálatot, amikor nem feltétlenül változtat az éppen érvényes besoroláson, erre csak akkor kerít sort, amikor akár pozitív, akár negatív irányban arra predesztináló komoly teljesítményt lát. A hitelbesorolást a hosszú lejáratú devizában denominált magyar államadósság kapja, de végeredményben az a gazdasági folyamatok, az azt irányító fiskális és monetáris politika sikere vagy kudarca felett mondott ítéletet jelenti. Két fő kategóriát alkalmaznak – a befektetésre ajánlott, és a befektetésre nem ajánlott államadósságot –, s ezen belül ezek több szintjét is. A legjobb, azaz a leginkább ajánlott az a tripla A, azaz két intézetnél az AAA, egynél pedig az Aaa. A legrosszabb a D. Ezeken belül minden osztályzatot ellátnak vagy stabil vagy (leminősítést inkább valószínűsítő) negatív, netán éppen (a felminősítést inkább valószínűsítő) pozitív kilátással.
Magyarország számára – jelen állás szerint – a befektetésre még éppen ajánlott szint játszik – a BBB -– a Fitch Ratingsnél és a Standard Poors’-nál (S&P), illetve a Baa3 a Moody’s-nál. Merthogy a magyar besorolás ezek határán billeg, miután tavaly ugyan a romló mutatók (mint az államadósság, a költségvetési hiány, vagy éppen a folyamatok iránya, a bizonytalanság stb.) ellenére sikerült megúszni a leminősítést, amiben nem kis szerepet játszott, hogy választás előtti évben csak akkor nyúlnak ehhez az eszközhöz, ha nagyon úgy érzik, muszáj. Ugyanakkor a kilátásokat illetően volt változás: a három közül kettő is negatívra rontotta azt. Ebben vastagon benne volt – mint az indoklásaikból ki is olvasható – az a mértéktelen választási osztogatás, amit a Fidesz már tavaly nyáron megkezdett, valamint az, hogy a magyar kormány elmaradt intézkedései miatt egyre több uniós forrás folyósítása bizonytalan, milliárd euróktól pedig már el is estünk. Jelen állás szerint a magyar besorolás így néz ki a három nagy intézetnél.
Orbánék szerencséjére a választásokig már nincs esély arra, hogy romoljon a magyar államadósság besorolása, miután a három nagy május végére, illetve június elejére ütemezte be a következő felülvizsgálatot. Az pedig kevésbé sanszos, hogy addig olyan történne, ami soron kívüli rendkívüli lépést, azaz azonnali leminősítést vonna maga után (besorolás javításáról ne is álmodjunk).
Ezt a most érvényes minősítéseket érdemes összehasonlítani a 2010-es orbáni hatalomátvétel időpontjában érvényes besorolással. Amihez elengedhetetlen hozzátenni, hogy akkor a 2008-2009-es pénzügyi területről kiterjedt általános világgazdasági válság után voltunk, amit tovább mélyített az előző Medgyessy-Gyurcsány éra elhibázott gazdaságpolitikája. 2009-ben végül Bajnai Gordon vette át a válságkormányzás rúdját, és sikerült is megmentenie és fenntartható pályára állítania a magyar gazdaságot. Ez tükröződött az akkori besorolásban is. Ami a következő volt:
Lefordítva: a Moody’s esetében a Baa1 a befektetésre ajánlott kategória alsó középső szintje, ami jobb, mint a jelenlegi besorolásunk ennél az intézetnél. Az S&P esetében a besorolás ugyanolyan volt, mint most, azaz a „befektetésre ajánlott” kategória legalsó fokozata, negatív kilátással. A Fitchnél pedig ugyanúgy, mint jelenleg, egy fokozattal jobb, mint a befektetésre ajánlott kategória legalsó foka, szintén negatív kilátással.
Más szóval, jottányit nem javult a helyzet – sőt, a Moody’s esetében még romlott is – az elmúlt 16 évben. Ami alatt azonban voltak kacskaringók. 2011 novemberében például a Moody’s ritkán tapasztalható mértékű leminősítést hajtott végre, a spekulatív (bóvli) kategóriába, Ba1-re vette vissza a besorolást, rögtön negatív kilátással. Mint ismert, akkor nyúlta le az Orbán-kormány a magánnyugdíjvagyont. A többiek nem folyamodtak ilyen drasztikus lépéshez.
A fenti tehát 16 év kormányzásának az eredménye (?). Ebből minimum 10 év olyan nemzetközi környezettel ajándékozta meg Orbánékat, amelyben ritkán látott kedvező folyamatok zajlottak, a válság után a világ folyamatos kilábalásban volt. S nem csak a nemzetközi konjunktúra, hanem az Európa Unió igazán 2010 után beindult eurómilliárd-özöne is segítette a magyar gazdaság talpra állását és fejlődését. Pontosabban segíthette volna, ha azok a vissza nem térítendő, illetve kedvező kondíciójú támogatások nem a mészárosok, tiborczok, szíjok és más saját lábon álló családtagok, oligarchák, NER-kegyencek zsebében landoltak volna, hanem tényleg az ország javára fordították volna. Ha így lett volna, a hitelbesorolásunk a jelenleginél sokkal jobb lenne. Ahogy azt a 2010-ben a nálunk még a mutatókban sokkal rosszabbul álló szlovákok, románok, lengyelek, bolgárok példája is mutatja. Aminek számos pozitív hatása lenne. Hiszen a besorolás főként közvetetten hat az árfolyamra, a kamatszintre, a költségvetés mozgásterére, a befektetők mozgásának az irányára, vagy éppen a gazdasági növekedésre.
Elsőként az inflációval foglalkoztunk ebben a megközelítésben.
